23. fejezet
Miután alább hagyott a könnyzáporom pötyögtem egy sms-t Nico-nak, hogy nagyon szépen kérem jöjjön ki elém. Tudtam, hogy rajta kívül senkivel nem tudnék normálisan beszélni és most még nem tudnám elmondani, senkinek azt, ami a szívemet nyomja. Szerencsére Kimi még mindig húzta a lóbőrt így kicsit össze tudtam szedni magam mielőtt beszélgetünk. Aztán inkább amellett döntöttem, hogy alszok egyet. Pár óra múlva leszállásnál tértem magamhoz. Bekapcsoltam az övemet és néztem ki a fejemből.
- Szép reggelt!- vigyorgott Kimi.
- Szia!- suttogtam
- A telefonod csörgött, amíg aludtál. Nem vettem fel, de vagy 3- szor biztosan hívtak.
- Köszönöm- vettem elő a telóm. Nico írt vissza, hogy nem tud jönni, mert egy sajtótájékoztatón van, aztán apa hívot kétszer és egyszer hívott Jorgo.
- Valami baj van??- nézett rám fürkészően a Finnek büszkesége.
- Nincs. Miért??- vontam fel a szemöldököm.
- Csak olyan fura lett az arcod.
- Mert szerettem volna valamit, de nem jött össze ennyi.
- Az nem jó.
Nem sokkal később már a szállodában voltunk vagyis jobban mondva két óra múlva. Leültem a szobámba és vártam Nico-t. Azt mondta, hogy nem sokára érkezik. Aztán kopogtak az ajtómon.
- Szabad!- kiabáltam ki, de nem az jött be rajta, akit vártam. Seabstian Dugta de a szöszke fürtjeit.
- Szia!- köszönt mosolyogva. Komolyan mondom Kimi-vel szépen jól meglennének egymással, Ő mindig alszik, Seb meg mindig mosolyog.
- Hali! Mi járatban??- néztem rá.
- Hát semmi különös, csak unatkoztam. Gondoltam beszélgethetnénk.
- Persze, csüccs le és mondjad!- láttam rajta, hogy valami nem kerek.
- Nem régóta ismerlek, de Kimi elmondása szerint nagyon aranyos vagy, szóval egy tanácsot szeretnék kérni- nézett maga elé.
- Mivel kapcsolatban??- kerestem két poharat és töltöttem bele innivalót.
- Hát van egy tesóm vagy is nem egy hanem négy, de ez most nem lényeg. Az öcsém Fabian nagyon jó fej kisgyerek és most lesz a szülinapja…
- te pedig nem tudod, mit vegyél neki… - fejeztem be helyette a mondatot.
- Nem, nem erről van szó, csak olyan fura, hogy már ekkora- merengett el.
- De gyermek volt minden óriás és úgy játszott, mint más…- idéztem neki egy nagyon jól ismert gyermekdalt.
- Ez milyen igaz…- a kezébe adtam a teát és csak hallgattam, ahogy mesélt. Különösebben nem tudom, hogy keveredett ide, de tök jól elbeszélgettünk és örülök, neki hogy van egy újabb barátom a Száguldó Cirkuszban. Nem sokkal a távozása után megérkezett Nico.
- Szia Kicsilány!
- Hola, Szőkeség!- Megöleltük egymás és elindultunk sétálni.
Mikor megérkeztünk a tengerpartra csak némán sétáltunk egymás mellett. Eljött az idő mikor kihasználva a meleget elültünk a homokba
- Mesélj nekem!- és én mesélni kezdtem neki. Elmeséltem mindent, hogy mi történt otthon, hogy beszéltem Mátéval, hogy a régi érzéseim megint bennem kavarodnak és nem tudom meddig tudom még magamban tartani a múltam fájó darabkáit. Annyira jó volt, hogy végre kiadhattam magamból mindent és nem kellett titkolóznom, ha úgy adta minden szégyenkezés nélkül és lesajnáló pillantások nélkül mondhattam el valakinek. Aztán Ő következett a történetek mesélésébe.
- Képzeld találkoztam egy gyönyörű lánnyal- mosolygott rám.
- Na Mindent hallani akarok!
- Hát pénteken, mikor te még Francia földön voltál akkor találkoztunk az utcánkban lévő kis bárban pultos. Gyönyörű szép barna szemei vannak és aranybarna haja. Kedves és intelligens- és mondta és mondta. Annyira szeretem mikor ilyen.
- Te nagyon bele estél ebbe a csajba- mosolyogtam rá.
- Hát sürgősen meg kell ismerned az biztos! – nem sokkal később vissza mentünk a szállodába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése