Itt a következő fejezet. Remélem tetszeni fog. Kicsit csalódott vagyok, hogy nincsenek komik, de ez van. Haza értem Kárpátaljáról és most kicsit betegen de újult erővel vetem bele magam az írásba. Ezen a héten lehet, hogy több fejezet kerül fel, mert beteg vagyok és 1 hétig itthon lopom a napot ha kicsit jobban leszek írok. Ígérem. Jó olvasást, Puszi Dóri
10. fejezet
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Komásan tapogattam az éjjeli szekrényemet, ugyani a szememet nem voltam hajlandó kinyitni. Sokat bajlódtam, mire sikerült megküzdenem a technika egyik új csodájával.
- Halló?
- Szia Kicsim- hallottam meg apukám hangját.
- Szia!
- Bocs, hogy felébresztettelek, de van itt egy fontos dolog…
- Mondjad!- törölgettem meg a csipás szemeimet.
- Tegnap beszéltem Szujóval és ma interjút adsz neki, meg persze szépen mosolyogsz.
- Apa –szakítottam félbe- nem egyszer csináltam már…
- Oké, de van itt még valami.
- Mond, de gyorsan!
- Hétfőn a Pestről 13:00-kor induló géppel a gyárba kell utaznod, mert megbeszélésünk lesz, amin neked is részt kell venned!
- Oké, ott leszek, de most mennem kell bocsi, Szia!
- Szia Kicsim!- tettem le a telefont és elindultam öltözni és készülődni reggelihez. Rekord idő alatt teljesítettem mindent és ár 30 perc múlva az étteremben üldögéltem és élveztem a reggeli napsütést, miközben a narancslevemet szürcsölgettem.
- Jó reggelt!- ült le velem szemben Robert.
- Helló! Ilyen korán??- mosolyogtam rá.
- Nem tudtam aludni. És te??
- A telefonomra keltem- ettem meg az utolsó falat pirítóst a tányéromról- Én most megyek, Jó étvágyat!
- Köszönöm!- Elindultam ki a pályára. Amikor a saját versenyemen vagyok, akkor már 7-kor kint vagyok és nézem a pályát, ahogy benépesül, az embereket, a mérnököket és a rohangáló riportereket. Fogtam egy taxi-t és 20 perc múlva már a pályán is voltam. Lézengtem, de nem találtam a helyem.
- Hát te??- hallottam egy ismerős,erős hangot a hátam mögül.
- Ezt én is kérdezhetném- mosolyogtam a mögöttem álló finn úri emberre.
- De nem kérdezted, szóval??- mosolygott vissza.
- Korán keltem és most nem tudok mit csinálni- vallottam be.
- És ezrét az első utad a pályára vezetett, ahelyett, hogy mondjuk, a németek új üdvöskéjét kényeztesd a szállodában?- húzódott kaján vigyorra az ajka.
- Tévedés ne essék, jóban vagyunk, de nem vagyunk együtt…
- Gyere, megmutatom neked a Paddock-ot- húzott maga után. Megmutatott egy csomó mindent, olyan helyekre jutottam be ahova nem is gondoltam volna és minden kérdésemre válaszolt. Nagyon sokat nevettünk és ökörködtünk, nagyon élveztem, mert már régi álmom volt ezekre a helyekre bejutni. Őszintén csalódtam benne, azt hittem egy arrogáns idióta akinek még humor érzéke sincsen, de be kell hogy lássam nagyon jó humora van. Éppen visszafelé tartottunk a Williams bokszba, mikor a semmiből Szujó Zoli termett előttünk. Kimi csak a szemeit forgatta, mikor meglátta a riportert, de az álla a padlón koppant mikor nem neki, hanem nekem tartotta oda a mikrofont.
- Szia Sophi!- köszönt be magyarul.
- Üdvözlöm a kedves nézőket- mosolyogtam a kamerába.
- Csak nem a Formula 1 valamelyik csapatával tárgyalsz és ezért vagy jelen?
- Nem. Jelenleg egy nagyon jó barátomat kísértem el a versenyre és miatta vagyok itt, de persze egyszer én is szeretnék versenyezni ezekkel a csoda járgányokkal.
- Mit gondolsz ki az idei év legesélyesebb pilótája??
- Nem tudom, de persze, ha a tavalyi adatokat nézem és az eddig megtett edzéseket, akkor én valamelyik Mercedes-es vagy Red Bull-os pilótára szavazok.
- Hogy állsz a teszteléssel?? Mikor lesz az első versenyed??
- A tesztek hétfőn kezdődnek, de az első versenyem csak májusban lesz.
- Nagyon köszönjük és további jó szórakozást! Sok sikert az idei évadodhoz!
- Köszönöm, Viszlát!- megöleltem és adtam neki egy puszit, majd visszafordultam Kimi-hez aki csak nézett.
- Mi a baj??
- Őőő, semmi ez mi volt??
- Csak megkérdezett pár dolgot, én pedig válaszoltam rájuk.
- Oké…- beérve a Wiiliams bokszába elváltak útjaink. Ő ment tovább a Red Bull főhadi szállására én pedig maradtam az éppen akkor érkező Nico-val.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése