Merry X-mass!!

Szeretetben gazadag ünnepeket kívánok mindenkinek!!
http://www.youtube.com/watch?v=nZ7cWPejR0Y

Az ajándékotok még sajnos várat magára, de nem sokára megérkezik az is! ♥
Puszi mindenkinek! ♥♥

59. fejezet

59. fejezet

A vacsora utána csendben telt. Még be sem fejeztem mikor csörgött a mobilom.

-          Szia Hercegnőm!

-          Szia Apa!

-          Olyan csalódott a hangod. Mintha nem is engem vártál volna- milyen jól fején találta a szöget.

-          Á, dehogy is!- próbáltam mosolyogni.

-          Akkor jó! Két nap múlva meg kell jelenned egy TV-s műsorban. Másnap meg forgatnak veled egy riportot ja és a jövő héten valószínűleg lesz egy rádiós szereplésed.

-          Ez most komoly?!- mentem be a konyhába.

-          Igen! Hirtelen nagyon sokan érdeklődnek utánad…- sóhajtott, én pedig töltöttem egy pohár narancs levet magamnak.

-          Ugye mondtad, hogy nem nyilatkozom a magánéletemről?!

-          1-2 kérdést mindenhol megengedtem…- súgta félve. Az állama  padlón landolt, de sajnos nem csak az hanem a poharam is. A döbbenettől kiesett a kezemből és hatalmasat csattanva ért földet.

-          Ezt nem hiszem el!! Ezt mégis mikor akartad közölni?? Vagy elég lett volna csak előtte??- duzzogtam.

-          Mi volt ez??- lépett be a konyhába Nico, majd megpillantotta az összetört poharat a földön- Jól vagy??- csak bólintottam Ő pedig kiment. Egy darabig veszekedtem apával, majd miután sikerült lenyugodnom visszasántikáltam a barátaimhoz, akik már éppen a desszertet fogyasztották.

-          Jól vagy??- nézett rám mindenki.

-          Igen- mosolyogtam rájuk- csak nem szeretem mikor apa menedzsert játszik és kihagy mindenből- ültem le a helyemre.  Nem sokáig beszélgettünk, mert mindenki fáradt volt és hamar nyugovóra tértünk. Lefekvés előtt még össze akartam takarítni a poharat a konyhában, de valaki megelőzött, mire oda értem már semmi nem volt. Visszamentem a szobámba és vártam, hogy hívjon Kimi, de nem hívott és mikor én tárcsáztam nem vette fel. Feküdtem az ágyon, kezdtem ideges lenni. Halkan kapcsoltam zenét  aztán elővettem egy könyvet. Lehatároztam, hogy megvárom míg hallok róla valamit, de kudarcba fulladt a próbálkozásom. Arra ébredtem fel, hogy mozog a párnám. Fél szememet nyitottam csak ki és az állam a földön landolt mikor megláttam, hogy Kimi mellkasán fekszem. Édesen szuszogott alattam. Mosolyogva ültem fel.  Őt nézve azon kezdtem gondolkodni, hogy miként került az ágyamba éjszaka. Szőke haja kócosan terült el a párnán, az arca kisimult, mosolygott álmában , a takaró félig lecsúszott róla a pólója pedig felgyűrődött. A kockás, fehér hasa kockáit látni lehetett. Sajnos nem találtam megfelelő választ az érkezésére. Nem tudtam levenni róla  a szemetet és úgy éreztem meg kell érintem. Nagyon óvatosan megsimogattam az arcát, félre toltam a haját, puszit adtam az orrára, aztán elkezdtem körbe rajzolni a szájának vonalát. Már majdnem befejeztem mikor elkapta a kezemet és belecsókolt a tenyerembe. Nem gondoltam, hogy fent van így nagyon megijedtem.

-          Jó reggelt, Napsugaram!- húzott maga mellé fekvő helyzetbe.

-          Neked is!- csókoltam meg- Bocsáss meg, hogy felébresztettelek!- bújtam a mellkasához, mint egy kiscica.

-          Semmi gond!- mosolygott- Kérsz kakaót??

-          Igen!- már lépett volna ki az ágyból mikor visszahúztam- de nem most!- vigyorogtam rá.

-          Miért??- nézett rám értetlenül.

-          Mert olyan jó veled most itt.

-          Ezt most nem mondod komolyan?!- háborodott fel.

-          De igen!- húzódott hatalmas mosolyra a szám.

-          Szemtelenkedünk??- bújt vissza mellém felvont szemöldökkel.

-          Én soha nem tennék olya!- nevettem fel hangosan.

-          Szóval szemtelenkedünk…- csóválta meg a fejét- ez büntetéssel jár!- nem tudtam mire gondol, de nagyon vészjóslóan hangozott. Ahogy közeledni kezdett felém hírtelen hasított belém a  felismerés.

-          Meg ne tedd!!! Ne!! Hallod Kimi NE!- mikor elkezdett csikizni hangosan felnevettem.  Kapálóztam össze-vissza és sikerült az ágy másik végébe menekülnöm, de aztán nem várt fordulat következett be a mi kis csatánkba. Hírtelen abba hagyta a csikizést és óvatosan a csípőmre ült. Már megnyugodtam, hogy abba hagyta, de aztán újra kezdte én pedig felsikítottam. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó  és az ajtóban álló Vitali a szeme elé kapta a kezét.

-          Én ehhez még kicsi vagyok!- és bevágta maga után az ajtót. Kimivel egymás szemébe néztünk és kitört belőlünk a felhőtlen nevetés.

Boldog Mikulást! ( Örökké visszavárlak/ part 1)

Sziasztok!

Annyi minden kibúvót írhatnék nektek, de nem szeretnék...:S:S Nagyon szeretlek titeket és az írás a szenvedélyem, már nagyon régóta. Mikulás alkalmából hoztam nektek egy novellát. Hát elég hosszú ezért csak részeltekben fogom feltenni. :D

Örülnék neki ha kapnék néhány komit, de megértem ha kicsit haragszotok és is haragudnék magamra...

Puszi Nektek és jó olvasást!! ♥♥

Örökké visszavárlak!

-          Írhatnál végre olyan könyvet is ami kicsit rólad szól! Ami te vagy!- járkált fel-alá Liza a szerkesztőm.  Már egy órája az új kötetem volt a téma, de egyik ötlet sem ragadott magával.

-          Tudod nagyon jól, hogy nem akarok kitálalni. Elcsesztem az életelemet! – álltam fel én is a székből, kicsit felkaptam a vizet, pedig nem kellett volna- Bocs, de mennem kell! Ma jön az unokahúgom!- sétáltam ki a kiadótól. Kocsiba ültem és vezetés közben az új könyvemen járt az eszem.

„ Mit írhatnék, hisz annyi mindnet írtam már. Mesés kötet, szakácskönyvet, novellás kötetet… A verseket nem szeretem annyira, hogy írjak. „ Ilyen gondolatokkal érkeztem meg Réka elé. Kicsit késésben voltam a városi dugó miatt. Azt hiszem ez az ami soha nem változik. Városok és benne rettenetesen nagy tömeg sok autóval.

-          Meglepetés!- ugorott a nyakamba a 8 éves kislány.

-          Szia Drágaság!- kaptam fel és Ő azonnal a derekam köré fonta a lábait- Jól viselkedett a repülőn??- fordultam a légi utaskísérő felé, aki vigyázott a csöppnyi magyar lányra a repülőn.

-          Persze. Nagyon aranyos kislány volt!- simogatta meg a fejét- Én megyek is, mert már várnak! Viszont látásra!- búcsúzott kedvesen.

-          Viszlát! –intettem felé- Na gyere keressük meg a csomagodat!- tettem le a földre.

-          Oké!- szökdécselt mellettem- Van nálad valami kaja??- vigyorgott.

-          Te most utaztál hozzám először egyedül és csak a kaján jár az eszed?! – ráztam meg a fejemet- Sajnos nincs kaja, szóval be kell vásárolnunk és főznünk valamit.

-          Nem baj! Szeretek főzni és nagyon jól tudok!- húzta ki magát. Nagyon szeretem ez a kis kelekótya lánykát. A nővérem lánykája, de néha úgy érzem mintha az enyém is lenne. Autóba ültünk és elindultunk egy bevásárló központ felé.

-          Szilva vagy túró??- álltunk a gyümölcs pult mögött.

-          Mihez kell??- sokan megbámultak minket , hogy nem franciául csevegünk, hanem magyarul.

-          Gombócot csinálunk belőle!- mosolyogtam rá.

-          Miért nem veszünk fagyasztottat?? – mutatott a hűtőpultra.

-          Mert itt nem lehet kapni. Itt nem ismerik ezt az emberek- simogattam meg a fejét. Nem sokkal később már a lakásomon főzőcskéztünk. Míg vártuk, hogy kihűljön a krumpli, ami a tésztába kell leültünk a nappaliba fényképeket nézegettünk.

-          Anya is volt ilyen kicsi??- nézte a gyerekkori albumot.

-          Igen és nagyon is hasonlítasz rá!- nevettem fel. A nővérem, Lili is ugyan ilyen szőke volt és kék szemű kicsinek.

-          Tényleg??- kerekedtek el a szemei.

-          Igen! –erre büszkén húzta ki magát- Megyek és összegyúrom a tésztát, addig megnézheted ezeket is- tettem mellé egy újabb adag albumot. 1 órán belül kész lettem és tálaltam. Az ebéd alatt szokatlanul csöndes volt a kisasszony.

-          Valami baj van?? Nem ízlik a kaja??- valami nagyon nem tetszett. Túl csöndes volt.

-          Nincs baj. Nagyon finom!- kapott be egy újabb falatot. Gondoltam, majd csak elmondja ha akarja. Nem vagyok az anyukája nem tartozik nekem magyarázattal.

-          Arra gondoltam délután elmehetnénk egy kicsit vásárolgatni. Csupa csajos dolgot. Mit szólsz hozzá??- vettetem fel neki, hátha ez jobb kedvre deríti majd.

-          Oké!- pattant fel azonnal.

-          Egyél nyugodtan, a pláza megvár minket!- nevettem fel a reakcióján.

-          Hát rendben- ült le egy hatalmas sóhaj kíséretében.  3 körül indultunk vissza a városba. Réka nagyon élvezte a vásárolgatást. Minden boltba be kellett mennünk és rengeteg ruhát felpróbált. Sokat meg is vettünk közülük.

-          Anya kiakad majd, ha meglátja ezeket!- rötyögött hazafelé  a kocsiban.

-          Szerintem keresztbe fog engem lenyelni- nevettem én is vele.  Az este hamar leszállt szinte észre sem vettük. Éppen a mese végére értem, mikor hírtelen felült az ágyban a kislány. Nagyot sóhajtott és nekem szegezte a kérdést.

-          Neked volt esküvőd??- „Te jó ég, hát ez nyomta a kicsi szívét egész nap! Milyen régen is volt már. 6 éve, de az emléke olyan, mintha tegnap lett volna.”

-          Igen volt!- szomorodtam el.

-          És most hol van a férjed??- lett egyre kíváncsibb.

-          Nem tudom-ráztam a fejemet.

-          Anya mindig tudja hol van apa. Te miért nem tudod??- kerekedtek ki a szemei.

-          Ideje lefeküdni! –álltam fel az ágy széléről – Jó éjszakát!- adtam neki egy puszit és kimentem a szobából. A fürdőbe mentem és engedtem egy jó adag forró vizet. Nem szerettem volna, ha Réku látja mennyire felzaklatott. Nem tehet róla, de egy fájó pontba tenyerelt bele. Sokáig fürödtem utána kimentem a nappaliba, hogy eltegyem a fotóalbumokat. Már majdnem végeztem mikor feltűnt, hogy az esküvői albumot is odaadtam neki.  Könnyes szemmel simítottam végig a borítón. Hírtelen ötlettől vezérelve leültem a kanapéra és kinyitottam. Az első oldalon az a kép díszelgett ami még a megismerkedésünk napján készült.

„2011.07. 29-31.”- volt a cím aláírás. Egy más mellett sétáltunk, ha jól emlékszem még ne ismertük egymást. Potyogni kezdtek a könnyeim és ezzel együtt a történetünk filmkockái is peregni kezdtek az agyamban.

„Péntek reggel korán indultunk ki Mogyoródra apával.

-          Bemutatlak mindenkinek, aztán megyek is mert  műtenem kell délután, aztán este jövök visszaéreted!- magyarázta a Hungaroring főbejáratánál.  Minden úgy is lett ahogy előtte elmondta. 11 órakor kezdtem énekelni a Padock clubb-ban.  Az egyik kedvenc dalomat énekeltem. Rengeteg ember fordult meg a helységben. Egyiket sem ismertem.  Nem foglalkoztam senkivel, már nem először csináltam, csak a daloknak léteztem mikor meghallottam a zenét. Az ebédidőt végig daloltam. Egyik kedvenc jött a másik után. Olyan  előadók dalai szerepeltek a repertoáromban mint az AC/DC, Scorpions, Guns ’n Roses és a Queen. 5 perces szüneteket tartottam óránként, hogy inni tudjak és pisilni. 4 óra után mentem le az idéglenesen felállított színpadról. Az öltözőbe érve néztem, hogy apa többször is hívott, majd küldött egy sms-t, hogy nem tud jönni közbe jött még egy műtét.

-          Annyira jó, hogy az ember apukája idegsebész…- sóhajtottam. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a kijárat felé hátha tudok még taxit fogni. Nem volt szerencsém. Így hát levettem a magas sarkúmat és mezit lábindultam a város felé.  Meg sem tettem 100 méter már is egy autó állt meg mellettem.

-          Elvigyelek??- szólt ki egy ismeretlen srác a letekert ablakon.

-          Nem kösz!- válaszoltam neki angolul. Nagy meglepetésemre nem kezdett győzködi hanem gyorsított. Aztán még nagyobbat ámultam mikor megállt az út szélén és kiszállt belőle a srác. 25 évesnek tippeltem, magas és sportos testalkata , dús göndör haja, nagy barna szeme szinte mosolygott rám. Vissza vetem a cipőmet úgy haladtam felé. Nem néztem rá, látszólag nem is vettem tudomást róla, de belül úgy vert a szívem, hogy majdnem áttörte a bordáimat.

-          Ha megöl legalább helyes volt…- rötyögtam magamba a saját hülye poénomon. De nem az lett amit vártam. Neki támaszkodott a kocsinak pötyögött valamit a telefonján, majd mikor elé értem elővarázsolt valahonnan egy sebtapaszt és felém nyújtotta.

-          Mi ez?- előre elhatároztam, hogy nem foglakozom majd vele akármit csinál is, de ez annyira meglepett…

-          Sebtapasz- vigyorgott, mint egy idióta.

-          Azt én is tudom,de miért adod ezt nekem??- olyan pillantásokat lövelltem felé, mint egy elmebetegre szokás. Közben irtó jól szórakoztam rajta.

-          Mert feltörte a cipellőd a lábadat?!- most Ő nézett engem idiótának.

-          Semmi baja a lábamnak, köszi!- indultam tovább. Nem hagyott békén.

-          Ne makacskodj, haza viszlek!- jött utánam.

-          Nem kell!- ekkor megszólalt a telefonom. Ránéztem apa. Hála a jó égnek!

Bruno:D

Főszereplő

Réka