2. fejezet
Hosszú repülés után végre megérkeztem a híres és titokzatos Bahreini Forma 1-es nagydíj helyszínére. Életemben először adódott olyan lehetőségem, hogy ne a munkám részeként vegyek részt egy ilyen rendezvényen. A megbeszélés szerint a legjobb barátom Nico vár a reptéren, ám ez a terv is fuccsba ment mikor megláttam egy férfit, aki egy kuka mellett álldogált egy táblával a kezében, amire az én nevem volt írva.
- Helló! Sophia vagyok!- mosolyogtam a pasira.
- Szia! Bobi vagyok! Nico sajnálja, hogy nem tudott kijönni eléd, de nagyon fontos dolga akadt ezért sajnos be kell érd velem. Elviszlek a szállodába, de aztán nekem mennem kell. Vár rám a csapat.
- OH, értem- azért kíváncsi lennék mi az, az iszonyat fontos dolog, ami miatt nem tudott kijönni elém. A 40 perces út alatt sok mindent megtudtam a sofőrömről. Szerelő a Williams-nél, jobban mondva Nico elsőszámú szerelője. Angliában nőtt fel, de túl unalmasnak és nyugisnak találta az életét ezért úgy döntött a Száguldó Cirkusz részévé válik. 27 éves, pont mint Jorgosz, nincs állandó barátnője, de van egy gyönyörű kis fia aki most lesz 3 éves.
- Várjunk csak!- fordult felém a piros lámpánál.
- Igen??
- Te az a Sophia Zampunisz vagy akire gondolok?? GP2-es autóversenyző, az első nő aki bekerült, és egy őrült tehetséges lány?- felcsillant a szemem miközben rólam beszélt. Elmosolyodtam és bólintottam egyet.
- Annyira örülök, hogy megismerhetlek. Régóta figyellek, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én vihetlek a szállodába.
- Ez nagyon kedves, de nem vagyok akkora szenzáció, mint ahogy a sajtó beállít. Szeretem az embereket és az életem az autóverseny.
- Ez nagyszerű- mosolygott, mint egy 5 éves- Sajnos megérkeztünk, de remélem még lesz alkalmunk a hátvégén beszélgetni.
- Minden féle képen- adtam puszit az arcára, ezzel nagy meglepetést és örömet okozva neki, majd kiszálltam a kocsiból. Ki vettem a csomagjaimat és bejelentkeztem. Gyönyörű ez a hely, egyszerűen mesés. Gond nélkül elfoglalhattam a szobámat. Letusoltam összepakoltam néhány cuccot egy kistáskába felvettem egy lenge nyári ruhát, amit otthon álltalábam, csak Görögországba látogatásom alkalmával veszek fel, egy strand papuccsal. Az melegre való tekintettel feltűztem a hajamat. Soha nem voltam az, az órákig készülődős csaj, inkább van amikor túl hamar döntök. A sminket meg egyenesen utálom. Elindultam ebédelni a szálloda éttermébe. Aztán irány a pálya. Taxival gyorsan odaértem, de csütörtökre való tekintettel nagyon kevesen voltak a pályán. Inkább csak a csapatok tagjai és olyanok, mint én, családtagok, barátok, vagy fanatikus és nagyon elszánt rajongók. A rajongók hadán áttörve próbáltam bejutni, de ezt megakadályozta egy az utamba kerülő 2 ajtós szekrény.
- Hölgyem, mutassa a belépőjegyét!
- Egy pillanat- mosolyogtam a csávóra, hátha jobban érzi magát. Kotorászni kezdtem a táskámba, de sehol nem találtam. Minden zsebet és kiszugot megnéztem, de semmi.
- Megvan?- érdeklődött nem éppen kedvesen a biztonsági őr.
- Várjon, nem találom- Ez nem lehet igaz. Már emlékszem Nico mondta, hogy majd a reptéren oda adja., de mivel nem Ő jött ezért nincsen belépőm.
- Sajnálom, akkor megkérem, távozzon.
- Oké, persze- azzal megfordultam és tisztes távolságba húzódva telefonálni kezdtem. Kezdtem ideges lenni, mikor már a 20. hívásra sem vette fel Nico a telefont.
- Mire való számodra a telefon?! Na jó inkább ne válaszolj.
- Neked is szia!
- Helló!
- Mit szeretnél, mert nem érek rá és hol vagy? Kéne egy kis segítség- na itt komolyan kezdtem ideges lenni.
- Drága kedves Nico! Én kint állok a bejáratnál és kezdek piszkosul ideges lenni, mert valaki nem küldött belépőt- próbáltam normális hangon beszélni, de lehet, hogy nem sikerült.
- Ajajjj!- jajdult fel a vonal másik végén.
- Igen!
- Egy perc és ott a jegyed- azzal kinyomta. Komolyan azt hittem 23 éves az komolyabb, de mit mondjak férfi a lelkem vagy legalábbis valami olyasmi. Pár perccel később Bobi jött vigyorogva felém.
- Azt hiszem hamarabb lett a viszont látás, mint gondoltam- vigyorgott.
- Én is, de ha bemegyek, szétrúgom valaki méretes seggét az biztos- pufogtam.
- Na, gyere!- akasztotta a nyakamba a belépőmet. Sietve, majdnem futva tettem meg a paddockba az utat. Beérve a Williams boxban nem láttam sehol az én talpig szőke haveromat. Ilyet, akkor is csinált mikor tavaly elfelejtett nekem szólni, hogy valamim oltári nagy hülyeséget csinált. A szerelők hülyén méregettek mikor megláttak, de kisseb gondom is nagyobb volt most ennél.
- Merre találom??- fordultam Bobi felé.
- Arra- mutatott a jobb kezével egy kamion felé. Nagy lendülettel nyitottam be a külön kis kuckójába. Győzelem! Ott ült az ágyon.
- Nicolas Hülkenberg!- álltam vele szembe, de amikor megláttam az arcát már el is ment a kedvem a kiosztásától- Soha, de soha többet ne csinálj velem ilyet!- ültem le mellé. Felnézett rám, de amit a szemében láttam az nagyon nem tetszett…
Sziasztok!
Ez volt a második fejezet remélem tetszett:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése