45. fejezet
- Mi történ veled??- kerekedtek ki a kék szemei és meredten bámulni kezdte a merevítőmet meg a mankóimat.
- Semmi érdekes…- vontam meg a vállam- Egyáltalán hogy kerülsz te ide?? – néztem rá furán.
- Ez nekem egyáltalán nem tűnik semmi érdekesnek!!- akaratoskodott.
- Inkább arról beszéljünk minek jöttél ide??- faggatóztam.
- Ja, igen. Szeretnék bocsánatot kérni tőled, hogy…- vágott bűnbánó képet.
- Te?! Hisz nem is csináltál semmit. Én voltam az aki nem hallgatott meg és én vagyok az aki köszönettel tartozik neked.
- Miért?!- vonta fel a szemöldökét.
- Ha be jössz mindent megbeszélhetünk- invitáltam beljebb- Nem garantálom, hogy csinálok teát, de beszélgethetnénk.
- Rendben!- bólintott rá Sebi. Lassan haladtunk a nappali felé, mikor oda értünk én leültem a kanapéra és felpolcoltam a lábamat.
- Ha kérsz valamit nyugodtan szolgáld ki magad! Arra van a konyha!- mutattam az említett helyiség irányába.
- Egy tea most jól esne. Hozzak neked is??- érdeklődött.
- Nem köszi, de megtennéd, hogy idehozod azt a zacskót a hűtőből ami kék és magyar felirat van rajta??- néztem ár boci szemekkel.
- Persze- azzal eltűnt a konyhában. Hírtelen álmos lettem. Kimerítő nap volt. Becsuktam a szemem és az orrnyergemet kezdtem masszírozni, mikor meghallottam, hogy a szőke német visszatért a nappaliba.
- Fáj a fejed??
- Nem csak egy kicsit fáradt vagyok…- motyogtam.
- Itt a zacskó- nyújtotta felém a kért tárgyat. Én meg ráhelyeztem a térdemre. Szinte felüdülés ként hatott.
- Köszönöm! Mesélj, hogy találtál ide??
- Az úgy volt, hogy- kezdett bele a mondókájába- nagyon bántott a dolog ami Felipe buliján történt. Nagyon szerettem volna neked elmondani, de nem hallgattál végig. Sajnos. Aztán mikor megtörtént a baj szerettem volna beszélni veled, de sehol nem voltál. Oda jött hozzám Kimi is és mivel nagyon ki volt borulva elkezdtem a lelkét ápolni. Miután lefeküdt aludni beszéltem Nicoval, de csak annyit mondott, hogy elmentél és fogalma sincs miért. Hát én tudtam és rettentő rossz érzés volt. Nagyon nagy lelkiismeret furdalásom volt és még mindig tart. Annyira sajnálom.
- Semmi baj Seb... Semmi baj- suttogtam, majd legördült néhány könnycsepp az arcomon. Oda guggolt mellém, megölelt, majd adott egy puszit a fejem búbjára. Lassan túl tettem magamat a dolgon, de még időre volt szükségem. Miután visszaült a helyére témát váltottunk.
- Most te mesélsz! Mi történt veled???
- Semmi különös, csak egy- itt megszólalt a mobilom- egy pillanat!- fel akartam kelni a kanapéról, de nem sikerült.
- Majd hozom én! Melyik szobában csörög??
- Jobbra a harmadik ajtó!- futva indult el a még mindig zenélő készülékért. Mikor visszatért vele mosollyal az arcán nyújtotta felém.
- Köszönöm!- elvettem és rögtön fel is vettem- Igen??
- Szia Dani vagyok!
- Szia! Mit szeretnél??
- Megtaláltam a megfelelő sportot számodra!- örvendezett a vonal túl oldalán.
- És mi lenne az??- érdeklődtem.
- Majd holnap meglátod! Az a lényeg, hogy legyél kész 9-re, mert addigra megyek érted!
- Oké! Szia!
- Csácsá!- azzal letette. Sebi szemben ült velem egy fotelban és a teáját szürcsölgette. Látszott rajta, hogy nagyon elgondolkodott valamin.
- Akarsz róla beszélni??- mosolyogtam rá bátorítóan. Nem szólt semmit, csak tagadóan megrázta a szőke fürtjeit.
- Inkább meséld el a történetedet!- kérte kisfiús arccal.
- Ha ennyire szeretnéd! – sóhajtottam és elmeséltem neki a cenzúrázott változatot.
- Nem vagy semmi azt biztos.
- Tudom- ásítottam egy hatalmasat. Ennek hatására menni készült, de sikerült meggyőznöm, hogy vegye birtokba az egyik vendégszobát. Vacsiztunk utána pedig elmenetünk aludni. Nagyon sokat segített nekem, mert a közlekedés nem nagyon sikerült egyedül. Ez utálom az egészben a legjobban. Miért kell ennek fájnia is és még közlekedni sem tudok ráadásul korlátoz… Ezért utálom a térműtéteket. Izgatottan aludtam el, mert nagyon vártam a másnapi meglepetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése