60. fejezet

60. fejezet

Miután jól kinevettük magunkat kimentünk a többiekhez. Már mindenki a konyhában volt. Az összes szem ránk szegeződött, mi pedig megint röhögni kezdtünk.
-    Látjátok én mondtam?!- ült le Petrov.
-    Mit mondtál meg kedves, orosz barátom?- ültem le én is.
-    Azt, hogy ilyen kielégült fejetek lesz mikor kijöttök a szobából…- röhögött Seb. Közben Kimi letett elém egy pirítóst és egy pohár narancslevet.
-    Köszönöm!- csókoltam meg.
-    NE most nyáladzatok ha kérhetem!- állt fel Robert az asztaltól.
-    Hagyjátok már őket, olyan aranyosak!!- csatlakozott a beszélgetéshez Nico is.
-    Apropó! Te- mutatott Kimire- mikor érkeztél?!- méregetett minket az orosz.
-    Na ezt én is szeretném tudni!- fordultam felé.
-    Éjszak jöttem, felültem a gépre mikor végeztem és idáig jöttem!- nézett a szemembe.
-    Kiengedett be?? Vagy van kulcsod??- kapkodta a tekintetét köztem és Kimi között  Seb.
-    Nem akartam csöngetni, mert tudtam, hogy alszotok Sophi nem vette fel így hívtam Bencét. Ő engedett be- adta meg a választ.
-    Azt hiszem ez volt a leghosszabb szöveg amit valaha hallottam tőled!- röhögött Robert. Leültünk reggelizni tovább már nem szívattak minket. Pont befejeztem mikor megcsörrent a telóm.
-    Igen?
-    Szia Sophikám!
-    Szia Nagyi!- kúszott még nagyobb mosoly az arcomra.
-    Kincsem, nem rég beszéltem anyáddal és mondta, hogy le tudsz most jönni a húsért. Már nem akarom be tenni a fagyasztóba. Lejössz érte??- Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Anya mondta egyik nap, hogy vágnak disznót, gondoltam arra húsra gondol. Rég voltam már otthon a kis falumba ahol születtem. Nincs messze Pesttől, de nincs mindig időm lemenni. A nagyiék is hiányoztak már nagyon és a tanya is ahol élnek mióta papa nem lelkész.
-    Délutánig kibírja vagy most kéne??
-    Hát jó lenne minél előbb, hogy anyád ne este 9-kor tegye be a fagyasztóba- megbeszéltünk mindent és elhatároztam, hogy haza viszem a többieket hozzánk és meg etetem őket jó kis disznóvágásos kajával. Nem hiszem, hogy voltak már ilyen helyen. 
-    Srácok van egy meglepetésem mára!- tértem vissza hozzájuk- Öltözzetek fel és utána indulhatunk is. A ruhátok lehetőleg ne Armani legyen, mert kicsit piszkos helyre megyünk.
-    Hova megyünk??- lépett közelebb Nico.
-    Majd meglátod!- mosolyogtam rá sejtelmesen. Negyed órával később már a garázsban volt mindenki. Mivel egy kocsiba nem fértünk be így azon veszekedtek ki vezeti  a másikat. Végül én döntöttem és Anna kezébe nyomtam a tesóm kocsijának kulcsait. Az én Audi S3-asomat Kimi vezette és ott volt még Rob és Vitali. Bence Passátját Anna vezette és vele ment még Nico, természetesen és Sebi.
-    Gyere mögöttünk és nem fogtok eltévedni, ha elhagyjuk egymást  hívjatok és megmondom a címet ahol találkozunk!- ültem be az anyósülésre. Háromnegyed óra múlva más Sződön is voltunk. Nagyon meglepődtem, hogy a fiúk nem nyafogtak, hanem szépen beszélgettek mindenféléről. Anna 10 perce utánunk érkezett meg, mert az egyik kereszteződésben rossz irányba kanyarodott.
-    Hova jöttünk??- szállt ki a kocsiból Seb.
-    Komolyan eljöttünk ide?!- adott egy puszit az arcomra Nico. Őt egyszer már elhoztam ide.
-    Na srácok, ez itt a nagyimék tanyája. Tegnap vágtak disznót és elméletileg husiért jöttünk, de nézetek körül rengetek minden van itt! – tessékeltem beljebb őket. Ekkor megjelent a nagymamám a kertkapuban.
-    Kicsikém!- sietett felénk.
-    Szia Nagyikám!- öleltem meg.
-    Milyen sokan vagytok!- nézett végig a társaságon.
-    Emberek ő a nagyim! Mama Ő itt Seb, Nico, Vitali, Robert, Anna és Kimi!- öleltem meg a finnemet.

Örökké visszavárlak/ part 2

 Sziasztok!
Kicsit megkésve de itt a novella folytatása! Szeretnék nektek Boldog új évet kívánni! Egy ígéretet hoztam most nektek még! Hét végén hozom a következő fejezetet:D Már elkezdtem, de csak a feléig jutottam:S

Puszi Nektek és várom a komikat!

-    Szia!- vettem fel.

-    Helló! Hol vagy?? Ha kell elmegyek érted.

-    Remek itt vagyok a pályánál! Várlak! Szia!

-    Szia!- azzal letettük. Vissza tettem a mobilom a táskámba és leültem a járda szélére. Nem sokkal később a barna srác is mellém ült. Nem tudtam ki ő és mit akar, de hamár így megismerkedtünk engem nem zavar.

-    Na látod én megmondtam, hogy feltörte a cipő a lábad- vigyorgott.

-    Nem, csak jönnek értem nem sokára!- vigyorogtam az arcába. Többet nem beszéltünk azon az estén csak ültünk egymás mellett. „ Így visszagondolva nem tudom mikor készült rólunk az a kép,de valaki nagyon szemfüles volt.”Nem sokat kellett várni apára. Félórán belül megérkezett és haza fuvarozott,ahol már izgatottan várták az élménybeszámolómat.

-    Mesélj már!- ült le mellém Lili a két éves kicsi Rékával az ölébe.

-    Had egyek már valamit!- könyörögve néztem rá mert írtóra éhes voltam.

-    NEM!- ellenkezett rögtön és elvette a tányéromat.

-    ANYA!!- kiabáltam teli torokból.

-    Mi a baj kicsim??- jött le az emeletről.

-    Nem adja vissza!- mutattam a nővéremre.

-    Olyanok vagytok mint 6 évesen…- hagyott ott minket röhögve.

-    Na jó elmesélem, de csak akkor ha közben ehetek!- alkudoztam vigyorogva.

-    Oké!- tolta vissza elém a tányért.

-    Na reggel apa elvitt aztán…- meséltem neki a napomat közben pedig elfogyasztottam a vacsorámat.

-    Komolyan nem tudod ki az a srác??- nézett rám nagy szemekkel.

-    Hazudtam én neked valaha?!

-    Jól van na!- utána nem sokkal felöltöztette a kislányát és haza mentek én pedig aludni, mert a következő nap is hasonló strapára számítottam. Reggel kipihenten ébredtem 9- kor már egyedül indultam a pályára. A kocsiban remek hangulatot csináltam magamnak. Nagyon élveztem és közben be is énekeltem. Mosolyogva szálltam ki az autómból. Felmentem a kis öltözőmbe átöltözni és sminket igazítani majd újra a színpadra. Az első szám megint az volt, mint pénteken. Semmi érdekes nem történt. Minden ugyan olyan volt, mint előző nap, kivéve mikor öltözködés közben kopogtak az ajtómon.

-    Egy pillanat!- kiabáltam ki.

-    MI??- kiabált vissza angolul.

-    Semmi!- nyitottam ki az ajtót, már felöltözve. Legnagyobb meglepetésemre a barna srác állt előttem.

-    Ez neked hoztam!- nyújtott felém egy csoki virágot. Az édességet is nagyon szeretem, de a virágot sem vetem meg, így együtt viszont a kedvenceim lettek.

-    Köszönöm! Miért kaptam??- támaszkodtam az ajtófélfának.

-    Szerettem volna megédesíteni az estédet!- mosolygott.

-    Hát sikerült.

-    Látom ma már nem húztál magas sarkút. Ezek szerint igazam volt- vigyorgott mint egy idióta.

-    Sajnálom, hogy el kell keserítsek, de nem. Ha akarod leveszem a cipőm és megnézheted, hogy a lábamnak semmi baja. Azért vettem ma lapos cipőt, mert vezetek- nevettem fel.

-    Akkor miért vetted le tegnap a cipődet??- az arca nagy értetlenségről árulkodott.

-    Mert szeretek mezit láb lenni főleg eső után.

-    Már értem.

-    Honnan szedted, hogy sebes lenne a lábam??

-    Két lány tesóm van. Csak akkor veszik le a magas sarkú cipőjüket, ha sebes lett a sarkuk- vonta meg a vállát.

-    Nem zavar, ha beszélgetés közben összepakolom a cuccaimat?- indultam vissza az öltözőbe.

-    Nem!- jött utánam- Amúgy Bruno Senna- nyújtott kezet.

-    Tábita Herceg!- mosolyogtam rá pakolás közben.

-    Szép neved van!

-    Köszönöm!

-    Ez mi??- vett fel pár fényképet a földről.

-    Az unokahúgom, a nővérem és a sógorom-kivettem a kezéből és visszatettem a táskámba- Amúgy miért jöttél??

-    Ja igen!- kapott észbe- Csak ezt akartam oda adni neked!- vett elő a zsebéből egy kártyácskát.

-    Mi ez??- kérdeztem. Már elindultunk a parkolóba.

-    Belépő a holnapi After Party-ra.

-    Köszi, de nincs szükségem rá!- nyomtam a kezébe.

-    Ezt vegyem visszautasításnak?! Mit tettem??- tökre felkapta vizet.

-    Semmi ilyet nem mondtam!- nyugtattam.

-    DE…

-    Csak azt mondtam nincs rá szükségem. Mert én is ott leszek holnap, énekelek- mosolyogtam rá.

-    Megígéred, hogy ott leszel??- álltam meg az autóm mellett.

-    Igen!

-    Akkor jó!

-    Ha most nem gáz mennék, mert nagyon álmos vagyok!- nyitottam ki az ajtót.

-    Rendben! Szia!

-    Hellóka!- gyorsan haza értem, mert nem anyáékhoz utaztam, hanem a lakásomba Pestre. Megmelegíttettem a vacsimat a mikróba és egy pohár bor kíséretében elfogyasztottam. Remek sonkás tészta volt. Zuhanyzás után bebújtam a meleg ágyikómba és úgy aludtam mint aki gyógyszert vett be. Reggel az óra csörgésére keltem.  A hangulatom remek volt, bár az eső lába lógott. Fel vettem egy farmert és egy nyári felsőt, persze a pulcsi sem maradhatott otthon, reggeliztem csak ez után indultam a  pályára.