62.
fejezet
Hírtelen nem tudtam mit felehetnék. Nagyon
szerettem volna már megismerni a családját, de rettenetesen féltem.
-
Alszol?- simogatta
meg a fejemet.
-
Nem…- bújtam még
közelebb hozzá.
-
Akkor??
Eljössz??- Játszott a hajammal.
-
Igen…- suttogtam az
éjszakába.
-
De??- ült fel.
-
Nincs de. Igen és
kész!
-
Hát nem pont, olyan
volt a hangod! Mi a baj??- húzott maga mellé.
-
Semmi!- fordultam meg.
Nem akartam elmondani neki, hisz ez olyan gyerekes.
-
Látom!- hirtelen
ideges lett és bevágtatott a fürdőszobába. Csak feküdtem az ágyon és nem tudtam
mit is kéne most csinálnom. Első veszekedésünk. Úgy vonult be a fürdőbe, mint
aki nem is akar onnan kijönni egy darabig. Kimásztam az ágyból és a konyha felé
vettem az irányt. Az egész lakásban sötétség honolt, mindenki a szobájában
aludt. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, kivettem egy csoki pudingot a
hűtőből és felültem a konyha pultra. Milliónyi érzés kavargott bennem.
Rettenetesen szeretem a száguldó Finnt, nagyon szeretném megismerni a
családját, főleg a keresztfiait. De félek. Nagyon. Tudom gyerekes, de ha el
mondanám neki tuti kinevetne. Nem úgy ismerem, de én is kinevetném saját
magamat egy ilyen helyzetben. Megittam a vizet és leültem a kanapéra. Teljes
kétségbe esés határán álltam. Kibuggyantak az első könnycseppjeim is. Közben
kanalaztam a pudingomat. Hogy lehettem ekkora hülye?! Egy párnát magamhoz
szorítottam és csendesen pityeregtem.
-
Hova bújtál?-
hallottam meg a hangját a szobám irányából.
-
A nappaliban
vagyok!- szipogtam. Minden lépését ki tudtam venni, ahogy közeledett felém.
-
Mi történt? Fáj
valamid? - vette az ölébe a fejem és elkezdte simogatni a hajamat.
-
Hülye voltam,
sajnálom!- másztam az ölébe.
-
Mit?
-
Hogy
felidegesítettelek, nem akartam!- letörölte a könnyeimet az arcomról.
-
NE legyél buta! Nem
kell bocsánatot kérned, csak szeretném tudni, hogy mi volt a mondat
befejezése!- csókolt meg.
-
Nem akarom
elmondani!- szerencsém volt, hogy sötét volt a nappaliban, mert belepirultam.
-
Most fogok megharagudni,
ha nem mondod el- nagyot sóhajtottam.
-
Előbb ígérd meg,
hogy nem nevetsz ki!- ültem fel.
-
Rendben legyen!-
sóhajtott.
-
Tegyél esküt!! –
megrökönyödött az arca.
-
Te hülye vagy?! –
döbbent meg, de mikor látta, hogy nem engedek belőle elkezdte- Én, Kimi Matias
Räikkönen ünnepélyesen esküszöm, hogy nem foglak kinevetni.
-
Féle, hogy mit szól
majd a családod hozzám. Mit szólnak majd egy olyan lányoz, aki 200-250 km/h-val
száguld hétvégén és balesete volt. Egy lányhoz,aki magyar és nem tud finn
kajákat főzni. Egy lányhoz, akit az apukája menedzsel és több időt tölt
Franciaországban, mint a saját hazájában- éreztem, hogy vigyorog. Nem mondott
semmit, csak megpuszilta a fejemet.
-
Szeretlek!- ölelt
meg és éreztem, ahogy rázkódni kezd a válla a nevetéstől.
-
Kimi Matias Räikkönen,
meg ígértél valamit!- álltam fel és
indultam a szobámba.
-
Kicsim! Ne
haragudj!- jött utánam.
-
Pontosan ezért nem
akartam elmondani!- nem érdekelt, hogy a
többiek már alszanak kiabáltam- Megígérted!
-
Sajnálom! Ne haragudj!-
próbált meg megölelni, de nem engedtem neki- Annyira aranyos voltál, hogy nem
lehetett kibírni nevetés nélkül. Ne haragudj!
-
Nem haragszom, de ma
nem alszol velem!!- csuktam be az ajtót az orra előtt.
-
Ne csináld ezt
kérlek!- próbált meg bejönni utána, de bezártam az ajtót esélye sem volt. Összeszedtem
az ágyneműjét és kiadtam neki.
-
A kanapé egész
kényelmes!- zártam megint magamra az ajtót.
-
Ha nem engedsz be énekelni fogok!-
fenyegetőzött.
-
Tőlem! Én tudok
aludni! –bújtam be az ágyamba.
-
Kicsi Sophi baba, ne
haragudj Rám…- kezdett bele iszonyat hamisan a dalba. A folytatás már nem
hallottam, mert egy álommanó egész álom földög repített.
