56. fejezet

Sziasztok!!
Itt az új rész. Sajnos nem tudom mikor jön a következő, de remélem hamar tudom  hozni! És azt is sajnálom, hogy ez csak most ért ide.  Írnátok nekem pár komit?!

Endjoy it!

Puszi Dóri♥

56. fejezet

A nap szélsebesen szárnyalt el, mellettünk. Kimi nagyon elemében volt és ebédig nevetett. A tesóm nem sokkal reggeli után elmentek a dolgukra. Miénk volt a délelőtt. Filmet néztünk és ebédet csináltunk. Na ez volt a nap legjobb része. Ugyanis én ültem a nappaliban a kanapén és navigáltam a konyhában dolgozó finnt. Annyit nevettem szegényen, nagyon aranyos volt, ahogy szerencsétlenkedett a magyar kajával.

-          Miért nem főzöl valami finn ételt??- kérdeztem tőle mielőtt elkezdtük volna a dolgot.

-          Mert nem és kész! Nagyon régen ettél normális magyar kaját és én ezt most meg fogom nekd főzni! Te maradj ott és pihenj- azzal bement a konyhába, 3 perc múlva ismét előttem termett- azért mondhatnád mit, hogy csináljak- vigyorgott. Kiválasztotta a paprikás csirke receptjét és et fordítottam neki angolra. Ügyesen  helyt állt és finom kaja került az asztalra. Ebéd közben hívott apa, hogy el kéne mennem Vácra a gokart táboros kisgyerekekhez. Minden évben van egy- két ilyen alkalom mikor beugrom hozzájuk és versenyzünk egy jót.

-          Mit terveztél mára??- ültem vissza az étkező asztalhoz.

-          Semmi különöset. Miért??-  kapott be egy falat tésztát.

-          Lenne egy kis dolgom, de egyedül nem tudom megoldani, ezért kérném a segítségedet- ittam bele a narancslevembe.

-          Benne vagyok!

-          Még azt se tudod mit fogunk csinálni- nevettem fel.

-          Nem baj! Mikor indulunk?? –tette le az evőeszközeit.

-          2 óra körül, mert egy óra mire odaérünk.

-          Mit vegyek fel??- pakolt be a mosogatógépbe.

-          Szerintem egy farmer és egy póló bőven megteszi!- csóváltam a fejemet és elindultam én is öltözni. Pontban 2 órakor gördültünk ki a garázsból.  Az egész utat végi beszélgettünk.  

Mit mond Batman Robinnak mielőtt beszállnak a batmobilba? - Robin gyere szálljunk be a batmobilba- mondta a hülye poénjait, de nagyon élveztem.  Olyan bolond volt. Az autópályán viszonylag hamar odaértünk. Pont eligazítás volt, mikor beléptünk a fedett helységbe.  Kb. 20 kisgyerek állta körül Lacit az oktatót. Aki az érkezésünkre elmosolyodott, de folytatta tovább.

-          Gokartozni akarsz??- fordult felém Kimi.

-          Nem! Csak a gyerekek miatt jöttünk. Minden évben meglátogatom őket!- válaszoltam.

-          Sziasztok!!- tódult hírtelen körénk az össze kis csöppség.

-          Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.

-          Hello!- guggolt le hozzájuk a finnek gyöngye.

-          Miért jöttetek ti ide??-  állt elém egy kb. 6 éves kisfiú. A névtábláján az állt, hogy Ágoston.

-          Azért jöttünk ide, hogy  megmutassuk nektek mit tudtok elérni, ha kitartóak vagyok! Szia Ágoston, Sophia vagyok!- nyújtottam felé a kezem. Kezdtek rájönni, hogy Kimi nem érti meg őket ezért hozzám jöttek. Rengeteg kérdésük volt, amire örömmel válaszoltam, sőt még Kims válaszait is fordítottam nekik. Osztogattunk autogramokat és csináltunk közös képet minden aprósággal. Időközben apa is befutott egy adag csokival, ami az egyik szponzorom ajándéka volt.

-          Szeretitek a csokit??- néztem rájuk.

-          IGEN!!- kiabálták kórusban.

-          Akkor vegyetek!- mikor mindenki kapott, remek ötletem támadt- Nem versenyeznél velük egy kicsit?- fordultam a finn barátom felé.

-          Nagyon szívesen!- mosolygott rám. Megbeszéltem Lacival, aki szerzett még egy gokartot. Volt egy időmérő majd egy nagyon izgalmas futam.  Kimi nagy harcokat vívott az utánpótlással, de én csak jókat derültem rajtuk. Az izgalmas futamot végül Mirabella egy 9 éves kislány nyerte. A győztes jutalma pedig az volt, hogy a következő nagyobb futamon megkaphatja az én egyik bukósisakomat.

-          Köszönöm!- mosolygott rám a szőkeség.

-          Nincs mit! Indulnunk kéne lassan! –fordultam Laci felé, 5 óra körül.

-          Menjetek nyugodtan, már így is egy életre szóló élmény nyújtottatok nekik!- Elbúcsúztunk és beszálltunk a kocsiba.

-          Mutatok neked valamit!- azzal beütöttem egy címet a GPS-be és már útnak is indultunk. Vác belvárosba vezetett az út. Aztán leparkoltunk.

-          Hol vagyunk??- fordult felém.

-          Ez egy csokizó. Olyan mint egy fagyizó, csak nem fagyik vannak hanem csokik- mosolyogtam rá és kiszálltam a kocsiból. Átsétáltunk az úttesten és már ott is voltunk.

-          Hangulatos kis hely!-  ültünk le egy asztalhoz.

-          Én is így gondolom!- mosolyogtam.  Egész estig maradtunk. 8-ra értünk haza. Mikor beléptünk az ajtón, egy igen zaklatott Bence jött velünk szembe.

55. fejezet

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni. Elmondanék pár dolgott, ami igen csak megnehezítette mostanában a napjaimat és nem tudtam írni. 1. A suliban rengeteg dolgom van:S:S 11-es lévén már faktosodtam és áááá... na mindegy. 2. múlt héten Erdélyben voltam tanulmányi kiránduláson, amiből következik a 3. mert összeszedtem egy kisebb ételmérgezést... Ami nagyon igénybe vesz... Kicsit durva volt, de már szerencsére jobban vagyok így tudtam hozni a fejezetet. NEm tudom mikor jön a kövi, de sietek ahogy csak tudok, ezt megígérem. 

Puszi Dóri

Endjoy it!

55.fejezet

Elképedve néztem végig a házamon. Az egész családom a nappaliban állt, még a pici Dorci is ott volt. Persze az apukája ölében. Megható volt látni, hogy mindenki csak miattam jött el. A nagyiék vidékről utaztak fel.

-          Sziasztok!- suttogtam könnyes szemekkel. Ekkor ért mögém Kimi a csomagokkal.

-          Jó napot!- lepődött meg. Mindenki kérdőn nézett ránk.

-          Ülj már le!- szólt rám anya.

-          Jól van na!!- sántikáltam a kanapé felé- Betennéd a csomagokat a szobámba??- néztem a Jégemberre, aki csak bólintott. Elültem és csendben figyeltem a többieket.

-          Mondj már valami!- szólított meg  a nagyi 3 perccel később.

-          Mit szeretnél tudni??

-          Először is ki ez a csinos fiatalember??- mutatott Kimi-re, aki nem érett semmit, mert a beszélgetés magyarul folyt.

-          Az egyik barátom, aki haza hozott a kórházból.

-          Spanyolországból??- hüledezett.

-          Igen, mert mikor a baleset történt ott volt dolga és bejött velem a kórházba, aztán maradt végig.

-          Milyen kis lovagod van!- nevetett fel.

-          Igen, az!- mondta lehangolóan és kissé ironikusan Bence.

-          Ne legyél bunkó!- kapott egy kisebb tarkón verést Jorgosztól.

-          Ide adod nekem a törpét??- néztem boci szemekkel a nagyobbik bátyámra.

-          Persze!- lépett közelebb és belefektette a karomba. Nagyon picike volt, törékeny mégis gyönyörű és elbűvölő.

-          Gratulálok!- néztem a szüleire.

-          Köszönjük!- nem sokkal később már a megterített asztal körül ültünk és fogyasztottuk az anya által elkészített ételeket. Mindenféle görög különlegességet készített köztük a kedvenceimet.

-          Nagyon finom volt az ebéd!- bókolt Kimi anyának.

-          Köszönöm szépen, örülök, hogy ízlett!- mosolygott rá. A beszélgetés a teraszon folytatódott. Mielőtt én kimentem volna előszedtem a bőröndömből a Spanyolországban vásárolt babaruhát. Még az indulás előtt vettem. Igazából Kimi választotta, mert nem tudtam dönteni két darab között.  Nagyon örültek neki a szülők. Az egész délutánt átbeszélgettük, egész késő estig maradtunk a teraszon.  Anna, Jorgosz és a pici Dorottya már 4 óra körül elbúcsúztak. Én este 9 körül tértem nyugovóra. A Finnekgyöngye kísért a szobámba és segített kipakolni a kelő dolgaimat, majd visszaküldtem, hogy ne maradjon ki semmiből.  Fürdés után bebújtam a jó meleg ágyacskámba. Amint a fejem leért a párnámra, már aludtam is.  Másnap reggel, mikor felkeltem nem találtam senkit sehol. Bementem a konyhába, de nem volt semmi üzenet a hűtőn, így hát leültem és megreggeliztem. Nem sokkal később hangokat hallottam a terasz felől. Lassan keltem fel, majd a hang irányába indultam. Ahogy közeledtem az ajtó felé beszélgetés foszlányait hallottam ki.

-          Ne játssz  a szívével, mert nem állunk jót magunkért!- magyarázott Bence. Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy komolyan magyaráz Kiminek.

-          Nem fogok. Szeretem és vigyázni fogok rá!- itt elmosolyodtam és büszke voltam rá, hogy nem ijedt   meg a hülye tesóm, hülye fenyegetésétől.

-          Ajánlom is!!- legnagyobb meglepetésemre nem Bence szólt vissza neki, hanem Jorgo mély hangja dübörgött szkeptikusan. Neki dőltem az ajtó félfának és mosolyogva néztem magam elé miközben hallgattam a díszes társaságot.

-           Mit tervezel vele míg itt vagy??- na ez már engem is érdekelt. Asszem most cáfoltuk meg azt a tényt, hogy az ikrek között nincsen telepátia. Amire gondoltam azt Bence mondta ki.

-          Hát még nem tudom pontosan, de mindenképpen szeretném levinni a Duna, ha jól mondom…

-          Igen!- vágott közbe Bence.

-          Annak a partjára, aztán moziba és elmehetünk hozzátok babázni is!- nézett Jorgora.

-          Remek ötlet, de akkor valósítsd is meg!!- ivott bele a poharába a kisebbik Zampunisz fiú. Ezt a pillanatot választottam, hogy közbe lépjek.

-          Sziasztok!- léptem ki az ajtón.

-          Jó reggelt!- mosolyogtam rám a fiúk.