2011. október 17., hétfő

Kimi Hyvää syntymäpäivää!

Kimi Hyvää syntymäpäivää!



Ma van a kedvenc finnünk születésnapja:D Remélem csinál egy hatalmas partit és megint olvashatjuk a neten mi volt idén:D Hoztam nektek egy pár képet szülinapi ajándékként, ha már mi nem lehetünk ott... Minden képen egy fontos korszakot ábrázol az életéből:)

 

2011. október 15., szombat

57. fejezet


57. fejezet

-          Hol voltatok??- kezdett bele minden kertelés nélkül. Szerencsére Kiminek pont akkor csörrent meg a mobilja és bement a vendégszobába felvenni. Addig én elrendezem a tesómmal a dolgokat. A konyha felé indultam.
-          Még is hol lettünk volna?! Nem mindegy az neked??- Néztem rá szúrósan.
-          Nem , mert már mindenhol kerestelek, meg próbáltalak hívni, de nem vetted fel- szinte felnyársalt a szemeivel.
-          Egy gokart táborban voltunk, megleptük a gyerekeket- töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.
-          Legközelebb szólj!- nem válaszoltam, csak forgattam a szemeimet. Leültem a nappaliba és felpolcoltam a lábamat. Mikor a Finn visszajött már a vacsinak szánt epret majszoltam.
-          Kérsz??- nyújtottam felé a tálat.
-          Kösz!- vett ki egyet- Holnap haza kell utaznom- ült le mellém a kanapéra.
-          De hát miért??
-          Most hívott az ügyvédem, hogy el kell rendezni pár papírt- hajtotta le a fejét. De az álla alá nyúltam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-          A válás miatt??- még én is meglepődtem milyen természetesen hatott. Nem válaszotl csak bólintott. - Mennyi ideig leszel ott??
-          Nem tudom- vonta meg a vállát.
-          De beszélünk közben??
-          Szeretnéd?? –fúrta a tekintetét az enyémbe, mintha onnan akarná kiolvasni a választ. Nem válaszoltam, csak közelebb hajoltam hozzá és finoman megcsókoltam. Annyira hiányzott már ez. Azt éreztem, hogy ennek eljött az ideje és nem bírtam tovább.
-          Ezt vehetem igennek??- nevetett fel  és most Ő csókolt meg. Még megnéztünk egy filmet a szobámba. Reggel arra ébredtem, hogy mozog a párnám.  Gyorsan kinyitottam a szememet.
-          Ne haragudj, hogy felébresztettelek!- adott egy puszit a homlokomra.
-          Hova mész??- suttogtam.
-          Össze kell pakolnom, mert 3 óra múlva indulnom kell haza- mászott ki az ágyból.
-          Jajj ne már…- nyöszörögtem.
-          Te maradj itt és aludj még egy kicsit!- csókolt meg. Szinte részegítően édes volt a csókja.
-          Minden reggel ezt akarom!- suttogtam a fülébe. Az arcán egy hatalmas vigyor terült el, majd kiment. Sajnos már nem tudtam visszaaludni. De az ölembe vettem a laptopomat és böngészni kezdtem a neten. észre sem vettem mikor jött vissza Kimi, csak azt, hogy egy tetovált kéz a képernyő elé tart egy bögrét.
-          Hoztam egy adag kakaót az én kakaófüggő Napsugaramnak!
-          Ugye tudod, hogy ez egy kicsit nyálasan hangzott?!- néztem rá.
-          Tényleg!!-  kapott észbe és egyszerre röhögtük el magunkat. Megittam a kakaómat és felöltöztem, hogy kikísérhessem a reptérre. Hárman vágtunk neki az útnak, mert a bátyám és a finnem egyben egyetértettek én még nem vezethetek.
-          NE csináljátok ezt!!- nyafogtam.
-          Fogd már be!!- nézett hátra Bence, mert nekem kellett hátra ülnöm. A búcsú a reptéren nem volt könnyes, de nagyon rossz volt, hogy elment. Sokáig néztem utána, de aztán felszállt a levegőbe mi pedig haza indultunk. Mire haza értünk már majdnem 2 óra volt. Nem sokkal ebéd után csöngettek. Bence már a fősulin volt ezért én mentem ajtót nyitni. Hatalmas meglepetés fogadott. 4 régen nem látott F1-es pilóta és az egyikük barátnője állt az ajtómban. Annyira örültem nekik, hogy hírtelen meg sem tudtam szólalni.
-          Bejöhetünk??- nézett rám az egyik kék szemű én meg felnevettem és a nyakukba borultam.

2011. október 9., vasárnap

Bocsi...

 Sebestyén:
 Sulamit:





Bocsi a képek miatt:S:S

Sebastian Vettel you are the Worchampion!!

Sziasztok!
Hoztam egy novellát amivel gratulálni szeretnék Sebnek és kicsit előre vetíteni a jövőt:D Nagyon szép küzdelem volt :D gyönyörű és izgalmas futam!
I Love SEB♥
Puszi nektek!!♥


Egy csodálatos nap
-Aja, aja!!- futott felém a kisfiam a boksz másik végéből. A szememből patakokban folyt a könny és alig láttam merről repül felém a törpe. – Apa, jó !! – nyújtózót, hogy vegyem fel a karjaimba.
- Igen Kincsem! Nagyon jó volt! Gyere meg is nézzük! – A szívem a torkomban dobogott az izgalommal kevert megkönnyebbülés miatt. Már nagyon régóta vártam erre a pillanatra és mikor a kommentátor őrjöngeni kezdett tudtam, hogy meg van, nyertünk.  Már a levezető körön mentek az autók, ezért sietnünk kellet, hogy időben a pódium alá érjük. Szerencsére Tommi jött velünk és elküldte az újságírókat. Nem emlékszem, hogy tettük meg az utat, de ott voltunk mire a szőke németem kiszállt az autóból. Könnyes szemmel futott felénk. Átugrotta a korlátot és félúton odaadta a bukósisakját az egyik szerelőnek. Szinte lassított felvételként érzékeltem a körülöttem lévő eseményeket és alig tudtam kivárni mire odaért hozzánk. Megpuszilta az aprócska fiunk fejét én pedig kapta egy csókot. Aztán egy hatalmas családi ölelés lett belőle.
- Szeretlek, Kicsim!!- suttogta a  fülembe.
- Én is, nagyon!!- fúrtam a fejemet a vállába. Ekkor megint kitört belőlem a sírás, de Ő sem tudta visszatartani. Potyogtak a könnyeink. Ezt az idilli családi pillanatot egy FIA alkalmazott zavarta meg.
- Kérem, jöjjön velem!- fogta meg a Kedvesem karját és húzta maga után. Bánatosan néztem utána. Szerelők öleltek meg és ismeretlen emberek zártak karjukba minket. Mire a kordonhoz értünk Tommi már várt ránk.
- Gyertek velem!- Kikerültük a kordont és bementünk az épületbe rengeteg folyosón mentünk végig, aztán egy üvegablak másik oldalán megláttam a Páromat.
- Apppa!- kiabálta  Sebestyén, mikor meglátta az apukáját.
- Igen, Kicsim ott van Apa!- adtam egy puszit a buksijára.  Pár másodperccel később a műsorvezető kiabálni kezdett a mikrofonba.
- … és most az idei év világbajnoka, ezzel a 4. világbajnoki címét megszerezte SEBASTIAN VETTEL!!- már nem voltak könnyeim, csak mosolyogtam. Kedvesem felfutott a dobogóra és sírva végig hallgatta a német himnuszt. Letettem a 2 éves fiúcskát a füldre, mert már nagyon mehetnéke volt. Én pedig bele feledkeztem az előttem pezsgőző 3 boldog férfiba. Észre sem vettem már csak azt, hogy a törpém szalad az apja felé kint a dobogón. Először nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mikor az apja meglátta nevetve kapta fel és össze-vissza puszilta. Együtt pózoltak az őket fotózóknak , látszólag a két másik pilótát sem zavarta. Sebestyén keresztapja, Robert Kubicavégzett a hármadik helyen, míg második lett a legjobb barátjának apukája a repülő finn, Kimi. Vidáman jöttek le.
- Sajnálom!- vettem el a pöttömöt.
- Semmi gond!!- csókolt meg Basi. Míg a fiúk interjút adtak mi vissza vonultunk a bokszba. Bementünk a bajnokom szobájába a hangos zene miatt. Játszottunk míg vissza nem ért. A nagy üdvrivalgásból tudtuk, hogy megjött. Utána még 1 órába telt míg bejött hozzánk. A törpe addigra elaludt. Túl sokat volt Kimiéknél és összeszedte ezt a finn tulajdonságot, hogy akármikor el tud aludni.
- Szia Kicsim!- lépett be.
- Gratulálok Bajnokom!! – csókoltam meg.
- Köszönöm!- Kapott a karjai közé és megforgatott a levegőbe.
- Tegyél le!!- motyogtam, mikor már szédülni kezdtem.
- Mi a baj??- kezdte fürkészni az arcomat.
- Semmi, csak nem vagyok jól!- ültem el az egyik fotelba.  Lehajolt hozzám és megpuszilta homlokomat. A térdem alá nyúl, majd a derekamat átölelve megemelt és az ölébe ültetett.
- Mi fáj??- simogatta az arcomat. A szemébe néztem és belekezdtem a mondókámba.
- Két hete kb. rosszul lettem és utána megint megismétlődött. Egy hete voltam vele orvosnál, mert nem akartak elmúlni a rosszul létek, akármit vettem be…
- Nagy a baj?? Mond már!!- szakított félbe.
- Hát nem tudom, hogy mit fogsz hozzá szólni…- hajtottam le a fejemet, de Ő megfogat és maga felé fordította.
- Hallani akarom, MOST!- artikulálta.
- Egy kisbabát hordok a szívem alatt…- csúsztattam a kezemet a pocimra.
- De hát ez remek!- kapott fel- Köszönöm! Ettől szebb ajándékot nem is adhattál volna a vb címhez!- csókolt meg.




3 héttel később az FIA díjátadó gáláján:
-          …Szeretném megköszönni a díjamat a csapatomnak, a családomnak, a feleségemnek,  és a fiamnak. Egy nagy bejelentéssel tartozom nektek! Én is csak nem rég tudtam meg, egy csodálatos ajándékot kaptam a VB cím megnyerése napján. Egy újabb kisbabát várunk Sulamittal( Szulamittal), a feleségemmel- Az egész tömeg tapsolni kezdett és mindenki jött gratulálni.  Még nem látszott a terhességem, de már most jobban viselem mint az elsőt.
-          Szeretlek!- csókolt meg a kedvesem.