Meglepetés!

Sziasztok!

Ma reggel nálam járt a nyuszika és itt hagyott számotokra valamit! Azt üzeni, hogy nagyon kíváncsi  a véleményetekre ezért írjátok meg nekem és majd én továbbítom neki... Remélem tetszik!

Puszi Dóri 

Endjoy it!

40. fejezet

A tesztek remekül sikerültek. Csak azt sajnálom, hogy szinte 3 héten keresztül úton voltam. A Húsvétot sikerült a családommal töltenem.  Két napra haza utaztam Magyarországra és sikerült feltöltekeznem. Ez nálunk mindig nagy családi ünnep és állandóan rengeteg locsoló jön hozzánk, a legnagyobb sajnálatomra. Végre valahára találkozhattam a nagyszüleimmel is és együtt mentünk a vasárnapi Istentiszteletre. De aztán minden jónak vége szakadt. Visszamentem Franciaországba és megint belevetettem magam a munkába. Az Isztambuli rajtra is éppen, hogy beestem. A lámpák kigyulladása előtt 30 perccel érkeztem. Futottam a bokszutcába, hogy még Nicot a Williams istállóban találjam. Az ismerőseimnek csak egy puszit nyomtam az arcukra és már rohantam is tovább.

-          Beszélnünk kell!!- ragadta meg a karomat Sebi.

-          Nincsen időm… késében vagyok…- csóváltam a fejemet.

-          De még Felipe bulija előtt!- nézett a szembe nyomatékosan.

-          Oké!!- majd megkapta a  pusziját és már ott sem voltam. Épen időben érkeztem.

-          Már azt hittem ide se érsz!!- korholt szelíden a németek szőke újonca.

-          Neked is Szia!- lihegtem. Oda sétált hozzám és megölet.

-          Te futottál!!!- akadt ki rögtön.

-          Igen, de csak miattad!! Nem értem volna ide!- hajtottam le a fejemet.

-          Bobi! Hozz egy széket Sophinak vagy inkább vidd és ültesd le valahova aztán adj neki inni!!- kiabált oda a srácnak.

-          NE már!!- nyűgösködtem.

-          De igen! Én már úgy is indulok!- azzal felvette a sisakot és beült az autóba. Mielőtt kigurult még intett egyet. Nyomtam egy puszit a sisakjára és útjára engedtem. Bobi jött és leültetet egy székre és kaptam jeges teát is. A nem olyan rossz 17. helyről várta a rajtot. Csak az a baj, hogy itt nincsen esélye előzni vagy csak nagyon kicsi. Az élről Sebi indult, mögüle Rosberg várta a rajtot és a harmadik helyen Hamilton terpeszkedett. Rendben ment minden a versenyen, azon kívül, hogy Vettel és Webber kicsit bunyóztak ezért  a német kiesett… Nyugodt verseny volt ezen kívül. Nicot a 17. helyen intették le. Nagyon nem örült neki de én igen. Olyan kis ügyes.

-          Jók voltatok!- mosolyogtam Bobira mikor a büfébe tartottunk.

-          Köszi! Néztem a teszteket Te is nagyon jó vagy!

-          Hát nem panaszkodom! Hogy van a kisfiad??- mosolyogtam rá.

-          Nagyon jól van! Egyre nagyobb és elevenebb- mutatott pár képet míg vártunk a legjobb barátomra. Nagyon jól elütöttük az időt.

-          Milyen voltam??- robbant be a bokszba Nico.

-          Nagyszerű!- öleltem meg. Bementünk a szobájába és ott beszélgettünk tovább. 9 óra körül indultunk vissza a szállodába. A liftben találkoztunk Raffelával és a kicsi Felipével.

-          Sziasztok!- vettem át tőle a kisfiút.

-          Jó estét nektek!- mosolygott a barátnőm- Akkor holnap jössz velünk??

-          Igen! Anya már mindnet elintézett??- utaltam a kedden tartandó partira.

-          Persze. Figyelj! Kedden reggel mi elmegyünk Lipével egy kicsit vásárolni, de titeket otthon hagyunk így eltudsz mindnet intézni és a vendégeket fogadni! Annyira sajnálom, hogy nem tudok segíteni…- csóválta fejét.

-          Semmi baj! Mi majd mindnet elintézünk! Igaz nagy fiú??

-          Persze!- nézett Rám Nico.

-          Nem rád gondoltam!- simogattam a meg a kicsi Felipe pofiját. Raffa csak nevetett, de Nico már nem fogadta ilyen jól. bevágta a durcát, mint egy 5 éves kisgyerek.

-          Ne legyél már ilyen!!- adtam egy puszit az arcára.  Nevetve szálltunk ki a liftből és intettünk búcsút egészen másnap reggelig. Álmosan dőltem be az ágyamba a pakolást másnapra halasztva. Reggel 9-kor már reggelizni indultam. Az étterembe találkoztam pár ismerőssel, de a Massa családot kerestem. Végül egy eldugott asztalnál rájuk is találtam.

-          Jó reggelt!

-          Szia! Ülj csak le!- invitált az idősebb Felipe.

-          Köszönöm- csücsentem le. A reggeli nagyon jó hangulatban telt. A kicsi fiút én is etethettem, nagyon jó érzés volt.

-          Sziasztok!- állt meg mellettünk Sebi.

-          Halika!-  mosolyogtam rá.

-          Elrabolhatom egy kicsit Sophit??- nézett Raffara akivel éppen nagyban beszélgettünk.

-          Van 10 perced, mert utána indulnunk kell a repülőhöz!- nézett rám Lipe.

-          Oké!- nyomtam az arcára egy puszit és elindultam a kicsi némettel. Kimentünk a hallba és leültünk egy sarokba.

-          Na mit szeretnél??- vágtam rögtön a közepébe.

-          Csak Kimiről akarok veled beszélni…

-          Valami baj van?? – olyan fura volt ez a helyzet.

-          Nem nincsen, csak az érdekelne mi van köztetek?!- nézte a padlót.

-          Mi lenne?? Jól el vagyunk együtt…- pirultam bele.

-          Azt hiszem valamit tudnod kell…- kezdett bele valamibe, de befejzni már nem tudta mert megjelent a csapatfőnöke Cristian Horner.

-          Sziasztok!

-          Hello!

-          Seb tudnál jönni egy kicsit?- nézte a németet.

-          Persze…- majd nagyot sóhajtott és felállt- Szia Sophi! Holnap találkozunk!- nyomott egy puszit a homlokomra. Ezen a napon már semmi említésre méltó dolog nem történt. Elrepültem a Massa családdal Brazíliába. A családfő azt hiszi csak pletykálni megyek a barátnőmmel. De ha tudná mekkora party van készülőben. Mikor megérkeztünk az otthonunkba és elfoglaltam a vendégszobát rögtön bekapcsoltam a gépemet és még dolgoztam egy kicsit. Éjfélre járt az idő mikor fürödni indultam és lefeküdtem aludni. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat.  Lassan nyitottam ki a szemeimet. Egy mosolygós anyukával és kicsi fiával találtam szembe magamat.

-          Jó reggelt!- köszöntött.

-          Nektek is!- húztam mosolyra a számat, majd ülő helyzetbe tornáztam magamat.

-          Mi Lipével indulunk. Át adom neked, ezt a rosszcsont manót. Nem rég evett és csak 1 órája van fent. Szóval úgy 3 óra múlva megint aludnia kéne egyet, de előtte enni egy kis bébiételt. A rendezvényszervező ma te leszel! Csak be kell engedned mindenkit, le van szervezve minden. A papírokat az asztalon hagytam ha valami nem oké. Anyukád mindent elintézett, de biztos ami biztos. a Vendégek olyan 2 körül érkeznek. Mi csak 3-ra érünk vissza szóval addig minden a te dolgod.

-          Húú- sóhajtottam fel.

-          Annyira sajnálom, hogy ezt most mind rád hagyom…- csóválta a fejét.

-          Nem lesz semmi gond!- bíztattam. Adott egy puszit a fiának, majd kiindult a szobából. Az ajtóból még visszafordult:

-          Köszönöm!- suttogta. Csak mosolyogtam rá.

-          Gyerek kópé, most minden a mi kezünkben van!- kaptam fel a kisfiút az ágyról. Olyan jó ízűen kacagott. Annyira aranyos volt. Felöltöztem és összefogtam a hajamat, majd elindultam a földszintre, persze vittem magammal a kicsi Felipét is. Beletettem egy baba hordozóba és így vittem magammal az egész lakásba. A csengő először 11-kor szólalt meg. Megérkezett a torta és az étel. Bepakoltam a hűtőbe és kimentünk a teraszra. 10 perc múlva a díszítő brigád is megérkezett és sorra jött a többi dolog. A pincérek, hozták az asztalokat, jött a kertész rendbe szedni a kertet.  Fél kettőkor mentem el átöltözni. Egy spagetti pántos ruha mellett döntöttem és medencés party lévén alóla a fürdőruha sem hiányozhatott.  mikor végeztem akkor ébred fel a kicsi a hordozóba. Így kivettem belőle és így fogadtuk a vendégeket. Elsőként Fernando és a felesége érkeztek. Aztán sorba mindneki: Sebi és Hanna, Robert és a barátnője, Nico, Stefano, a csapatfőnök és rengeteg idegen.  Az órámat néztem mikor hallottam, hogy megérkezik Kimi.

-          Szia!- suttogtam neki.

-          Hello!- jött oda hozzánk és adott egy puszit a homlokomra- Látom szereztél egy gyerkőcöt.

-          Persze!- mosolyogtam rá.

-          Gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe. Aztán megint csöngettek és én indultam ajtót nyitni. Egy barna hajú nő érkezett, gyönyörű volt a fekete ruhájában.

-          Jó napot!- köszöntem neki mosolyogva.

-          Jó napot!- lépett beljebb.

-          Maga itt a házvezető nő??- nézett rám kérdőn.

-          Nem én  egy megbízott vagyok itt, de egyébként a család barátja. Sophia Zampunisz- nyújtottam neki kezet.

-          Jenni  Dahlam vagyok- nézte egy darabig a kezemet aztán elfordította a fejét.

-          Körbe vezetne??- nézett rám lenézően. Hát nem zárt a szívébe az biztos, de én se Őt.

-          Persze…- megmutattam neki mit hol talál,közben egész jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy Svájcból utazott ide és rajtam kívül csak két embert ismer és, hogy mennyire ki nem állhatja Raqulet Fer feleségét. Meg, hogy szomszédok és Seb is a környéken lakik. Hát elég cserfes nő az biztos. Aztán már indultam volna be.

-          Köszönöm!- fordult felém.

-          Nincs mit!- mosolyogtam rá.

-          Jó a buli??- értem be a nappaliba Sebihez, Robhoz és Nicohoz.

-          Persze!- mosolyogtak rám.

-          Nagyszerű!- üvöltött Petrov.

-          Ez megzakkant!- jött utána Jaime. Én csak a fejemet csóváltam, aztán elindultam a konyhába, mert Felipe éhes lett. Almás bébi ételt adtam neki. Olyan édesen evett. Egyszer szeretnék egy kisbabát. Annyira aranyosak és szerintem minden nő álma egy ilyen csöppség. Észre sem vettem mikor jött be a konyhába  a gyönyörű Jenni csak arra figyeltem fel, hogy köhintett egyet.

-          Á, bocsánat elbambultam- fordultam fél.

-          Semmi gond!- vigyorogott.

-          Engedd meg, hogy bemutassak neked valakit!- öcsém, nem is ismer, de asszem szimpi vagyok neki, ha már így kezel.

-          Várj egy pillanatot míg ezzel végzek- utaltam az etetésre.

-          Csak egy perc!- erősködött.

-          Hát jó!- sóhajtottam, majd felálltam és elindultam a mosogatóhoz, hogy beletegyem az edényeket.

-          Drágám gyere ide egy kicsit!- szólt ki a nappaliba. Mikor megfordultam akkor láttam kinek szólt- Sophi, Ő itt a férjem Kimi. Drágám Ő itt egy tök jó fej csajszi Sophi!- azt hittem rögtön elájulok. Mi, hogy ezek házasok?! Ez csak egy buta vicc igaz?!  Vagy egy hülye álom?

Jenni, ha valaki nem ismerné: 

Sophi Ruhája és bikinije:

39. fejezet

39. fejezet

Rengeteget beszélgettünk Nico-val. Ahogy leírta Anna-t rögtön megkedveltem. Aztán megtárgyaltuk, hogy a következő futam után elmegyünk hozzá és akkor megismerhetem a hölgyeményt. Sajnos a soron következő versenyén nem tudok ott lenni mert tesztelünk, de a török nagydíjon már ott ülök a pitwall-on én is. A telefon letétele után elkezdtem csomagolni. Haza már nem utazom, Spanyolország előtt.  Másnap délután már pakoltunk ki a pályán. 8 óra körül nagy trappolásra lettem figyelmes.

-          Sophia!- szólt rám Tomas.

-          Most mi a baj??- néztem rá ártatlanul.

-          Csak annyi, hogy te már itt vagy mióta megérkeztünk és rendezkedsz, pedig te holnap autóba ülsz! Menj már vissza a szállodába pihenni!- olyan szemekkel nézett rám, mint ha ember öltem volna.

-          Egyáltalán nem vagyok fáradt és különben is…- kezdtem volna, de akkor megérkezett Jules.

-          Menj már cicababa ez nem egy nőnek való feladat!- vigyorgott tenyérbe mászóan. Komolyan egyszer úgy megütöm...

-          NEM!- fordultam sarkon és kimentem még egy dobozért és elkezdtem kipakolni. 10 perccel később apa küldött a szállodába. Már nem volt mit tenni, mentem. Persze még véletlenül sem aludni. A szálloda konyháján csináltattam rengeteg kávét és beszéltem a többi szerelővel, akik eddig aludtak, hogy 1 óra múlva indulunk a pályára. Holnap szükségem van arra a csapatra, akik most kint voltak a pályán. Lezuhanyoztam, átöltöztem, ettem és  már indultunk is. Útközben jutott eszembe, hogy a büfé még nincs nyitva a pályán ezért vettem kaját is és már mentünk. Mikor megérkeztünk mindenki nagy szemekkel nézett ránk.

-          Téged nem rég küldtek haza!- jött oda Jose.

-          Csitt legyen már!- tettem az ujjam a szája elé- Hoztam nektek kaját és kávét azoknak akik maradnak. A csapat nagy része most vissza indul a szállodába!!- kiabáltam – Aki nagyon maradni akar, annak fel tudom ajánlani a kuckómat. Hálózsákot találtok bent, csak az ágyat hagyjátok szabadon nem sokára megyek én is aludni. Érezzétek otthon magatokat!- azzal lecserélődtek a szerelők. Én meg visszatértem a dobozokhoz. Éjfél előtt küldött el megint Tomas, de akkor már tényleg mentem aludni. Nem szerette volna első nap összetörni a kicsi kocsit. Reggel kicsit nyúzottan ébredtem. A fiúk már nem voltak ott. Az órám 8-at mutatott, ideje összeszednem magamat. Gyors zuhany és öltözés. Fél kilenckor már kint álltam a  büfénél. Ittam egy teát és benéztem a fiúkákhoz. Halkan szólt a zene bokszomban.

-          Jó reggelt!- mosolyogtak rám.

-          Sziasztok!- vigyorogtam én is.

-          Hogy aludtatok??

-          Remekül, köszi!- azzal kaptam egy nagy ölelést. Olyan aranyosak voltak. 10-kor nyitott a boksz utca én akkor már vagy 10 perce várakoztam a kijáratnál. A szívem a torkomban dobogott. Alig vártam, hogy elindulhassak végre. Darek folyamatosan beszélt a fülembe. Elmondta milyen az aszfalt hőmérséklete és ki van mögöttem, melyik gumi a leghidegebb, meg a többi szokásos infót. Mielőtt elindultam volna apa szólt bele  a fülemre:

-          Προσέχετε τον εαυτό σας πάρα πολύ. Σ 'αγαπώ πολύ! Να είστε προσεκτικοί, Jules-sel έξω ρολόι! *

-          Nagyon szeretlek!- suttogtam, majd bele ittam az izotóniás folyadékomba. Annyira nem rossz, mint amire az ember számítana.

Lassan kigördültem a pályára. A felvezető köröm irtó lassú volt és az autó segge igen csak csúszkált néhány kanyarban, de a bokszban állítottak valamit és már jó volt minden. A 10. körben megpróbáltam verseny kört menni. Egyedül voltam a pályán így kicsit nehéz volt, de legalább megállhattam a rajtrácson.

-          5…4…3…2…1… MOST- indított Darek. A mellkasomban megjelent az ismerős érzés, mikor az egész belsőm beleremeg az indulásba, az egekbe szökik az adrenalin szintem és a fejembe megy egy csomó vér. Annyira szeretem ezt az érzést, hogy leírni nem tudom. Aki még nem élte át az nem tudja mit hagy ki. Egész jó kört mentem, de nem voltam elégedett, mert voltak helyek ahol túlkormányzott volt az autó…

A nap végén az előkelő 2. helyen zártam a tesztet, míg drága csapat társam  megszerezte magának a 10. helyet…

38. fejezet

38. fejezet

Kimi öleléséből kibontakozva fordultam vissza Jules-hez, de amint megláttam elkapott a röhögő görcs. Olyan fejet vágott, hogy még a finn Jégember is mosolyra húzta a száját. Szegény azt hiszem nem erre számított. Lassan indultunk meg felé csak akkor szólaltam meg  mikor mellé értünk.

-          A szádat csukd be, mert a véggén még bele repül valami bogár!- aztán megdöbbenésével együtt ott hagytuk az előtérben. Még hallottam, ahogy mindenki suttogni kezd és sokan ki is röhögik a csapattársam. Elindultunk bejárni a gyárat. Mindent megmutattam a férfinek, aki elrabolta a szívem. Azt hiszem ezt már nyugodtan kijelenthetem, mert tagadni már kár lenne. Éppen a szobámban ücsörögtünk mikor ennek hangot is adtam.

-          Min gondolkozol??- söpört ki egy tincset az arcomból.

-          Azt hiszem be kell vallanom valamit!- ültem fel az ágyon.

-          Na mesélj!- tápászkodott fel Ő is.

-          Emlékszel az első csókunkra??- néztem mélyen a szemébe. Láttam, ahogy megcsillan valami a szemébe.

-          Persze - mosolygott.

-          Azt hiszem akkor elraboltad a szívemet!- mosolyogtam rá. Először nem tudta mit csináljon, de már nem is volt rá idő ugyan is az ajtó kivágódott.

-          Eszednél vagy?!- rontott be apa.

-          Mi a baj??- néztem rá értetlenül és fel álltam az ágyról.

-          Itt játszod magad ezzel az emberrel és azt se tudod, hogy ki Ő!- üvöltött.

-          De igen tudom! Ő a finnek híres autóversenyzője Kimi, aki mellesleg a párom- mondtam normális hangnemben.

-          Ezt jobban is kifejtetnéd nekem?!- üvöltött tovább. Hátra néztem a szőkeségre és láttam, hogy csak kapkodja a fejét és nem ért semmit. Hát igen akkor tűnt fel, hogy nem angolul beszélgetünk. Hát ez elég gyakran előfordul. Apának gyorsan vázoltam helyzetet és megnyugtattam, hogy nem lesz ebből baj.

-          De el ne feledkezz Illésről!- fordult vissza az ajtóból.

-          Hogy is felejthetném el!- motyogtam inkább csak magamnak. Gyakran előfordul velünk, hogy így veszekszünk. Görögök vagyunk ez a vérünkben van. Mikor elmeséltem Kiminek ő már nem tartotta annyira jó dolognak.

-          Nem szeretném, ha miattam lennétek rosszban- simított végig az arcomon.

-          Ezek a kis összekapások soha sem komolyak nálunk- meséltem neki a családomról. Aztán Ő kezdett mesélésbe.

-          Hát Finnországban nőttem fel. Van egy bátyám Rami. Kicsit olyanok vagyunk mint te és Bence csak mi sok száz kilométerre lakunk egymástól. Ő maradt otthon és alapított családot én meg Svájcba költöztem. Van két keresztfiam, Rami fiai Justuu és Titus. Két nagyon nagyon rossz gyerek, de olyanok mint én voltam- röhögött fel. Aztán mesélt a gyerekkoráról. 6 körül sajnos eljött a búcsú ideje. Segítettem neki összepakolni a szállodai szobában. Ő indult vissza Svájcba én pedig másnap Spanyolországba. Azt hiszem ez az egyetlen hátul ütője a kapcsoltunknak, hogy csak napokat esetleg órákat tölthetünk együtt mert egyikünknek mindig mennie kell. Míg itt volt közben is rengeteget telefonált és sms-ezett. Kivittem a repülőtérre és ott vettünk ismét búcsút egymástól. A következő találkozás időpontja sajnos nagyon bizonytalan. Mikor felszállt a gépre legördült néhány könnycsepp az arcomon, de még szerencse hogy Ő nem látta. Néztem utána, mintha ezzel jobb lenne és visszajönne. De sajnos nem így történt. A repülő felszállt és elvitte ŐT.  Szomorúan ballagtam vissza kocsihoz. Még be se szálltam mikor megszólat a telefonom. A szívem hatalmasat dobban, hogy a finnem írt, de nem. Nico üzent, hogy beszélnünk kell.  Beültem és fülhallgatóval visszahívtam.

-          Szia Kisfiú!- mosolyogtam.

-          Szia, Sophika!- rötyögött.

-          Na mi újság ott Angliába??

-          Semmi, most jöttem haza az első randimról Anna-val- hallottam hangján, hogy vigyorog és nagyon boldog.

-          Milyen volt mesélj!- kérleltem a barátomat.