50. fejezet

Sziasztok!

Hát igen ezt is megértem, hogy 50 fejezetet írhatok egy történetből. Ez eddig még soha nem sikerül! Hihetetlenül jó érzés ez. Ahogy ígértem még a Magyar Nagydíj előtt felrakom nektek! Hatalmas meglepetés ért csütörtökön mikor haza jöttem. Kaptam egy belépőt a hétvégére. Most én is kint szurkolok Sebinek a pálya széléről. :D Ezért nem tudtam hozni kicsit előbb. :S De mivel sokat vártatok rá kicsit hosszabb lett. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!!! 

Jó olvasást! Aki pedig a Ringen van annak jó szurkolást!

Puszi Dóri 

Endjoy it!! 

50. fejezet

-          A pálya 36 fokos, a levegő hőmérséklete 7 fokkal melegebb. Első körön melegítsd fel a gumikat meg a féket utána mondom a többit!- szállt ki a rádió kapcsolatból Darek ahogy kiértem a bokszutcából. Elég sokat csúszkáltam a kivezető körömön, de rosszabbra számítottam.

-          Hogy van a lábad??- szólt  a fülemre a csapatorvos.

-          Már nem érzem, hogy létezik szóval jól.

-          Felmelegedett minden szóval tolhatod neki! A 6-os kanyarnál vigyázz mert kifolyt egy kicsi olaj a pályára.

-          Vettem!- még be se fejeztem a mondatot, de a lábam automatikusan jobban nyomta le a pedált. Éreztem, hogy az egész felső testemet átjárja a jól ismert érzés. Kicsi korom óta szerettem ezt. Rengeteg kört tettem meg a rendelkezésemre álló fél órában. közben bementem a bokszba kereket cserélni. Nagyon gyorsak voltak a fiúk. A végén sikerült megszereznem a 6. rajtpozíciót. Érdeklődtem a csapatársam eredménye után is de nem kaptam választ.

-          Ha beálltam a bokszba, húzzátok le a takaróredőnyt!- mikor beértem így is történt. Levettem a sisakomat meg a kesztyűmet, az egyik szerelőm Louis kikapcsolta az övemet. Már kint a pályán éreztem, hogy nem fogok tudni kiszállni az autómból segítség nélkül, de még is megpróbáltam.

-          A mankómat ide készíti valaki?- néztem a körülöttem összegyűlt csapatra. Minden szerelőm és mérnököm ott állt. Miután megérkezet megpróbálkoztam a lehetetlennel. a kezemmel még megtudtam tartani magamat, de utána visszaestem.

-          Áú!- jajdultam fel.

-          Maradj nagyon nyugodtan!- jött oda Darek. Megemelt és óvatosan kiemelt az autóból. talpra állított én rögtön a mankóm után nyúltam.

-          Köszönöm!- hálásan néztem rá- Bocsi srácok, hogy csak ilyen eredmény értem el! Sajnálom remélem a holnapi nap jobban sikerül!- néztem végig a díszes társaságon. Mindegyikük egytől egyig a szívemhez nőtt az együtt eltöltött idő alatt- Holnap este mindenki a vendégem egy pohár sörre, oké??

-          Erre soha nem mondunk nemet!- röhögött fel Louis- Azért jól vagy?? Aggódunk érted!

-          Persze, hogy jól vagyok!- próbáltam mosolyogni rájuk. Ha másért nem miattuk megcsinálom. A nap hátra lévő része hamar eltelt. Sokat aludtam és pihentettem a lábamat.  Még délután megtudtam, hogy kedvenc csapattársam csak a 10. helyről várja az esti rajtot. Kicsit örültem neki. A versenyig szinte szaladt az idő. Sok mindent elterveztem, de alig sikerült valami. Szinte arra eszméltem, hogy megint az injekciót kapom és megint ugyan úgy fájt mint előtte. A könnyeimet nyelve vettem fel rá a rögzítőmet. Szerencsére nem kellet senkinek interjút adnom. Már az első futam rajtjára vártam mikor megint a pálya állapotát mesélte a mérnököm. „Csak 39. kör !” bíztattam magam. A rajt jól sikerült. A lámpák kialvása után rögtön sikerült 2 helyet javítanom.  A verseny nagy része számomra eseménytelenül telt el. 4. helyen hoztam be az autómat. A kiszállás megint nem sikerült egyedül. Ráadásul egy csomó fotós volt jelen mikor Darek megint kikanalazott a verdámból. Meg sem várva a dobogót indultam a szállodába vissza egy gyors zuhany és átöltözés után. Nem is vacsoráztam csak bedőltem az ágyba, hogy sikerüljön kialudnom magamat a holnap reggeli futamra. Hát részben bejött a tervem. kipihentebben Keltem fel mint amikor lefeküdtem. Egy tál műzli után indultam a pályára. 10 órakor már teljes harci díszben vártam a rajtot. Negyed óra múlva már a lámpákra vártam. Teljes testsúlyommal nehezedtem a pedálra és minden erőmet összeszedve nyomtam a gázt, hogy előrébb végezhessek a csapattársamnál. Tudtam jól, hogy a futam győzelemben nem is reménykedhetek, mert annyira messze vagyunk az elsőtől, de mindent bele adtam.  A 6. helyről jöttem fel egészen a 3. helyig. Végül itt is intett le a kockás zászló.  Rettenetesen fájt a lábam és már a sírás határán voltam mikor megálltam. A kortizon injekció nem használt vagy nem tudom, de írtóra fájt. Nagy nehezen kikászálódtam a kocsiból. Most nem kaphattam segítséget. Elsántikáltam a mérlegelésre és leültem a pihenőbe mielőtt a díjkiosztóra mentem volna. Próbáltam mosolyogni mikor kiléptem a dobogóra, de nem sikerült. Megkaptam a kupám és a pezsgőm bele se ittam és dobtam le a többieknek. Megérdemelték. Ekkor vettem észre, hogy a szerelőim között a barátaim is ott állnak a pódium alatt. Sebastian, Nico, Petrov, Buemi és a többi volt GP2-es versenytársam, Chandhok és Lucas di Grassi.

-          Szeretlek titeket!- suttogtam nekik. Nem figyeltem és elvesztetem az egyensúlyomat. Roman Grosjean kapott el, aki megnyerte ezt a futamot.

-          Köszönöm!- suttogtam neki hálásan.

-          Nincs mit, de vigyázz magadra! Szeretnék még versenyezni veled!- mosolygott. Mikor beléptünk a pódium mögé rám már egy orvos csapat várt. Nem is mehettem az interjúra, hanem hordágyra fektettek, majd mentőautóba raktak és a pályakórházba szállítottak. Hiába ellenkeztem nem tehettem semmit.

-          Jó vagyok és ki akarok menni!!- akaratoskodtam már vagy századjára. Az egész délutánt itt kellett töltenem ezért nem láthattam a futamot sem. Már a plafonon voltam az idegességtől. Két zacskó folyadék csöpögött a karomba. Az egyik fájdalom csillapító míg a másik valami vitaminos lötty. 8 óra körül végre szabadultam.  Mikor kiléptem a kórházból meg csapott az esti levegő. Nem sokkal volt hűvösebb mint mikor beléptem a helységbe. Kifejezetten üdítően hatott rám. Már nagyon álmos és kómás voltam a kórházi ágyon. A mankóimat megkapva egyenesen a bokszunkba vettem az irányt, de nem jutottam messzire. A boksz épületek sarkánál várt rám valaki.

-          Itt a kis Hercegnő?!- mondta gúnyosan.

-          Mit akarsz???- fordultam fel. Nem akartam vele találkozni. Fájt a lábam hisztis voltam és ideges, pont Ő nem hiányzott.

-          Csak meg akarom nézni mit tudsz ezek nélkül…- azzal Jules kivette a kezemből a mankóimat.

-          Utállak!- ordítottam- Add vissza, te szemét láda!!- de már nem hallotta mert el szalad vele. Mélyet szívtam az esti levegőből, hogy kicsit megnyugodjak és egy lábon ugrálva megpróbáltam eljutni valameddig. Már a sírás határán voltam és szédültem is a hülye gyógyszertől. Túl nagy nyomás, túl sok fájdalom és túl sok Jules. Akkor tört el a mécses mikor nem tudtam már tovább tartani magamat.  Szinte lassított felvételkén láttam, hogy közeledem a föld felé és a könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. A várt földre zuhanás azonban elmaradt.  Két erős kar tartott meg engem és a mellkasához vont egyből. Az illatot ami megcsapta az orromat ezer közül felismerném.

-          Tegyél le!- suttogtam neki, összeszorított szemekkel.

-          Hisz meg se bírsz állni!- adott egy puszit a homlokomra. Ekkor már zokogni kezdtem.

-          Kimi, tegyél le! Kérlek tegyél le!!- nyitottam ki a szememet.

:S

Sziasztok! 

Megint egy bocsánatkéréssel tartozom nektek.... Holnap reggel megint elutazom és csak csütörtök este jövök haza terveztem, hogy hozok nektek részt, de nem jött össze és nagyon sajnálom...:S:S Tudom kicsit gáz, hogy mindig ezzel jövök de tényleg bocsi:S:S Ígérem nektek, hogy még a Magyar nagydíj előtt hozok nektek részt. És tervezek még pár novellát a nyárra ha nem bánjátok...  De nem nem szeretnétek írjatok nyugodtan! Láttátok a mai futamot?! Izgalmas volt, de szegény Sebi:S:S Na mindegy nem rizsázok tovább...

Puszi Nektek Dóri

49. fejezet

49. fejezet

A tányérom helyett most rá emeltem a tekintetemet. Egy rég nem látott barát állt az asztalnál.

-          Persze, ülj csak le! – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

-          Mi a baj??- szegezte nekem a kérdése Sébastian Buemi.

-          Nem tudom. A gyomrom görcsben a holnapi időmérő miatt és a térdem is fáj és a magánéletemben sincs minden rendben…- temettem az arcomat a kezeim közé.

-          Nem lesz semmi baj!- húzott magához és megölelt. Beszélgettünk egy darabig míg sikerült kicsit megnyugodnom. 11 óra körül értem vissza a szobámba. Már nem ment olyan gyorsan a  járkálás mint mikor lefelé indultam. Rettenetesen fájt a lábam. A nappaliba érve egy kisebb meglepetés fogadott. Egy kis levél volt az asztalon és egy szál fehér liliom.  A kedvenc virágom. Mélyet szippantottam belőle. Leültem a kanapéra és kezembe vettem a levélkét.

„Kedves Hercegnőm!- nagyon megdöbbentem mikor felismertem az írást, nagyot nyeltem, hogy könnyeim ne csorduljanak ki- Sajnálom azt , amit veled tettem. A lelkiismeretem azóta is mardos és soha nem tudom majd megbocsájtani magamnak amit veled tettem, csak annyit kérek olvasd ezt el.  Szörnyű nagy tévedés volt, hogy nem mondtam el neked az igazat. Erre egy mentségem van. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bele tudok szeretni valakibe. Tudnod kell és meg érdemled, hogy tudjad Jenivel mi már nem jelentünk semmit egymásnak. A kapcsoltunk már évekkel ezelőtt kihűlt. Csak nagyon jó barátok vagyunk. Nem alszunk egy szobában és szinte nem is élünk együtt. Jeni minden idejét lefoglalja a lovaglás és az edzés. Többnyire Finnországban hódol a hobbijának míg én Svájcban vagyok vagy éppen utazok. Azért nem váltunk még el mert így mind kettőnknek kényelmesebb volt. Csak játszik az edzőjével, akivel gyakran le is fekszik. Én meg még nem találtam meg azt a lányt eddig aki miatt érdemes lett volna. Aztán jöttél te, Sophi magaddal ragadtál. Örökre és visszavonhatatlanul beléd szerettem! Nem kérem, hogy bocsáss meg mert nincs bocsánat arra amit tettem. Sajnálom! A lábadat is nagyon sajnálom! Azt is, hogy Illés után most én is magadra hagytalak. Megígértem magamnak, akkor ott mikor elmesélted a történtedet, hogy soha többé nem hagylak magadra és nem foglak megbántani… Nem tudtam tartani az ígéretemet. Sajnálom! Örökre szeretni foglak!

Kimi”

Olvasás után zokogásba törtem ki. Én sem tudtam tartani az ígéretemet. Kimi megint túl nagy hatással volt rám. Hogy jutatta el egyáltalán a levelet, hisz most versenyzik. Túl messze ahhoz, hogy Ő hagyja itt. Szerettem volna hinni minden egyes szavát, de nem ment. Még nem. Mikor vissza akartam tenni a borítékba kis levelet megakadt és nem akart vissza menni. Akkor vettem észre, hogy van még valami. Egy medált találtam, mikor kiborítottam. Egy régi bogárhátút formáztak ki egy ezüst tömbből. A szívem mélyéig meghatott azzal, hogy emlékezett rá. Régen meséltem neki, hogy mennyire szeretnék egy eredeti bogárhátút. Sajnos nem jött össze és nem tudtam megvenni, de Ő vett nekem egy ilyen medált és emlékszik rá.  Álomba sírtam magamat, de még előtte feltettem a medált a láncomra a jegygyűrűm mellé. Reggel nagy robajra keltem. Apán, Dani kíséretében rontott be.

-          Miért nem nyitottál ajtót??- kezdett üvölteni apa.

-          Mert aludtam… hány óra van??- dörzsöltem a szemem.

-          Mindjárt fél 10!- dörögte apa.

-          Te jó ég!- ültem fel. Gyorsan átöltöztem felvettem a rögzítőmet, ettem pár falatot, hogy betudjam venni a  bogyókat felkaptam a sporttáskámat és már indultunk is a pályára. Szerencsére még 10 előtt kiértünk. Rögön vettem fel az overálommat beszéltem Darekkel az időmérő stratégiáról. Ezek után kisétáltam a Padock részbe autógrammot osztani. Rengeteg mosolygós ember jött felém és nyújtották a papírjukat. Sokan szerencsét is kívántak. Nagyon aranyosak voltak. Az aláírás osztogatás után mentem ebédelni, aztán megbeszélésre és már ültem is az autómba. Előtte azonban még jött a csapat orvos és megkaptam az injekciómat. Rettenetesen fájt mikor a sebbe szúrta tűt. De sajnos máshogy nem hat a dolog. A kortizon injekciónak ez az egyetlen nagy baja. Remegő kézzel húztam fel a kesztyűimet.

-           Μπαμπά! Πολύ φοβάται! Δεν θα πάει, πάει ... Δεν μπορώ να σταθεί αυτό*- suttogtam a rádiómba.  Nem sokkal később meg is érkezett a válasz.

-          Το μωρό! Δεν χρειάζεται να πάτε, αν δεν θέλετε να, αλλά θα ασχοληθεί με το θέμα και το ξέρεις. Σ 'αγαπώ!**- kicsit megnyugodva szálltam be az autómba és gördültem ki a pályára.

*Apa! Nagyon félek! Nem fog ez menni, ilyen lábbal nem tudok menni...

**Kicsim! Nem kell indulnod ha nem szeretnél, de nagyon meg fogod bánni és ezt te is tudod. Szeretlek!

Sophi medálja:

Beszámoló

Sziasztok!

 Hát meghoztam nektek a beszámolót:D Várom a véleményeteket:D

Hát szombat reggel útnak indultunk kicsi családommal és 20 perc autókázás után megérkeztünk a Hungaroringre. Nagyon szeretem ezt a helyet. Hátul mentünk be így a lelátók mögött kezdtünk nézelődni. Rengeteg minden volt. Táncos lányoktól elkezdve, autó kiállításon keresztül fagyin és kis vidámparkon át egészen az újságos bódéig. Szóval eltudjátok képzelni mekkora káosz volt ott és mennyi ember. 9-kor nyitott a rendezvény, mi 10:30 körül értünk oda és már annyian voltak, hogy mindenhova sorba kellet állni... Lesétáltunk a felújított  részre, miután mindent megnéztünk fent. Sokat sétáltunk, de megérte. Láthattuk a Renault verseny kamionjait és még be is indították őket. Annyira jó hangjuk volt:D rögtön beléjük szerettem. Mondjuk vezetni nem vezetném, de olyan szépek voltak. Aztán tovább sétálva megnéztünk Jean Ragnotti munkásságából lévő kiállítást. Az ot lévő csajszi elmondta, hogy 12:00-kor dedikál az öreg. nagyon megörültem neki, de aztán el is szontyolodtam, mert a bokszutca 11.40-kor nyitott és lehetett autogramot szerezni a kedvencektől is. Én nagyon szerettem volna Daniel Ricciardo-tól, ezért már 11:15-kor ott álltunk a bejáratnál. A tömeggel együtt vártuk, hogy végre bejuthassunk. Mikor elérkezett az idő beengedtek minket. Nem tudtam hol kereshetném a kicsi ausztrált ezért elindultam a bokszutca elejétől és úgy terveztem, hogy minden kint lévő pipótától kérek egy aláírást így végül hozzá is eljutok majd. Hát igen ember tervez... Mikor a harmadik boksztól jöttem kifelé elkezdett esni az eső. Már nem fogott az alkoholos filc a laminált autogram kártyákra. Elővettem egy füzetet és már abba írattam a neveket. Közben anyukám elment Ragnotti bácsi aláírásáért. Elindultam ki a bokszutcából, mert már alig volt pilóta aki kint volt, mikor megpillantottam Riciardo-t . Ott állt és beszélgetett egy lánnyal. Kiszaladtam az esernyő alól amit apukám tartott és oda szaladtam hozzá a füzetemmel. nyújtottam felé mert nem akartam beleszólni a beszélgetésbe, mikor felém fordult és elkezdte mondani, hogy bocsi, de mennie kell meg esik és mindjárt verseny... Tökre boldog voltam, válaszoltam neki aztán beszéltünk még pár szót és elbúcsúztunk. Futottam apukám után és elindultunk fedett helyre. A tetőn találkoztunk anyával és megbeszéltük, hogy átmegyünk a fedett ülőhelyekre. Reménykedtem abban., hogy az emberek nagy része haza indul a szakadó eső miatt, de sajnos nem így lett. Hatalmas embertömeg szorult a lelátókra... De nagyon élveztem azt is. Lent ültünk a harmadik sorban és szinte testközelből nézhetem az autókat. A hangjuk annyira iszonyatosan jó volt, hogy nem tudom nektek leírni, ezt hallani kell. :P Két-három futamot néztünk végig onnan, majd feljebb költöztünk és onnan  néztük a következőket. Volt Renault Sport show és Jean Ragnotti is bemutatózott, sőt még kamion bemutató is volt. Nagyon, nagyon élveztem a dolgot. Kezdett hűvös lenni és már csöpögött az eső mikor haza indultunk. Rengeteg élménnyel és képpel gazdagodva.:D

Puszi Mindenkinek Dóri

48. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást és hétvégén érkezik a beszámoló is. :D A részt Sebitának ajánlom! Várom a komikat:D

Puszi Dóri 

Endjoy it!

48. fejezet

Sikerült álomba sírnom magamat. Mikor pár órával később felkeltem a szobába sötét volt, csak a nappaliból jövő kicsi fény segített a tájékozódásban. A macimat felnyalábolva indultam ki a szobából. Leültem Nico mellé a kanapéra, aki nem szólt semmit csak a kezembe adott egy tányér enni valót.

-          Te főzted??- csavartam fel egy adag tésztát a villámra.

-          Aha- vonta meg a vállát.

-          Köszönöm!- adtam egy puszit az arcára, majd falatozni kezdtem. Tudtam, hogy remekül főz és ezt most is bebizonyította. Vacsi után ittam egy pohár ásványvizet, mikor pár zacskót véltem felfedezni az egyik fotelban.

-          Mi ez??- mentem közelebb.

-          Ja igen, már el is felejtettem. Ezeket vettem neked, mikor vásároltam a vacsihoz- elővett egy doboz színes ceruzát, egy doboz festéket és egy adag rajzlapot. Nem szóltam semmit csak elvettem és megöleltem. Leültem az asztalhoz és rajzolni kezdtem. Nem figyeltem mit viszek a papírra, csak az érzelmeim irányították a kezemet.  Mindig így volt ez mikor ennyi érzés és érzelem kavargott bennem. Nem tudom hány darab papír esett aznap este áldozatul nekem, de mindegyiket őrzöm még a szekrényembe elzárva. Az este ezek után nyugalmasan telt. Miután lefeküdtem Nico is lement aludni. Reggel valamivel kipihentebben ébredtem fel.  Elhatároztam, hogy ez a nap lesz új éltem első és legfontosabb napja.  Mélyet szívtam az ablakon beáramló friss levegőből és nagy elhatározásra jutottam.

-          Nem fogom hagyni, hogy Kimi ezután akármiben megakadályozzon. Erős független nő lettem. Erős vagyok és csak a jövőm fontos most! Túl vagyok rajta, erős vagyok és már nem is érdekel!! Nem engedem meg magamnak, hogy még egyszer valaki ennyire kihasználjon és így megalázon. Erős vagyok és független. -  az eszem tudta, de a szívem még nem annyira hitte az előbb kimondott szavakat. Vettem egy mély levegőt és kimentem a nappaliba, ahol nem várt személy fogadott.  Mosoly kúszott az ajkaimra mikor megláttam, hogy mesét néz a tv-ben.

-          Hát te??- ültem le a kanapéra.

-          Nico hozott reggelit és vele engem is elhozott a reptérről- mosolygott rám- tegnap sikerült mindent elintéznem így utánad tudtam repülni.

-          Mi a reggeli??- kezdtem lelkes lenni.

-          Ugye nem gondolod, hogy azt eszed meg?!- vonta fel a szemöldökét a reggelimet látva.

-          De igen!- lettem határozott.

-          De nem, mert meghízol és akkor kénytelen leszek megint elvinni lovagolni!- röhögött Dani.

-          Jójó, akkor csinálj valami kaját, mert éhen halok!- mentem be a szobámba, hogy normális ruhát öltsek. Reggeli után edzeni mentünk, majd be a gyárba mentünk mindenféle megbeszélésekre. Este beszéltem Olivérrel és Dani is hozott tőle pár dolgot. Többek között egy olyan merevítőt ami nem látszik az overálom alatt, de sokat segített az autóban, mikor a pedálokat nyomogatom.  Ha ne adj Isten akármi történne akkor is megvédi a térdemet az ütközéstől.  Kicsit megnyugodtam miután letettem a telefont. Elmondta, hogy beszélt a csapatorvossal és a 2 nap múlva esedékes időmérőn sőt a versenyen is ott lehetek. Fájdalom csillapítót az egyáltalán nem kaphatok, de egy injekció segíteni fog mindenben. nagon fog fájni, de muszáj ha indulni akarok. Még szerencse, hogy április elején megcsináltattam az orvosi papírjaimat az induláshoz. Így már tuti nem kapnék indulási jogot. A következő két nap csodásan és fárasztóan telt.  Rengeteget  edzettem és készültem a hétvégi megmérettetésre. Csütörtök reggel érkeztünk meg az éved első futamának helyszínére, Spanyolországba. Barcelona igazán gyönyörű hely. Szeretek ide visszajárni minden évben.  Nagyon izgultam, mert rögtön betét futam leszünk a F1 előtt. Nincs ez minden évben így. Volt olyan, hogy egy kisvárosban kötöttünk ki és senki nem volt ránk kíváncsi. Nagyon izgultam mikor 4óra körül a sajtótájékoztatóra indultam. A nagy melegre való tekintettel egy szoknyát választottam,ami pontosan takarta a vágást és a sebet a térdemen. Enrike szerint muszáj egy ilyet tartanunk, hogy megtudja a nagyvilág nem állhatja utamat egy ilyen kis baleset. Igaza volt mert nagyon erősnek éreztem magamat. Szerencsére nem sokáig nyaggattak a csúnya újságírók.  Már 7 órakor ismét a szállodában voltam. Nem sokkal később már egy csapat megbeszélésen. 10 óra volt mire ágyba kerültem és vacsorához jutottam, de mikor letették elém az ételt már nem is voltam annyira éhes. A gyomrom tűhegynyire zsugorodott és nem tudtam volna lenyelni egy falatot sem. nem mutattam a külvilágnak, de nagyon féltem a következő naptól. Nem a fogadás izgatott inkább az, hogy  megint itt vagyok és megint kétszer annyira kell küzdenem mint a fiúknak. Akkor talán meglátja a nagyvilág bennem a tehetséget. Eltolva magamtól a tányért fújtam egy nagyon. A narancslevemet szürcsölgettem mikor hallottam a mellettem lévő szék csikorgását.

-          Leülhetek??- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot. 


Sophi ruhája:

WSR

Sziasztok!

Itt vannak a  fotóim a Word Series by Renault-ról. Ha szeretnétek egy élmény beszámolót is akkor írjátok meg komiba. Szívesen mesélek, de nem szeretné ha csak úgy megírom és senkit nem is érdekel. A megértéseteket köszönöm!

Sajnos ide ennyi képet nem tudtam beszerkeszteni ezért csináltam nekik egy fotó albumot. Jó nézelődést!

https://picasaweb.google.com/114913672585618048498/WSR?authkey=Gv1sRgCKyo4NSDyYTKjQE

Puszi Dóri

47. fejezet

Sziasztok!Végre meghoztam a folytatást. Bocsássatok, meg nem így terveztem:S:S Már előbb akartam hozni, de így sikerült. Cserébe hosszú részt hoztam. Kövi bejegyzésemben hozmo a megígért képeket a WSR-ről. 

Endjoy it!

Puszi Dóri

47. fejezet

Az út nagyon rövidnek bizonyult, mert még aludni sem tudtam egy jót. Álmosan szálltam le a repülőről, de rögtön felébredtem, amit megláttam ki vár rám.

-          Nico!- ugrottam a nyakába, már amennyire a mankóim engedték.  Nem akartam, de egy-két könnycsepp végig folyt az arcomon.

-          Szia Kicsilány!- húzott magához még közelebb és szorosan ölelt, majd kaptam egy puszit a fejem búbjára.

-          Annyira hiányoztál!- kócoltam össze a szőke haját, mikor már elváltunk egymástól.

-          Te is!- azzal elvette a csomagjaimat.

-          Hogy-hogy te jöttél??

-          Hívtalak, de nem voltál elérhető, aztán felhívtam Bencét. Ő mondta, hogy már úton vagy ide. Gondoltan megleplek és kijövök eléd. Aztán együtt mennénk a szállodába meg a gyárba mint régen. Közben pedig elmesélhetnéd, hogy mi történt azon a bizonyos estén és azt is miért nem tudsz most járni- bökött  a fejével a mankók felé.

-          Rendben!- Már a parkolóban voltunk. A német barátom már egyszer átélte milyen ez velem, de akkor nem műtötték meg csak egy kis megerősítés volt a lábamnak. Lassan haladtunk a hotel felé. Nem igazán szóltunk egymáshoz az autóban. Én úgy éreztem még nem jött el annak az ideje, hogy mindent kipakoljak neki, Ő pedig rám várt.  Ezt szeretem benne annyira. Tudja mikor kell hallgatnia és még az is nagyon jó vele, ha csöndben vagyunk. Kipakoltuk a cuccaimat a csomagtartóból kivettem a megszokott szobámat és már indultunk is a gyár felé. Egy hatalmas gyomorgörccsel álltam meg Enrike irodája előtt. Nagyot nyeltem majd kopogtam.

-          Gyere!- dörrent egyet.

-           Ez nem lesz könnyű…- sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót és besántikáltam.

-          Szia!- néztem rá. Az íróasztala mögött ült és papírokat töltött ki.

-          Már azt hittem ide se érsz!- folytatta ugyan abban a stílusban.

-          De itt vagyok és készen állok a munkára!- ültem le egy székbe vele szembe.

-          Mit kezdjek most veled?! Láthatóan nem tudsz autóba ülni néhány napon belül, a teszt pilótánk eltűnt, a sajtó rám szállt és akkora itt a fejetlenség, hogy nem tudok vele mit kezdeni- csapott ingerülten az asztalra.

-          Sajnálom…- de mielőtt még a magyarázkodás többi részéhez hozzá kezdtem volna kinyílt az ajtó és apám lépett be rajta.  Nem szólt semmit, csak leült mellém.

-          Sajnálom, magán életi gondjaim voltak és rosszul sült el a stressz levezetése- hajtottam le a fejemet.

-          Milyen gondok?! Nem lehetnek nagyobbak, mint hogy melyik ruhát vedd meg a boltban vagy éppen melyik cipőt vedd fel. Könyörgöm, annyi lenne a dolgod, hogy vásárolgass megjelenj rendezvényeken, mosolyogj, és autogramot osztogass. Meg persze a vezetés. Semmi több. Ha azt tennéd amire kérlek nem itt tartanánk!- mutatott rám.

-          Attól, hogy fiatal vagyok még problémáim vannak. tudod egyszer az életben engem is átverhet a barátom, akivel együtt járok vagy éppen egyszer az életben én is csalódhatok valakiben hatalmasat!- álltam fel- Tudod mit, azért is ott leszek és megmutatom neked, hogy egy nő nem csak arra jó, hogy vásárolgasson. Te tudod a legjobban, hogy nem az én stílusom csalódást okozni!- azzal kimentem az  irodából. Már a büfénél jártam mikor meghallottam, hogy apám utánam kiált.

-          Sophia Zampunisz, állj meg de most azonnal!!- tudtam, hogy ezt nem úszom meg szárazon.

-          Tessék?? –vártam meg míg utolér.

-          Mi a fészkes fenét képzelsz te magadról??- üvöltött teli torokból. A büfé kellős közepén kezdtünk el veszekedni.

-          Ezt nem értem…

-          Várj, segítek, hogy megértsd. Milyen magánéleti gondjaid vannak amiről én nem tudok?!

-          Sok  minden van amit még nem tudsz…- sóhajtottam fel.

-          Akkor felvilágosítanál?!

-          Kiderült, hogy Kiminek felesége van. Találkoztam vele egy hülye partin.

-          Én előre megmondtam!- kezdett üvölteni megint.

-          Na látod éppen ezért nem akartam neked elmondani. Nagyon jól tudtam, hogy ez lesz belőle. Mindig ez van. Te megmondtad és én megint elcseszetem. Te azt is megmondta, hogy Illéssel nem leszünk jók együtt. Látod nem is lettünk és már soha nem is leszünk. A lelked legmélyén azt reméled, hogy soha nem fogja senki elcsavarni a fejemet, mert akkor nem jut majd elég időm az autóversenyzésre. Így már jut! Mert a férjről lecsúsztam és kiderült, hogy Kimi házas. Boldog vagy most?!- csordult ki az első könnycsepp a szememből.

-          Jaj Kicsim!- ölelt meg. Én kibontakoztam az öleléséből és meg kerestem Nicot. Együtt indultunk vissza a hotelbe. Mikor az udvaron mentünk a parkoló felé szembe jött a kedvenc csapattársam Jules.

-          Már megint össze szedtél egy szerencsétlent, te sánta. Múltkor Kimit szédíteted, de Ő kidobot mikor rájött, hogy egy koszos kis ribanc vagy. Most meg ezt a szerencsétlent hitegeted. Sophi, Sophi, Sophi!- csóvált a fejét. Nem szóltam semmit, csak közelebb léptem hozzá és lekevertem neki egy hatalmas pofont- Úgy is én nyerem meg a fogadásunkat!- kiabál utánam.

-          Nagyon jó volt megint itt!- lelkesedett, már a kocsiban.

-          Örülök neki!- próbáltam mosolyogni.

-          Már hiányzott egy kis görög üvöltözés. Itt annyira természetes volt, hogy te meg az apukád néha összevesztek és akkor érthetetlen nyelven olyan dolgokat vágtok egymás fejéhez, amit másnapra már úgy is megbántok…- rázta a fejét. Fél úton megálltunk egy adag csoki fagyiért mert szerettem volna azt enni miközben kipakolok Niconak. Mikor vissza értünk a hotelbe Clarisse  néni sütivel fogadott minket.

-          Megint úgy mint régen??- mosolygott ránk.

-          Nem, én csak látogatóba jöttem- vett el egy sütit a tányérról és kezdte falatozni.  Kicsit beszélgettünk a hotel tulajdonossal, majd a szobámba mentünk.

-          Na hallgatlak!- ült le a kanapéra. Én pedig a fagyimmal együtt  mesélni kezdtem. Német barátom nem szólt semmit, csak láttam az arcán az érzelmeit.

-          Tudod mi fáj a legjobban?!- értem a végére. Tagadóan rázta a fejét- Hogy még fel sem hívott. Tényleg csak egy futó kaland voltam neki. Ez már biztos, mert nem is keresett azóta- kezdtem keserves zokogásban. Még mindig ugyan úgy kiborít ez a dolog mint az elején.