36. fejezet

36. fejezet

A megbeszélésen még szóba került a Spanyolországba való utazás. Tesztelni indul oda a kis csapatunk 2  nap múlva. Már alig várom. Vigyorogva léptem ki az épületből és indultam egy sétára a gyárkörül. Az épület mögötti kis parkban járkáltam mikor megszólalt a mobilom.

-          Halló??- elfelejtettem megnézni a kijelzőt így nem tudtam ki az.

-          Szia Hercegnőm!- Szólt bele Kimi.

-          Olyan régen hallottam a hangodat!- sóhajtottam bánatosan.

-          Én meg még régebb óta láttam a barna szemecskéidet, mikor nevetsz- ez olyan aranyos volt.

-          Mi újság nálad??- tereltem a témát, de nagyon jól esett, hogy szereti a szemimet.

-          Semmi érdekes. Egész nap Sebbel voltam. Mostanra megőrített. Egy folytában csak a következő futamra edz és már kikészülök. Állandóan futunk, ha együtt lógunk meg ilynek szóval kész vagyok- hallottam, hogy csinál közben valamit.

-          Képzeld nem jövök ki a csapatársammal- panaszoltam el. -  De nem zavar, mert tudom, hogy jó vagyok – tört ki belőlem az egóm. Bele nevetett a telefonba.

-          Azért próbálj meg vele kijönni sokat segít majd neked- rengeteget beszélgettünk még, de sajnos lejött a búcsú ideje. Nekem indulnom kellett a gyárba mert most lesz az ülés próba, ezt nagyon szeretem  neki meg dolga volt, mert  a tesója és a családja este érkezik hozzá. Vigyorogva indultam be az épületbe. Mikor beéretem találkoztam néhány újságíróval. Kedvesen rájuk mosolyogtam. Az öltözőben gyorsan ruhát váltottam, de sajnos még nem volt kész az idei overálom ezért a tavalyit voltam kénytelen felvenni. A sisakom ugyan kész, de inkább a tavalyit választottam, mert az jobban illik ide. Fél perccel később Darek lépett be. Elmagyarázta mi lesz és mit kell csinálnom.  Ki lépve a kamerák látókörébe Jules-sel puszi pajtások lettünk. Hát ez elég vicces volt, mert ott beszólogattunk egymásnak úgy, hogy senki nem hallotta.  Csak azt vették észre milyen jól szórakozunk. Tényleg jó volt. Végre eljött a várva várt pillanat.

-          Sophi kérlek ülj bele az autóba- vigyorgott rám Tomas. Annyira szeretek abba a folyadékba beleülni. Még igazodik a testemre és tök kényelmes.

-          Rendben!- válaszoltam és Darekkel a kocsihoz sétáltunk . És bele csücsentem. Mosolyogva beszélgetem az emberekkel. Utána jött egy kisseb sajtó tájékoztató és hulla fáradtan indultam vissza a szállodába  Danival.

-          Hogy tetszett a mai nap?? – kérdezősködtem két ásítás között.

-          Nagyon élvezem, ezt a fajta életet. Örülök, hogy itt lehetek- mosolygott rám.

-          Én is nagyon örülök, hogy itt vagy. Az elején nem törülten neki, hogy új edzőt kell szereznem, de már tök jó- nagyon hamar visszaértünk. Kómásan mentem a szobámba. Kihalásztam a pizsamámat és fürödni indultam. Egy hatalmas kád vízben ültem úgy fél órát aztán fogat mostam és aludni indultam. „Sajnos” a számításim nem jöttek be. Mikor visszaértem a szobámba, már nem voltam egyedül. Hátulról valaki befogta szemimet így semmit nem láttam.

-          Ki vagy?? Ez nem vicces engedj el!- már a kiborulás szélén álltam, de nem engedett volna el semmi pénzért. Az asztalhoz vezetett és leültetett. Levette a szemimről a kezét.

-          Meglepetés!- suttogta a fülembe. Először nem mertem hinni a fülembe. Hátra fordultam és a félhomályban megpillantottam a hátam mögött álló Kimi-t. Annyira örültem neki. Felugrottam és az ölébe vetettem magam. Nem volt rá felkészülve, hogy ez lesz így a végén a földön kötöttünk ki. mind a ketten felnevettünk. Megcsókoltam és csak öletem.

-          Annyira hiányoztál!- suttogtam a könnyeimet nyelve.

-          Te is nekem Hercegnőm!- simogatta a fejemet. Így feküdtünk egy darabig a földön.

-          Csináltam neked vacsit!- kászálódott fel. Akkor vettem észre, hogy az asztalon mindenféle étel van és gyertya. Egy szál rózsa az asztal közepén és nagyon szépen megterítve.

-          Köszönöm!- csókoltam meg. Majd az asztalhoz indultunk és leültünk enni. 

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam új részt és ez is nagyon rövid. Igazán sajnálom, de rengeteg a dolgom és mikor ide ülnék álltalában már félig alszom:S Most hoztam nektek egy részt nem mondanám hogy ilyere terveztem, de ez lett belőle. A következő részre annyit ígérhetek, hogy 1 héten belül leszek:D

Ma elkezdődött a Foma 1-es idény és Sebi nyert :D Gratulálok neki:D 

Puszi Mindenkinek Dóri

35. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a  legújabb fejezetet! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért légyszi írjatok komit. Nekem bőven elég egy szó is csak legyen valami... 

Jó olvasást Puszi Dóri

Endjoy it!!

35. fejezet

Az értekezlet után kisebb kitérőt tettünk a Danival a gyárba, hogy meglátogassuk a kedvenc főmérnökömet Tomast.

-           Annyira hiányoztál!- vettem magam a nyakába. Pontosan 2 hónapja nem találkoztunk.

-          Te is nekem Kislány!- ölet meg a 35 körüli férfi.

-          Engedd meg , hogy bemutassam neked Daniel Sándort, aki a személyi edzőm.

-          Mi lett Rebivel ?- érdeklődött az előző tréneremről.

-          Más utakon jár- vontam meg a vállamat. Nagyon jól elbeszélgettünk, de a melót nem úszhattam meg.  Rögtön egy nagy adag papírmunkát zúdított a nyakamba. Hát nem ez volt a napom csúcspontja az biztos. Nem tölthettük sok időt mert sajnos rengeteg edzés várt. Így hát a könyörtelen edzőmnek hála 3 óra izzadás várt a gyár edzőtermében. A végére azt hittem meghalok és mivel nem ettem semmit ebédre igen csak éhes voltam.

-          Mondtam, hogy edd meg az ebédedet!- rázta a fejét Danika. Ha idegesít mindig így hívom. Szegény egy idő után már kész van tőlem.

-          Akkor nem voltam éhes, de most nagyon! Had egyek valamit, kérlek!- hisztiztem.

-          Miért is kéne megengednem ezt?!- sóhajtott fel színpadiasan.

-          Mondjuk azért mert te vagy a legjófejebb edző?- bókoltam hátha megtörik.

-          Na jó, de ebből nem csinálsz rendszert!!- dorgált meg.

-          Ígérem!- aztán elindultunk a konyhára, hogy végre tehessek valamit a gyomromba. Nem bizonyult túl jó ötletnek, mert kedvenc csapat társam éppen az udvaron futott.

-          Csak nem éhes lett a nagyságos Kisasszony?!- kiabált.

-          És ahhoz neked mennyi közöd van??- néztem rá.

-          Hát csak annyi, hogy majd edzés helyett eszel és elhízol ezért én leszek a gyorsabb a pályán. Nem szeretnék az érzéseidbe gázolni, de ez nem nőnek való sport ideje belátnod! Mennyi haza kisanyám a versenyzést meg hagyd a nagyokra- komolyan kedvem lett volna beverni a képét, de sajnos nem lehet. Enrike megmondta, hogy rendesen kell viselkednünk egymással. De hát a rendes relatív fogalom.

-          Nem hiszem, hogy engem fenyeget az elhízás veszélye. Alig vagyok 50 kiló míg te ha jól saccolom olyan 65 körül lehetsz. Az a 15 kg még mindig a te oldaladon van. Mellesleg… Képzeld el én ma már 3 órát töltöttem edzéssel, míg te fenekedet meresztetted valahol. És kérlek szépen sajnos csak most jutott időm arra, hogy egyek valamit ebédre- azzal ott hagytam, de már nem is volt kedvem enni semmit. Inkább csak egy pohár narancslevet ittam meg egy szelet müzlit ettem. Visszaérve a szobámba újult erővel vetettem bele magam a számolásokba. Már alig láttam, mikor apa jött be hozzám.

-          Szia Kincsem! – adott egy puszit az arcomra.

-          Helló!- fel sem néztem a papírjaimból.

-          Min ügyködsz ennyire?? – nézett át a vállam fölött.

-          Az új autónknak a terveit nézem át és pár beállítást nézegetek.

-          Hoztam neked teát!- tette le az asztalra.

-          Köszönöm szépen!- öleltem meg. Nem sokáig maradt inkább hagyott dolgozni. 10 körül beszéltem Kimivel és a segítségét kértem pár dologban. Annyira örülök neki, hogy ennyire jó fej és kedves, mert volt olyan dolog amit kétszer vagy háromszor kellett elmagyaráznia mire normálisan megérettem. Tök rendes volt és minden kérdésemre válaszolt. 1 órával később újult erővel vetettem magam a munkába. Átnéztem minden adatott és rajzot, vázlatot és tervezetet. Átszámoltam és javaslatokat írtam mellé. Aztán próbáltam én is rajzolni. Hajnali 1-kor feküdtem le aludni. Kimerülten és rettentő álmosan dőltem végig az ágyon fürdés után. Nagyon hamar már álomországban jártam. De sajnos az éjszaka nagyon hamar eltelt és Dani már 7 előtt 5 perccel az ajtómat verte, hogy ideje felkeni és indulni az edzőterembe. Nem volt más választásom, mint egy hulla indultam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. Negyed nyolckor indultunk el. Biciklire pattantunk és körözgetni kezdtünk a gyár körül. Kilencre egy megbeszélésen kellet lennem szóval elég hamar abbahagytuk.

-          Jó reggelt Mindenkinek!- ültem le a székemre.

-          Szia Sophi! Hogy vagy ma reggel??

-           Kicsit álmosan, de ma már edzettem- vigyorogtam kedvenc csapattársamra akin látszott, hogy most kelt ki az ágyból.

-          Ez nagyszerű!- mosolygott rám Darek, majd össze pacsiztunk.

-          Mit hoztál nekem Kislány??- fordult felém Tomas.

-          Itt van minden- nyomtam a kezébe a nagy kupac papírt- nézd át őket aztán kérem vissza mert kíváncsi vagyok a véleményedre!- néztem rá szúrósan.

-          Rendben!- vigyorgott.

-          Akkor kezdjük is el az értekezletet!- csapta össze a kezét Enrike.

-          Muszáj ilyen hangosan szét szakad a fejem!- nyávogott Jules.

-          Aki éjjel legény legyen nappali is!- kiabáltam a fülébe.

-          Ezt még megbánod te boszorkány!- nézett rám szúrósan. Én meg jól kiröhögtem.

34. fejezet

34. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki rátenyerelt a csöngőnkre. Belebújva a papucsomba lassan vonszoltam magam az ajtóig. Kinyitottam majd a konyhába mentem, hogy csináljak egy teát magamnak. Mikor kivettem a kedvenc epres teafüvemet a tartóból véletlen az órára pillantottam. Az állam a padlón landolt, már 11 óra. Most már mindegy. Akkor értek be a látogatóim.

-          Szia Kicsim!- Adott egy puszit apa.

-          Helló!- mosolyogtam rá.

-          Ha mutassam be az új személyi edződet- mutatott a mellette álló magas férfira.

-          Szia, Sándor Dániel vagyok, de szólíts csak Daninak- vigyorgott.

-          Helló! Sophia… de gondolom ezt már úgy is tudod. A becézést meg ahogy jön- mosolyogtam vissza- Kértek valamit?? Tea, kávé?? Reggeliztetek már??

-          Egy kávé jól esne.

-          Én egy teát kérek- szólt Dani. Miután mindennel elkészültem elültettem Őket a nappaliba és beszélgetni kezdtünk. Apa hamar elment, de mondta, hogy készüljünk, mert csütörtökön indulunk Franciaországba. Az edző még maradt és összeállítottunk egy edzéstervet, sőt még egy étrendet is kaptam. Soha nem volt gondom az ilyenekkel. Minden evő vagyok ,egy valami van amit a világ kincséért sem eszem meg az a hal. A súlyomat pedig tudom tartani.  Megbeszéltük, hogy nem futhatok a térdecském miatt ezért helyette rengeteget fok úszni. Kiderült Róla, hogy gyógytornász is ezért is Őt választotta apa. Már éppen indultunk volna az uszodába mikor megjelent Bence. Gyorsan bemutattam Őket egymásnak, de elröhögték magukat.

-          Most mi van?? –néztem rájuk értetlenül.

-          Egy egyetemre jártunk- mosolygott a bátyám.

-          Csak én már végeztem- fejezte be a történtet Dani.

-          Az pompás! NA gyerünk mert én ma még úszni akarok- toltam ki a fiút az ajtón.  Nem messze van tőlünk az uszoda így kb. 5 perc alatt voltunk ott kocsival.

-          Te aztán nem vagy semmi. Úgy vezetsz mint egy szelős!- röhögött az edzők gyönyge.

-          Nem is igaz!- duzzogtam.

-          De igen és most nyomás az öltözőbe!

Az előttünk lévő két napot az intenzív felkészülésnek szenteltük. Rengeteg időt töltöttem az uszodában meg a mini konditermünkben otthon. Néha Bence is csatlakozott, de többnyire ketten voltunk. Sikerült megismernünk egymást mire csütörtökön hajnalban felszállt a repülőnk. Az utat végig aludtam. Meg kétszer beszéltem Kimivel telefonon. Hát igen. Rettenetesen hiányzik. Már megszoktam, hogy mindig mellettem volt, akármikor hozzászólhattam. A második beszélgetésünket éppen a leszállás miatt kellett félbeszakítanunk.

Darek a mérnököm várt minket a reptéren. Annyira bírom azt a csávót. végig vicceket mesélt a kocsiban. A hotelban Clarissa néni nagyon örült nekünk. Két egymás melletti szobát kaptunk és már indultunk is a bázisra. Megmutattam mindent Daninak és végül bemutattam a csapatfőnökömnek Enrike-nek.

-          Le vagyunk kicsit maradva,de hamar be hozhatjuk!- mosolygott ránk az év első értekezletén- holnap lesz az első üléspróba- nézett rám. Aztán kivágódott az ajtó és egy srác lépett be rajta. A haja kócos volt a ruhája meg gyűrött, mint aki elaludt- Köszönjük, hogy megtisztelt minket Mr. Bianchi. Engedjétek meg, hogy bemutassam Ő itt a csapat másik pilótája Jules Bianchi.

-          És ki a másik?- szót közbe  a srác hetykén.

-          Én volnék! –álltam fel győzelem ittas mosollyal.

-          Te?! Még egy bevásárló kocsit sem tudnál normálisan vezetni nem egy versenyautót!-  „Szálljál már le a magas lóról…na apukám ezt kapd ki!” gondoltam magamban.

-          Fogadunk?- néztem körbe. Mindenki arcán egy féloldalas mosoly ült.

-          Mibe??

-          Aki előbb nyer versenyt az lesz az elsőszámú pilóta!- néztem elszántam a szemébe.

-          Én benne vagyok, csak nehogy sírjál mikor majd Spanyolországban csak a dobogó második fokán jut neked hely.

-          Én aztán nem félek- röhögtem el magam. 

Jules Bianchi

10 éve

Sziasztok! 

Kicsit gáz, hogy 2  napot késtem és még részt sem hoztam, na mindegy inkább leírom mi történt 10 éve. Pár napja volt a 6. születésnapom és 2001. március 4-én  utjára indult az akkor Forma 1-es idény.Az akkor első futam is pont Ausztráliában lett megrendezve.4 pilóta debütált a nagydíjon, a kolumbiai Juan Pablo Montoya a Williams, a finn Kimi Räikkönen a Sauber, a spanyol Fernando Alonso a Minardi és a brazil Enrique Bernoldi az Arrows csapatot erősítette. Közülük a legnagyobbat a finn tette le az asztalra, mert 6 helyen ért célba ezzel Ő lett a Formula–1 történetének ötvenedik pilótája, aki első futamán pontot szerzett. A hamu szőke hajú finn már akkor bebizonyította, hogy itt a helye.

A Következő fejezetet legkésőbb kedden felrakom, ha nem leszek addig lázas...
Puszi Mindenkinek Dóri