Puszi Mindenkinek: Dóri
3. fejezet
- Na, haljam!- néztem a szemébe.
- Mit?- kezdte fixírozni a padlót. Mindig ezt csinálja, ha zavarban van.
- Milyen bánat emészti kicsi szívedet?- emeltem fel a fejét, hogy megint a szemébe nézhessek.
- Annyira félek és izgulok. Mi lesz, ha elrontok valamit? Ha csalódást okozok valakinek? Ha cserbenhagyom a csapatot és összetöröm az autót az első kanyarban?- annyira elesettnek tűnt és annyira sebezhetőnek, már majdnem láttam a szemében kétségbeesés első könnyeit.
- Te most szivatsz ??- néztem végig rajta, de aztán nem röhögte el magát, ezért megöleltem- Annyira butus vagy!- motyogtam a fülébe- Miért okoznál csalódást? Ezerszer csináltad már végig a rajtokat. Ezerszer hajtottál végig versenyeken.
- De…- visszaölelt.
- Nincs de!- mosolyogtam rajta- A teszteken minden rendben volt nem??
- De.
- Akkor meg??
- Bocs…- vágódott ki a bejárati ajtó. Mint két kis gyerek, aki tilosban ját rebbentünk szét a baráti ölelésből.
- Gyere nyugodtan- nézte meg Nico az érkező férfit.
- Nem akarok zavarni!- jött zavarba.
- Nem zavarsz. Na, haljam mi történt? JA Sophi Ő itt a mérnököm Andy, Andy Ő itt a barátom Sophi - vigyorgott most már az én németbarátom.
- Nagyon örvendek!- mosolyogtam rá.
- Én is, de Sam beszélni akar veled.
- Oké, ott leszek 1 perc.
- Menj, csak én addig körülnézek a paddockban.
- Felhívlak, ha végeztem!- Kiérve a boxból egyre jobban kezdett benépesülni a terep. Kis gondolkodás után arra az elhatározásra jutottam, hogy megkeresem a tavalyi ellen felimet. Az első 5 helyezettből, csak nekem nem jutott hely a Száguldó cirkusz egyik istállójában sem. Hiszek benne, hogy egyszer én is itt leszek. Kedves orosz ismerősöm háza táját vettem célba először. Viszonylag könnyen kiismerem a boksz utcában magam, mert sokszor van egyszerre versenyünk. Renault home-jába érve mindenki nagyon megbámult. Azt hiszem ez a hétvége erre lesz szentelve.
- Bocsi, segíthetek?- jött oda hozzám egy szerelő.
- Őő, igen. Vitalij-t keresem, meg tudod mondani, hol van- mosolyogtam a megmentőmre.
- Ott!- mutatott egy alakra, aki nekem háttal a büfében ült.
- Köszönöm- siettem, mert még ott akartam tartani a büfébe. Mögé lopóztam és befogtam a szemét.
- Finom női kéz- motyogta maga elé mikor megtapogatta a kezem.
- Hali!- röhögtem el magam- Mióta használsz ilyen kifejezéseket drága orosz barátom??
- Sophi!- lepődött meg- Te hogy kerülsz ide??
- Nem szabadultok meg tőlem egy könnyen. Nico hívott meg- vigyorogtam.
- Még mindig olyan jóban vagytok??
- Aha.
- Gyere ülj le és igyál meg velünk valamit- mutatott az harmadik székre ami még üres volt. Megnéztem ki terpeszkedik a másik széken és még az állam is leesett.
- Enged meg, hogy bemutassam neked a mostani csapattársam. Sophi, Ő itt Robert Kubica. Rob Ő itt egy nagyon veszélyes csaj, de nagyon jó fej Sophi Zampunisz.
- Helló!- nyújtottam neki kezet.
- Szia!- intett nagyon álmos fejjel.
- Nem akarok zavarni, csak köszönni jöttem- fordultam újra Petrov felé.
- Ülj már le. Tökre unatkozom, mert ez az okos tojás mindjárt elalszik és nincs kivel beszélgetni.
- Nem is!- ellenkezett rögtön a lengyel.
- Látom teljes az egyetértés!- nevettem el magam és leültem közéjük.
- Itt mindig, de mesélj mi van veled??
- Hát semmi különös. Maradok ahol voltam, de sajnos a legjobb ellenfeleim eltűntek a színről- mosolyogtam.
- Nem sokára te is áttörsz, csak idők kérdése!- bíztatott.
- Nem hiszem- ingattam a fejem.
- Tehetsége vagy, és nem mellesleg nagyon szép. Minden esélyed meg van rá, hogy jövőre valaki helyére becsücsülhess.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése