20. fejezet
Lili drága idejét nem sokig raboltuk inkább mentünk a dolgunkra. Mivel még csak 12 felé járt az idő így arra gondoltam lemegyünk a Dunához és utána főzök valamit otthon. De sajnos már nem vezethettem, mert valakinek bekattant valami és kitalálta, hogy így nem vezethetek… Rosszabb, mint a tesóim együtt.
- Itt szoktam futni- mondtam mikor elindultunk a parton.
- Májusban biztos sokkal gyönyörűbb, de azért így sem rossz- vigyorgott, mint egy 5 éves. Kb. fél órát sétálgattunk.
- Mit szeretnél ebédre?- kérdeztem, mikor beértünk a házba.
- Én főzök!!- jelentette ki olyan hévvel, hogy én csak pislogtam.
- Persze mert egy kötéssel a kezemen, nem tudok főzni…- forgattam a szemeimet.
- Pontosan!- néha annyira nem értem a férfiakat. Mindegy… Ő elvonult főzni én meg addig leültem a tv elé. Még be sem kapcsoltam, mikor megszólalt a telefonom.
- Igen?
- Szia!- hallottam meg Nico izgatott hangját a vonal másik végéről.
- Miben segíthetek Kisfiú?- vigyorogtam.
- Nagy híreim vannak…- ez már rosszul kezdődött.
- Na mondjad!- Mikor fél órával később letettem a telefont rájöttem, hogy nem is mondta el, hogy mi volt az a nagyhíre, csak, azt hogy tegnap találkozott egy csajjal valami buliba… Nagyon finom illattok kezdtek érkezni a konyha felől éppen indultam volna megnézni, hogy mi az mikor, hírtelen kivágódott a bejárati ajtó és Bence csörtetett felém. Aztán nem is mondott semmit, csak nagyon szorosan magához ölelt. Percekig álldogáltunk így mikor hírtelen megszólt.
- Annyira sajnálom…- adott egy puszit a fejem búbjára. Ezzel számomra mindent elmondott. Tudtam, hogy sajnálja, hogy nem vette fel a telefont tegnap este, hogy nem volt itthon és, hogy reggel nem tudott hazajönni, meg hogy nem hívott fel reggel.
- Semmi baj- nyugtattam meg a háborgó lelkét.
- Annyira szeretlek!- engedett el végre.
- Mit csináltál??
- Hát az úgy volt…- és előadtam neki az egész sztorit. Akkor lépett ki Kimi a konyhából, mikor már éppen befejeztem a mesélést. Nagyon aranyos volt a köténybe, amit mag elé kötött.
- Kész az ebéd!- vigyorgott - Szia Bence!
- Helló!- próbált mosolyogni.
- Mit főztél??—léptem be a konyhába. Nem ismertem fel azt az illatot, ami az egész helységet, sőt már az egész lakást betöltötte.
- Kalakukko- tette le elénk az ételt. Nagyon jól nézett ki.
- Angolul? – vonta fel a szemöldökét Bence.
- Cipóban sült hal- vigyorgott. Nagyon finom volt a hal, puha és omlós a cipó körülötte meg egyszerűen fantasztikus. Kívül ropogós belül puha. Ebéd közben nem soka beszélgettünk inkább csak falatoztunk.
- Anya üzeni, hogy hívd fel- bökte ki a jóllakott Bence ebéd után.
- Már hívom is- és elindultam a szobám felé.
- Szia Kicsim!- köszönt anya.
- Hali! Bence mondta, hogy kerestél.
- Igen kerestelek. Milyen éjszakád volt?- tudtam, annyira tudtam, hogy ez fogja érdekelni.
- Jól vagyok.
- Nekem ne hazudj!- miért tud meg mindent azonnal?! Egy pillanatig azon gondolkodtam, ki mondhatta el neki, de aztán eszembe jutott Lili.
- Nem fáj és minden rendben- elégítettem ki a kíváncsi fantáziáját.
- Ennek örülök. Hallom nem egyedül voltál. Ki volt az a szőke fiú?
- Anya Ő az egyik barátom, akinek segítettem- Mindig ilyen volt, kombinált, de mondjuk ez nála szakmai ártalom. Nem sokat beszélgettünk, mert Kimi-t még el akartam vinni pár helyre.
- Ez tök jó!- ámuldozott a Parlament előtt. Hát ilyet se hallottam, még de egyszer mindent el kell kezdeni. Mikor körbe jártuk a pesti látványosságokat már majdnem 6 óra volt.
- Lenne kedved egy kis kikapcsolódáshoz? – néztem rá a kocsiban.
- Persze!- csak erre vártam és most kivételesen én indítottam el az autót. Kifelé indultunk a városból.
- Hova megyünk??- kérdezte meg 20 perc után.
- Meglepetés!- mosolyogtam rá gonoszan. 15 perccel később meg is érkeztünk.
- Ez mi?!- kerekedtek le a szemei.
- Egy gokart pálya- kezdtem el befelé menni- Itt tanultam meg normálisan gokartozni és itt kezdődött tulajdon képen minden- körbevezettem a pályán aztán kezdetét vette a verseny közöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése