41. fejezet
Hirtelen nem tudtam mit akarok és mit kéne tennem. Millió egy érzés kerített hatalmába hírtelen. Nem tudtam melyik is a lényeges. Mint ha a világ 180 fokot fordult volna. hihetet5lennek tűntek azok a szavak amiket Jeni az előbb elmondott. Nagy szemekkel néztem rá, aztán a kezemet nyújtottam neki és Ő megfogta. Elnéztem a szőke feje mellett és Sebi nézett vissza rám bűnbánó képpel.
- Örvendek!- motyogtam. Mint ha csak ide időzített volna a kicsi brazil fiú sírni kezdett. Felkaptam Feliphinot a baba hordozóval és már indultunk is ki a konyhából. Nem tűnhettem el olyan gyorsan, mint szerettem volna. Megragadta a karomat és visszafordított maga felé. Szemembe nézett , én is visszanéztem rá. Már nyitotta volna a száját, de én megráztam a fejemet, kirántottam a kezemet az övéből. Az emeleten bevittem a kicsi fiút a szobájába és megpróbáltam elaltatni. A lelkembe háború dúlt, de ez nem csak két ország között inkább nevezném világ háborúnak. Szerettem volna hinni, hogy ez csak egy különös, csúnya vicc de az eszem tudta, hogy ez nem így van. Észre sem vettem mikor lépett a szobába a barátnőm.
- Sziasztok!- mosolygott ránk.
- Szia!- suttogtam.
- Minden rendben??- nézte az arcomat fürkészően.
- Persze- próbáltam mosolyogni de nem igazán sikerült. Raffa elvette a kisfiát, aki már aludt a kezembe.
- Gyere szépen!- húzott magával. Bementünk abba a szobába, ahol aludtam. Leültünk az ágyra egymással szemben. Felhúztam a térdeimet és közéjük hajtottam a fejemet.
- Mi történt??- suttogta kedvesen. Nem tudtam elmondjam e neki vagy inkább tartsam meg magamnak.
- Te tudtad, hogy Kiminek felesége van??- tettem fel a kérdést hírtelen.
- Persze. Ezt mindenki tudja világra szóló volt a lagzijuk. Miért??- Azt hiszem egyre jobban kezdte érdekelni a dolog.
- Komolyan?!- kezdtem egyre jobban kétségbe esni. Hogy lehettem ekkora hülye?! Miért kell nekem mindenkinek bedőlnöm?! Olyan hülye picsa vagyok… Hírtelen kibukott belőlem az egész történet.
- Ezt nem mondod komolyan?!- hüledezett Raffa.
- Bárcsak hazugság lenne az egész!- sóhajtottam. Az volt a legrosszabb, hogy szerettem volna sírni, de nem ment. Észre sem vettem mikor maradtam egyedül, de határozottan jobb volt így. Nem akartam senkit látni. Még bulizni sem akartam. Gyorsan átöltöztem, foglaltam jegyet a következő haza induló gépre és lementem Felipéhet hogy átadjam az ajándékomat.
- Ezt neked hoztam!- nyújtottam át a kis borítékot. Benne lapult egy két személyes utazás egy hétre a Görög tengerpartra.
- Köszönöm!- adott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit!- öleltem meg- Sajnos el kell mennem…- hajtottam le fejemet.
- Előttem nem kell titkolnod Raffa mindnet elmondott- suttogta a fülembe és megölelt.
- Megyek pakolni!- másztam ki az öleléséből. A szobámba érve elővettem a bőröndömet és nehéz szívvel pakolni kezdtem. Nem volt nálam sok ruha, mert a felét haza küldtem apával. Szomorú voltam, csalódott és nagyon nagyon megbántott. Már az elején gondolhattam volna, hogy csak játszik velem, hisz melyik férfi ne használna ki egy ilyen hülye nőt, mint én?! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy bedőltem neki?! Miért?! Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben és rengetek megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Legszívesebben üvöltöttem volna, de mgé a sírás sem ment. Pedig nagyon jó lett volna. Lassan sétáltam le a lépcsőn. A Taxim már várt. Ki mentem a teraszra búcsút mondani a barátimnak.
- Majd mindent elmesélek!- suttogtam Nico fülébe és megöleltem.
- Vigyáz magadra!- adott egy puszit a homlokomra. Mikor visszanéztem még láttam Kimit ahogy utánnam indul, de Sebi megállítja mielőtt a közelembe kerülhetett volna. Lehajtott fejjel indultam ki a házból. Nem akartam és nem is számítottam ár, hogy ez a party így fog végződni… Bepakoltam a bőröndömet a csomagtartóba majd a reptér felé vettem az irányt. A haza felé vezető útról nem maradt meg sok minden. Aludni nem tudtam, a fejem fájt a sok mindentől a hányinger kerülgetett és már alig vártam, hogy otthon lehessek. Nagyon lassan telt az a 12 órás repülő út, de mikor végre landoltunk Ferihegyen kicsit megkönyebültem. Nem szóltam Bencének, hogy jöjjön értem szóval egyedül indultam a házunk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése