53.fejezet
Az ajtó halkan nyitódott majd be is csukódott. Nagyot sóhajtottam majd kinyitottam a szememet.
- Szia!- ült le az ágyam szélére.
- Helló!- próbáltam mosolyogni rá, de nem igazán sikerült.
- Hogy érzed magad??- nézett mélyen a szemembe.
- Furán…- azt hiszem ez a szó írta le leghitelesebben a lelki állapotomat.
- Szóljak a dokinak??- állt fel.
- Nem kell köszi. Ezt úgy érettem, hogy veled kapcsoltban furán. Testileg nem érzek szinte semmit a sok gyógyszer miatt.
- Értem- ült vissza- Gondolom millióegy kérdésed van.
- Igen és azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljünk a dolgokat- ültem fel az ágyban. Aggódva nézte végig a műveletet, de nem avatkozott közbe.
- Mit szeretnél tudni?? –nézett megint a szemembe.
- Hogy kerülsz ide?? Úgy értem nem Új-Zélandon kéne lenned??- utaltam a munkájára, mert azon a hétvégén Ő ott versenyzett. A világ másik felén.
- Soha, semmiért nem hagytam volna ki az évad első futamát, amin részt veszel –vonta meg a vállát mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga- úgy alakítottam a dolgokat, hogy ideérjek- írtóra meglepődtem, de nem mutattam ki. Nem akartam, hogy bármit is lásson az arcomon.
- Miért??- nem néztem rá. Hírtelen nagyon érdekessé vált a takaróm. Lassan az állam alá nyúlt és megemelte a fejemet.
- Mikor megláttalak Bahrein-ben tudtam, hogy egyszer nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek. Aztán jöttek a kifogások, hogy miért találkozom veled vagy beszélek. Közben ott volt nekem Jenni, de az a kapcsolta régen nem olyan volt, mint régen. Alig találkoztunk, vagy beszéltünk. Más országban éltünk és szinte csak barátként szerettük egymást. Másról már régen nem volt szó. Válásról azonban addig nem esett szó míg te nem jöttél. Azt hiszem sokkal kényelmesebb volt így mindkettőnknek és az sem volt hátrány, hogy a sajtó békén hagyott. Csak néha cikkeztek rólam és az állítólagos piálásaimról. Ezeket viszont 10-szeresére fújták fel, mint ami volt valójában. Na mindegy szóval jöttél és minden megváltozott. Az elején el akartam mondani, de aztán már nem volt hozzá bátorságom. Sajnálom!- végig a szemembe nézett. A mondani valója felénél megtelt a szemem könnyel- Ne sírj! Sokkal jobban szeretem ,ha nevetsz mint a napsugarak!- törölte le a kibuggyanó könnycseppeket.
- Fájt! Rettenetesen fájt és úgy éreztem, hogy kihasználtál. Játszottál az érzéseimmel. Nem tudtam mit kéne gondolnom és miért tetted ezt velem. Bence is azért vet be neked, mert Ő látott akkor és mivel szeret nem kívánja megint ugyan azt az állapotot- töröltem le a kézfejemmel könnyeket az arcomról.
- Sajnálom a múltkori térdes dolgodat!- nézett a lábamra.
- Ezt honnan tudod??- hökkentem meg.
- Most egy titkot árulok el és nagyon nem fogsz neki örülni- hajtotta le a fejét.
- Halljam!
- Én küldtem hozzád Sebi-t!- „MI VAN?!” kb. ilyen lehetett az arckifejezésem.
- Gondolhattam volna- ráztam a fejem.
- Nagyon haragszol??- nézett rám félve.
- Nem tudom… Miért küldted??
- Aggódtam. Elrohantál Massa-éktól aztán sehol nem találtalak, mikor utánad mentem. Nem mertelek hívni, mert féltem, hogy rám vágod a telefon vagy fel sem veszed. Másnap összeszedve minden bátorságomat felhívtalak, de Bence vette fel. A hajamat leüvöltötte telefonon keresztül. Fejemhez vágott minden félét, de csak annyit értettem meg, hogy a miattam vagy a műtőben. Nagyon megijedtem aztán nem is kerestelek és végül oda küldtem Sebastiant.
- Értem. És hogy került az a levél és a medál a szobámba, mikor te a világ másik felén voltál??- vontam kérdőre.
- Hát abban is a Kis német keze van. Megláttam az egyik ékszer boltban és te jutottál eszembe. Mondjuk egész nap te jártál a fejemben. Megvettem, de nem tudtam, hogy juttathatnám el hozzád. Jött Ő és mindnet kitalált. A levelet én írtam, szerintem nem is tudja mi van benne. A liliomot már Ő vette. tudtam, hogy az a kedvenced.
- Köszönöm!- súgtam csendesen.
- Mit ??- kapta fel a fejét.
- A medált!- beállt egy kis csönd köztünk. Nem volt kínos, de majdnem elaludtam.
- És most mi lesz??- suttogtam fél álomba.
- Hát most aludj aztán, meglátjuk!- takart be. Nem hiszem , hogy érette a válaszomat, mert igen csak álmok országában jártam már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése