19. fejezet

Sziasztok!
Nico hatalmas teljesítményére való tekintettel hoztam nektek egy új részt. Holnap este mindenki szurkoljon neki, hogy megtudja mutatni mire képes, de persze Vettel is ott van szóval neki is elkél a biztatás :D
Puszi Dóri

19. fejezet

Fél 3 körül egy hatalmas dörgésre ébredtem. Már megint vihar volt. A következő dörgésre kicsordult az első könnycsepp a szememből. Amennyire csak tudtam a párnámat a mellkasomhoz szorítottam. Rettenetesen gyűlölöm a vihart és félek is. Megmarkoltam a nyakláncom és még jobban sírni kezdtem. A fejemre húztam a paplant és tárcsáztam a tesóm számát. Sokáig csörgött, de nem vette fel… Egyre több embert próbáltam, de mindenki aludt. Egyre hisztérikusabbá vált a sírásom, szinte mér zokogtam. A dörgések egyre hangosabbá váltak. Már a párnát is a fejemre húztam, de semmi nem segített. Fél óra alatt csendesedni kezdett a vihar, és a könnyeim is elfogyni látszottak. Lassan kimásztam az ágyból és elcsoszogtam a nappaliig. Leültem a kanapéra és a fülembe dugtam az MP4 lejátszómat. A zene lassan megnyugtatott, de aludni már nem tudtam. Meghallottam azt a számot, amit már annyiszor hallgattam mióta…(http://www.youtube.com/watch?v=cmWWwiBvr1g) Hátra hajtottam a fejemet és a könnyeim megint utat törtek maguknak. Csendes sírdogálásomból egy kéz érintése riasztott ki.  Rám terített egy takarót én hírtelen hátra néztem és egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.

-          Fáj valamid??

-          Nem…- suttogtam. Aggódó tekintettel mért végig, aztán eltűnt a konyhában. Mikor már nem láttam visszafordítottam a fejemet és bambultam tovább magam elé. Ne sokkal később egy bögregőzölgő teát nyújtott felém és leült mellém. Nem kérdezett semmit csak gyengéden megsimogatta az arcomat. Bele ittam a nemes nedűbe, de valami nem stimmelt.

-          Ez milyen tea??- vontam össze a szemöldökömet.

-          Amit találtam…- próbált mosolyogni. Aztán hírtelen észbe kapott- A narancslevet is ugyan ott tartjátok mint a citromot??- kíváncsiskodott.

-          Igen- bólintottam.

-          Akkor lehet, hogy az van benne…- hajtotta le a fejét. Még egyszer bele ittam, de nem volt olyan rettenetes.

-          Egész jó- Miután elkortyoltam a teát, csak akkor kérdezett rá.

-          Akarsz róla beszélni?? – nézett bele a szembe. Sokáig gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, de végül csak nemet intettem a fejemmel. Mindenkinek vannak titkai az emberek előttígy vagyok ezzel én is. Csak a legjobb baráti köröm tudja ezt a vállamat nyomó mázsás súly titkát. Még nem éreztem a barátságunkat elégnek ahhoz, hogy kitálaljak neki. Nem volt erőm elmesélni és azzal együtt újra átélni a 4 évvel ezelőtt történteket. Gyengéden magához húzott és simogatni kezdte a hátamat. Ezzel valamelyest megnyugodtam.

-          Jobb már??- nézett a szemembe. Ennek a kék tekintetnek varázs ereje van. Egyszer jeges és barátságtalan másszor meleg mint a kék tenger és simogat, mint a hullámai. Csukott szemmel gondolkodtam. Mikor ismét kinyitottam a szememet már a szobámban voltam reggel volt. Sikerült elaludnom. Gyorsan rendbe szedtem magam és próbáltam megfeledkezni az éjszaka történtekről. A nappaliba érve Kimit a kanapén találtam.  Nagyon édesen szunyókált és a kezében a telefonját szorongatta. A telefonról jut eszembe. Gyorsan az órára pillantottam, de szerencsére még csak fél nyolc volt így pont oda érek 9-re Lilihez és még reggelit is tudok csinálni magunknak. A kiadós angol reggeli mellett döntöttem, mert nem igazán vagyok tisztába a finnek táplálkozási szokásaival. A frissen elkészült ételek illata becsalta az éhes férfi egyedet a konyhába. Egy szál boxerben komás fejjel támaszkodott a konyha falának. A kezébe nyomtam egy bögre kávét és visszafordultam a sülő tojás felé.

-          Jó reggelt!- húztam halvány mosolyra a számat.

-          Neked is, és kösz- vakargatta a fejét- Mit sütsz??- nézett át a vállam fölött.

-          Reggelit. Egyébként nekem kéne köszönnöm az éjszakát- fordultam ismét felé.

-          Ugyan nincs mit. Jobban vagy már??- nézett a szemembe aggódón.

-          Igen. Ülj le és máris adom a reggelit…

-          Várj!- először nem tudtam mit akar, de aztán mikor a kezemhez kapott és az ujjamat kezdte vizsgálni rögtön leesett, hogy a pici ujjamra kíváncsi- Még jobban bedagadt- adta a tudtomra. Nem is foglalkoztam vele, akkor de így vissza gondolva jó párszol bele hasított a fájdalom éjszaka. Reggeli után találkoztam, vagyis inkább találkoztunk Lilivel, mert nem volt hajlandó engedni vezetni így ketten mentünk. Mikor megérkeztünk nem akart bejönni a lakásba.

-          Gyere már nem fog megenni!- vigyorogtam. Aztán engedett nekem és beslattyogott. De jó volt, mert így saját fülével hallhatta, hogy csak egy nagyon csúnya zúzódás. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy attól még megkaptam a sínt az ujjamra. Mikor a legjobb barátnőm ráhelyezte e nemes eszközt a kezemre elfordítottam a fejemet, mert soha nem bírtam az ilyen dolgokat. Valami csúnya folyadékkal lekezelte a fejemen lévő sebecskéket némelyikre kötést is tett, de csak kicsit, hogy ne legyen feltűnő. Kimi közben bizonytalan pillantásokkal méregette az éppen ügyködő barátnőmet.

-          Mire vagy kíváncsi??- mosolygott felé a lány.

-          Csak arra, hogy honnan tudod, hogy nincs eltörve és nincs komolyabb baja a fejének?- vonta fel a szemöldökét.

-          Gyere is és elmagyarázom…- aztán elkezdte lökni azt a hülye orvosi szöveget, amiből én soha nem értettem egy szót sem. De a Jégember nagyon érdeklődve hallgatta és még egy párszor bele is kérdezet…