2010. szeptember 5., vasárnap

9. fejezet


9. fejezet

A vártnál sokkal nagyobb társaság fogadott. Mindenki aki számít jelen volt. A szememmel pásztáztam a tömeget, és egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Hogy fér el ennyi ember ebben a nappaliban…  Meg akadt a tekintetem egy kedves ismerősön, aki ugyan csak észrevett és elkezdett felém sétálni. Egymásra mosolyogtunk aztán jött az elmaradhatatlan ölelés.
-          Hogy vagy Lipe??- mosolyogtam Massa-ra.
-          Jól, kislány!- mosolygott vissza- Te hogy - hogy itt??
-          Ez a mamlasz elhívott magával- mutattam az éppen játszó Nico-ra.
-          Az jó, és meddig maradsz??
-          Legkésőbb hétfőn haza kell utaznom, mert tudod milyen a munkám.
-          Tapasztaltam- nevetett fel. Végig húztam a kezem a fején lévő forradás nyomon. Ott voltam mikor szerezte és ott voltam a kórházban is. Felajánlottam a segítségem a feleségének és a családnak- Már nem fáj- vonta meg a vállát.
-          Ennek örülök és annak is, hogy ismét ott leszel a pályán.
-          Ennek én is- nevetett fel. Aztán egy újabb ölelés után már el is tűnt a tömegben. Nézelődtem és sétálgattam. Ránéztem Nico-ra, aki nagyon hülye fejet vágott, amin elmosolyogtam magam, amit Ő is észrevett így nem maradt meg a póker arca. Annál az asztalnál játszott még Fer, Rob, Petrov, és Seb is, akik erre az akcióra felém néztek.
-          Hát megjöttél!- mosolygott rám az orosz.
-          Semmi pénzért nem hagytam volna ki- adtam mindenki arcára egy puszit- Kösz a meghívást Fer!
-          Nincs mit!- Egy komolyabb beszélgetésbe bonyolódtunk, mikor hírtelen megcsörrent a mobilom.
-          Bocsi srácok, de ezt fel kell vennem- indultam le az erkély felé, miután becsuktam magam mögött az ajtót felvettem.
-          Annyira sajnálom, hogy zavarlak, de…- hallottam meg Bence kétségbe esett hangját.
-          Na mondjad!
-          Az van, hogy meghívtam vacsorázni Mell-t és elcsesztem az egész kaját. Leégett vagy túl sós lett minden… idő meg újra főzni nincsen 40 perc és itt van- szegény tökre kész volt, de én nem tudtam vissza fojtani a nevetést- Persze röhögj is ki.
-          Bocs nem úgy gondoltam… Hívd fel Palit!Lili Paliját és kérj tőle tanácsot mi legyen. Végül is szakács, ha nincs jobb ötleted hívd fel a legjobb görög éttermet és rendelj kaját…
-          De én akartam főzni!- mint egy 10 éves akitől elvették a nyalókáját… Könyörgöm már 21 éves!!
-          Ezzel most nem tudok mit tenni, de mennem kell!! JA és el ne felejts kiszellőztetni!!- nyomtam ki a telefont. Megfordultam és gyönyörű táj tárult elém. Kivilágított város minden szépségével. Nem is vettem észre az idő múlását, csak azt hogy kezdtem fázni. A levegő nagyon lehűlt én pedig visszamentem a kis társasághoz. Egy nagy mosoly kúszott a számra mikor megláttam a szobában a többieket. Sapka, napszemüveg és pulcsi volt mindenkin, aki játszott. Nagyon viccesek voltak, nem akartam senkit megzavarni ezért úgy döntöttem megnézem a konyhában lévő éppen nem játszó embereket. Miután körül néztem rájöttem, hogy nem volt olyan túl jó ötlet bejönni mivel senkit sem ismerek. Így kerestem valami számomra is iható cuccot és visszaindultam. Leültem az egyik sarokba és néztem a többieket. – Szia!- ült le mellém Seb.
-          Helló! Hát te nem játszol??- fordultam felé.
-          Kiestem- vágott olyan fejet, mint egy 5 éves mikor elveszik tőle a nyalókáját.
-          Sajnálom- próbáltam komoly lenni, de nem igazán sikerült. Komolyan erőfeszítést jelentett, hogy ne röhögjem el magam.
-          Dehogy sajnálod!- nevetett fel és itt nálam is elszakadta a cérna és nem bírtam tovább.
-          CSÖNDESEBBEN!!- dorgált meg minket  nem éppen kedvesen Rosberg.
-          Szerintem jobb lesz ha kimegyünk innen…- mutatott az erkély felé.
-          Részemről oké!- indultunk el.
-          Sziasztok!- csatlakozott hozzánk Nico is.
-          Hali!- mosolyogtam rá- Képzeld a tesóm oda égette a vacsit amit Mellnek főzött- újságoltam már kint.
-          Megnéztem volna a fejét mikor rájön, hogy ezt nagyon el rontotta- mosolygott.
-          Azt én is…- nevettem fel. Nem sokkal később befejezték a játékot és nagyszerű estét töltöttünk együtt a többiekkel. Beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Fáradtan estem be az ágyamba késő este. 

 Sziasztok!
Itt az új fejezet, de van mellé egy rossz hírem. Hétfőn elutazom 5 napra tanulmányi kirándulásra ezért biztos, hogy nem lesz új fejezet.  Megígérem amint haza értem jön az új fejezet:P Bocsássatok meg, hogy ilyen ritkán jelentkezem... egy magyarázatom van a suli leszívja az agyamat...
Puszi Mindenkinek Dóri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése