Sziasztok Emberek!
Annyira sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részeket. Most is olyan beteg vagyok,mint az állat. Tegnap szalagavató után nagyon megfáztam. Remélem a jövőhetem már kicsit nyugisabb lesz és akkor már többször jelentkezhetek.
Puszi Nektek és remélem nem haragszotok
Endjoy it!
22. fejezet
Másnap a csöngőre ébredtem. Bakker azt se tudom, mikor indul a gépünk… Még szerencse, hogy tegnap este bepakoltam mindent. Megint felberregett a csöngő. Kimásztam az ágyból és elindultam, hogy megnézzem ki a kora reggeli látogatóm. Kimi és épp akkor ért ki a nappaliba, mint én. Nagyon kómás volt a feje és csak egy boxer volt rajta. Törölgette a csipás szemeit és még álommal teli szemekkel nézett rám.
- Jó reggelt!- suttogtam, gondolom én sem festettem jobban.
- Neked is…- motyogta. Felvettem a kaputelefont, de nem szóltam bele.
- Engedj be, szakad az eső!- hallottam Jorgo hangját. Miért jött ilyen korán?! Ez bolond. Soha nem is volt normális… Lehet, hogy Ő ilyenkor már fent van, de minden olyan ember, mint én még alszik. Kinyitottam és elindultam a konyha felé. Hallottam, hogy közben nyílik a bejárati ajtó, de nem csak egy ember jött be rajta. Fogtam egy bögre teát. Felraktam egy adag kávét főni és leültem Kimi mellé a kanapéra és álmosan hajtottam a fejemet a vállára. Nagyon álmos voltam még. Este sokáig beszélgettünk, így kevés időm maradt aludni. Jorgo leülte velünk szembe egy fotelba és mellé telepedett a másikba még valaki. Csukva volt a szemem így nem tudhattam ki az. A lefőtt kávé illata meg csapat az orromat így elindultam a konyha felé.
- Ja sziasztok!- szóltam hátra. Erre gondolom Kimi felállt.
- Kimi vagyok Sophi egyik haverja vagyok- töltöttem neki egy bögre fekete nedűt és visszaindultam.
- Helló! Jorgosz vagyok Sophi bátyja- csupa jó neveltség ez a gyerek…
- Szia! Máté vagyok…- mi van?! Ő mit keres itt. A meglepettségtől ki esett a bögre a kezemből, hangos csattanással ért földet és a tartalma szétfolyt a padlón.
- Jól vagy??- hallottam Kimi hangjában a fáradtságot.
- Persze, csak… csak…- nem tudtam befejezni a mondatot. Hirtelen egy rossz érzés fogott el. Miért van itt és legfőképpen mit akar?? 2 éve nem beszéltünk, amikor beszéltünk akkor is csak üvöltözés lett belőle. Ő mindig a tesóját védte én meg hallgattam és a heves vérmérsékletemnek köszönhetően nem éppen csendesen reagáltam a szidalmaira… Egyikünknek sem volt könnyű. Becsuktam a szemet és vettem egy mély levegőt és kifújtam gyorsan töltöttem egy új bögrébe kávét és kivittem a finnek gyöngyének.
- Ti kértek??- néztem a két „vendégre”.
- Nem kávézom- érkezett egy egyszerű válasz Jorgotól.
- Én sem- elindultam egy felmosóért, hogy feltakarítsak a konyhába mikor a tesóm megfogta a fejemet és maga felé fordított.
- Mi az??- próbáltam mosolyogni.
- Semmi, csak azt nézem milyen a homlokod.
- Sebes. Képzeld akkorát estem, nagyon vicces volt. Futottam be és megbotlottam valamiben, akkorát estem, hogy csak zengett a lakás- illusztráltam is a dolgokat, de azért túlzásba nem estem és nem feküdtem le a földre.
- Gondolta, hogy megint valami ügyes dolgot csináltál- már meg sem lepték az ilyen dolgok. gyorsan feltakarítottam, de az ideg azért még mindig bennem volt. Máté még mindig nem szólt semmit. Csak ült csendben és nézett maga elé. Gondolom már Ő is belefáradt a hadakozásainkba, őszintén már én is.
- NA miért jöttetek?? Meséljetek!- ültem le a kanapéra egy bögre teával.
- Hát én azért, mert volna néhány ötletem…- kezdett bele a tesóm a magyarázásba és fotókat vett elő ábrákról és figurákról, amiket a falra akar festeni meg ilyenek. Kimi a felénél elvonult öltözködni. Aztán visszatért közénk és elment reggelizni.
- Én csak ezt szeretném odaadni- nyújtott felém Máté egy dobozt.
- Mi van benne??- néztem rá félénken.
- Ha kinyitod meglátod…- súgta csendesen. Aztán elbúcsúztak és mi is indultunk lassan a reptérre. Kimi magángépével utaztunk Ausztráliába. Még szerencse, mert különben lekéstük volna… Akkora dugó volt a városban, hogy azt se tudtam, mikorra várható, hogy kiérünk. Másfél órát álltunk a dugóban, de nem unatkoztunk, mert a finnek üdvöskéje ontotta a poénokat és vezetési tanácsokkal látott el… Szétröhögtem a fejemet kb. Tök jó fej volt és nem volt rajta Jégember maszk.
- Van egy ötletem mi lenne, ha vennénk egy rendőrautó jelzést és úgy mennénk végig?!- ehhez hasonló remek ötletek voltak a fejében és ami nagyon jó volt, hogy meg is osztotta velem…
11 óra volt mikor felszálltunk és útnak indultunk végre a mesés szigetre. Másfél óra múlva Kimi bedobta a szunyát… Öcsém ez mindenhol tud aludni?! akkor elővettem a táskámból a dobozt. Kicsit féltem tőle, hogy mi van benne… Remegő kézzel emeltem le a fedelét és nem csalódtam… A könnyeim potyogni kezdtek mikor felfogtam mi is ez valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése