5. fejezet
A szállodába visszaérve gyors öltözés után felhívtam a barátnőmet. Nem sokat beszélgettünk mikor kopogtak az ajtómon. Morcosan mentem ajtót nyitni a látogatóm előtt.
- Hali!- nézett végig rajtam Nico. Odább mentem.
- Kerülj beljebb! Mi szél hozott?? – ültem le a kanapéra.
- Gyere velünk vacsizni!- nézett rám boci szemekkel.
- Hát… Jó- nevettem fel- Csak felveszek egy másik ruhát.
- Szerintem így is jó vagy- nézett végig rajtam.
- A mackó nem éppen a legjobb, de azért aranyos vagy- Nem sokat tűnődtem mit vegyek fel. Soha nem voltam az a kimondottan csajos lány, így az öltözködés soha nem volt probléma. Mire leértünk az étterembe az egész csapat ott volt, beszélgettek és jókat nevettek. Mia fejesek közé ültünk le. Nem nagyon volt kedvem bájologni velük így csak csöndben hallgattam a beszélgetést. Nem vágytam valami nagyon laktató kajára, sőt ha egyedül lettem volna csak egy pohár narancslevet iszom és kész, de nem akartam senkit megbántani így rendeltem egy görög salátát és ásványvizet. Evésközben eszembe jutott a ma délután. Kijöhetett nekem és vajon egyáltalán észrevette?!
- Sophi! Hahó!!- húzogatta a kezét az orrom előtt a barátom.
- Igen?- fordultam felé.
- Minden rendben??
- Persze - gyorsan eltüntettem a vacsim utolsó pár falatját.
- Ha megbocsátotok, nekem van még egy kis dolgom- indultam a lift felé. Mielőtt még becsukódhatott volna az ajtó egy kéz állta útját. Az önjelölt idióta lépett be, aztán becsukódott végre az ajtó és elindultunk.
- Figyelj!- fordult felém.
- Igen??
- Nagyon sajnálom, ami a büfében történt. Nem tudtam, hogy ki vagy vagyis sejtettem, de nem mertem hinni a szememnek. Annyira sajnálom- szeme a padlóra tapadt, és nem volt hajlandó felnézni.
- Semmi baj! Már megszoktam, végül is nem egy női sportról beszélünk. Nem vagyok haragos se egy örült nőszemély. Bocsi, hogy leöntöttelek- erre hírtelen rám kapta a tekintetét. Soha sem voltam olyan nő, akinek sértette a hiúságát, ha valakinél alább való. Végül is ezt meg kelet tanulnom a munkám során is, ha valamit elrontottam nem hordhattam fent az orrom és nem játszhattam a törékenyt, mert búcsúzhattam volna az állásomtól.
- Én jöttem bocsánatot kérni és erre te kérsz tőlem.
- Ez vicces- közben megállta a lift és én pát intve kiszálltam és elindultam a szobám felé. Ideje lesz dolgoznom egy kicsit. Elővettem a laptopom a bőröndömből és bekapcsoltam. Közben tárcsáztam a menedzserem számát, aki nem mellesleg az apukám már kicsi korom óta. Elbeszélgettünk a következő héten fontos tenni valóimról, aztán végre nekiláthattam az adatoknak, amiket a mérnököm Darek küldött nem rég. Az utolsó teszt adatai, de még nem néztem meg őket. Végére hagytam a kinyomtatott papírokat. hírtelen azon kaptam magam, hogy már megint a hercegen jár az eszem. Feladtam és elmentem fürdeni majd aludni. Hajnalba valami idióta be akarta törni az ajtómat. Hosszú ideig tartott, míg eljutott a tudatomig, hogy ki kéne nyitnom. Nagyon kómásan sétáltam az említett tárgy felé.
- Mi van??
- Ne ilyen hangosan- csitított az ajtóban álló Nico- Sietned kell!
- Mi?!- motyogtam magam elé.
- 1 óra múlva életem első szabadedzésén kell részt vennem és TE még mindig alszol! - alig értettem mit mond, mert halkan is beszélt meg nagyon álmos voltam.
- Igen. Várj egy kicsit… Hány óra van egyáltalán?
- 7, de siess már!
- Te idióta! Mondtam már, hogy hülye is vagy??- a fejem fájt meg nem is tudom, de nagyon fáradt voltam. Lehet, hogy a repülés miatt van, soha nem bírtam.
- Tudom, de te így szeretsz….
- Ezt mikor álmodtad Királylány??- röhögtem fel.
- Látom felébredtél szóval ideje lenne csinálni is valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése