15. fejezet

Sziasztok!

Itt a következő fejezet. remélem tetszik.

Enjoy it!

15. fejezet

Fáradtan estem be az ágyamba. Kimerítő volt ez a nap mind testileg, mind lelkileg. Rengeteg olyan kérdést tettek fel, amire nem állt szándékomban válaszolni. Mocskosak és undorítóak voltak, belekérdeztek a magánéletembe, de amelyik a legjobban tetszett az az volt, hogy mikorra várjuk a babát Nico-val. Itt majdnem elröhögtem magam, de szerencsére még volt ennyi lélekjelenlétem, hogy nem tettem.  A vasárnap első dolgom volt felhívni édes tesókámat.

-          Hali Hugi!- vette fel a telefont.

-          Szia!- mosolyogtam- Lehet egy kérésem??

-          Neked bármikor!- annyira szeretem, hogy ilyen tesóm van, bárcsak mindig ilyen jók lennénk egymással. Aztán elmeséltem neki a történetet.

-         Kimegyek elé, csak utána nekem órám van- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-         Akkor oldjátok meg valahogy, felnőtt emberek vagytok- röhögtem el magam. A vasárnap unalmasan telt. Többnyire pakoltam és búcsúzkodtam, de azért még volt időm ellátogatni a Szajna partjára és sétálni egyet az alkonyatban.  Hétfő reggel frissen és üdén indultam a repülőtérre. Bárcsak ne tettem volna! Rengeteg fotós, riporter, rajongó és firkász várt rám.  Szerencsére az egyik biztonsági őr nagyon segítőkész volt és így 5 perc alatt sikerült bejutnom az épületbe. A hosszú repülőutakat már megszoktam és mindig elfoglalom magamat valamivel, ezen az úton éppen Jill Marie Landis: Összetört szívek szállodája című könyvét olvastam.  Annyira lekötött, hogy csak arra riadtam fel, hogy le kéne szállnom. Kapkodva szedtem össze a cuccaimat és hírtelen egy fura érzés kerítet hatalmába. Kimi otthon vár a lakásomba Valami fura várakozás keveredett egy kicsi izgalommal és egy cseppnyi félelemmel.  Elég hideg volt mikor kiértem a váróból. A hideg futkosott a hátamon.  Gyorsan bevágódtam egy taxiba és már indultam is hazafelé. Gyorsan megérkeztünk. Kifizettem a taxit és már indultam is befelé. Elég vicces látvány fogadott a nappaliba. Bence és Anna ültek a kanapén és valamit ittak és közben a Jégember a fotelból nagy szemeket meregetett rájuk. Megeresztettem egy mosolyt a látványtól.

-         Sziasztok!- köszöntem nekik. Bence felugrott és a megölelt az éppen 7 és fél hónapos terhes Anna lassan közeledett felém, Kimi pedig megvárta míg mindenki üdvözöl aztán jött oda Ő és nyomott egy puszit az arcomra.

-         Nagyon hiányoztatok!- néztem végig a társaságon. A ruháimat bedobtam a mosógépbe és visszamentem a kis társasághoz. 

-         Ebédeltetek már??- érdeklődtem.

-         Még nem. Azt reméltem te főzöl nekünk valamit, mert ha én állok neki annak nem lesz jó vége.

-         Ebben teljes mértékben egyet értek- röhögtem el magam.

-         Miért ilyen rossz?- nézett rám Kimi.

-         Én erre nem adhatok egyenes választ, hisz a bátyám- és mosolyogva indultam a konyhába. Végig néztem az alapanyagokon és arra jutottam, hogy kiolvasztom a pörköltet a mélyhűtőből és megcsinálom hortobágyi palacsintának. Már épp kezdtem kisütni a palacsintákat, mikor megéreztem, hogy valaki néz. Megfordultam és egy finn szempár fixírozott.

-         Kérsz valamit??- mosolyogtam rá.

-         Nem köszönöm, csak a tesód meg Anna éppen valami szakmai cuccról beszélgetnek, amiből én egy szót sem értek. Ezért úgy döntöttem segítek neked- vett fel egy kötényt.

-         Hát jó, ha már ennyire szeretnéd- adtam a kezébe a palacsinta sütőt- Remélem tudod, hogy kell használni.

-         Persze!- húzta ki magát büszkén. Ketten készítettük el a finomságot, ami 2-re kész is lett. Mi nem is ettünk belőle csak a kocsiban, mert már így is késésben voltunk. Hosszas diskurálás után úgy döntöttünk, hogy a bronzszínű BMW M6-os járgányomat visszük és én vezetek.

-         Úgy vezetsz, mint egy férfi- röhögött mellettem két falat között a Jégember. Már az M6-os hajtottunk Rácalmás közelében.

-         1 késében vagyunk, 2 mindig így vezetek.

-         Gondolkodtál már rajta, hogy az F1-ben alázz mindenkit?- meglepett a kérdés, mert az emberek többsége szerint nem női sport az F1 és ott semmi keresni valója egy olyan nőnek, mint én.

-         Elárulok neked egy titkot- felém kapta a fejét és próbált a szemembe nézni, de nem tudott, mert a vezetésre koncentráltam.

-          Kislánykorom óta, ez a legnagyobb álmom. Ott versenyezni és lealázni a fiúkat- mosolyogtam az arcán. 


Sophi autója: