46.fejezet
A reggel nem volt olyan csodás, mit azt este elképzeltem. Telefoncsörgésre ébredtem 7 óra körül. Ezzel még nem is lett volna gond, mert gyakran előfordul, de felvettem a készüléket és egy férfi üvöltött velem. Azt hiszem akkor keltem fel igazából.
- Ezt most légyszives mond el még egyszer, lassabban és halkabba, mert semmit nem értettem belőle- masszíroztam az orrnyergemet. Hallottam, ahogy egy hatalmas levegőt vesz Enkire a vonal túlsó végén majd újra kezdi.
- Holnap délre ide repülsz a gyárba és mindent kitálalsz nekem, mert ha nem én szétrúgom a segged. Nem érdekel hogy csak itt legyél különben nem kell többet jönnöd…- olyan idegességről árulkodott a hangja, amilyennek én még soha nem hallottam.
- Oké. Figyelj!
- Mond!- vágta oda keményen.
- Sajnálom!- csuklott el a hangom és gördült le az első könnycsepp az arcomon.
- Hát van mit!- aztán kinyomta a telefont. Csendes sírás lett rajtam Urrá. Szorítottam magamhoz a kispárnámat és a macimat. Nem sokkal később fájni kezdett a térdem… Mivel a konyhában hagytam a fájdalom csillapítót ezért kénytelen voltam felkelni. Könnymaszatos arccal lassan csoszogtam a konyha felé. Bence már az asztalnál ült és újságot olvasott meg a reggeli kávéját kortyolgatta. A szekrényhez mentem a bogyókért majd töltöttem egy pohár vizet és felhajtottam. Neki kezdtem a reggeli készítésének.
- Te mi a jó eget csinálsz?!- fogta meg a vállamat bratyóm.
- Reggelit!- fordultam felé.
- Mi a baj?- fogta két tenyere közé az arcomat.
- Csak összevesztem a főnökömmel…
- Jó reggelt!- jött be a konyhába Sebi- Bocs, hogy megzavartalak titeket- indult volna vissza.
- Nem zavartál meg semmit! Mit kérsz reggelire?? –fordultam felé.
- Mi a választék??- jött közelebb.
- Pirítóst tudok csinálni!- vigyorgott Bence.
- Az tökéletes lesz- röhögött a szőke német. A reggeli nagyon jó hangulatban telt. Nem kellett mosolyt erőltetnem az arcomra, mert ez a két lökött oda csalta és gondoskodtak róla, hogy ott is maradjon. Kaja után felöltöztem és lefoglaltam magamnak egy repülőjegyet Franciaországba. Mire a nappaliba értem Dani már a nappaliban ült.
- Indulhatunk?- ált fel amint meglátott.
- Persze, de hova is megyünk??
- Meglátod!
- Sebi is jöhet??- néztem az edzőmre.
- Ha van kedve tőlem…- vonta meg a vállát.
- Király!- húztam mosolyra számat. Beültünk a kocsiba és már el is indultunk. Tök viccesnek éreztem az egész helyzetet. Nem tudom hová is tartunk, de egész jól éreztem magam a fiukkal. 1 óra autókázás után érkeztünk meg egy tanyára. Gyönyörű hely volt. Egyszer jártam már itt, mert anya szervezett itt egy esküvőt és én segítettem neki. Nagyon jó a kaja és szép lovak vannak itt. Persze lovak.
- Lovagolni hoztál?!- akadtam ki.
- Igen- bólintott rá Dani.
- De hát még a járás is alig megy, nem hogy még lovagoljak?!
- Nézd!- vett ki egy nagyon merevítőt a kocsiból- Ha ezt felveszed semmi bajod sem eshet. Ez a legjobb testmozgás arra, ha felső testedet akarjuk erősíteni.
- Rendben…- motyogtam- Sebi te is fel ülsz a lóra!!- mondtam ellentmondást nem tűrően a szőkének. Aztán elmentem átöltözni. Miután mindennel kész voltam. Lassan sétáltam ki a lovacskákhoz. Német barátom már ott állt teljes harci díszben. Nagyon viccesen nézett ki a sisakjában. Mikor megláttam szegényt nagyon kiröhögtem.
- Ez csak miattad van!- sértődött meg.
- Bocsánat, hogy az érzékeny kis lelkedbe gázoltam!- öleltem meg fél kézzel.
- Jól van!- Aztán oda sétáltunk a lovacskákhoz. Engem felraktak a nyeregbe és egy Viki nevű kb. velem egyidős lány kezdte mondani az alapokat. Nagyon kedves volt. Aztán futószáron lovagoltam. Ahogy néztem Sebi kicsit ügyesebb volt, mert a végén már neki nem is kellett semmi segítség.
- Nagyon jó volt ez az edzés!- mondtam már hazafelé a kocsiban.
- Örülök, hogy tetszett. Sebastian te már ez előtt is lovagoltál??- fordult hátra Dani a fiúhoz.
- Igen. Kimi felesége díjugrató Ő vitt ki egyszer…- hirtelen elhallgatott- Bocs!- fordult felém.
- Semmi baj!- majd letöröltem a könnyeket a szememből. Mikor haza értünk főztem kaját a fiúknak, majd összepakoltam és már indultam is a reptérre. Sebi kivitt, sőt felajánlottam, hogy eljön velem, mert nincs más dolga. Ez sajnos meghiúsult egy telefonhívással így végül egyedül szálltam fel a gépre ami egész Franciaországig repített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése