33. fejezet

33. fejezet

Nem tudom mi ütött belém abban a pillanatban mikor megéreztem az ajkait az enyémen egy nagyon különös érzés kerített hatalmába. Igazából nem tudom megmagyarázni mi volt az, de kellemes és jól eső, annyi szent. A szívem hevesen vert és  már majdnem kiszakadt a mellkasomból. Visszacsókoltam.  Fogalmam nincsen miért, csak jött és… Éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba. Mikor vége szakadt ennek a pompás és édes csóknak a fejemet a mellkasára hajtottam és utat engedtem a kitörni készülő könnyeimnek. Megsimogatta a hátamat és a fejemet puszilgatta. Megnyugtató volt. Közben a fülembe suttogta, hogy nem lesz semmi baj.

-          Sajnálom, bocsáss meg!- szipogtam miközben a szemébe néztem. Csak mosolygott és a letörölte a könnyimet az arcomról.

-          Gyere ide! – húzott magához és ölelt meg. A fejem lecsúszott a mellkasára, a két karját pedig óvón körém fonta.  Hosszú ideig nem mozdultunk, aztán mindenki ébredezni kezdett. Közben pedig Kimi aludt el, így meg sem tudtam mozdulni. Kifelé bámultam az ablakon mikor valaki leült a finn szőkeséggel szemben lévő székbe.  Lassan mozdítottam arra a fejemet és Nicot véltem felfedezni ott.

-          Szia!- suttogta.

-          Helló!- mosolyogtam rá.

-          Miről maradtam le??-  volta fel a szemöldökét minket fürkészve.

-          Ez egy hosszú történet!- és belefogtam a mesélésbe. Nico csöndben hallgatott végig, csak a végén szólalt meg.

-          Nem mondanám, hogy most nagyon örülök. De a te döntésed és én ezt tiszteltben tartom…-  forgatta a szemeit.

-           Tudom és köszönöm!- küldtem felé egy hálás mosolyt- Kérhetek tőled valamit?? – pillantottam rá esdeklően.

-          Persze!

-          Hozol nekem valamit inni??  Szomjan halok! Szívószállal, mert a kezeimet nem tudom kiszabadítani!

-          Egy perc! – Indult útnak.

-          Nico, várj!- szóltam utána.

-          Igen?

-          Egy takarót is hoznál ennek a finn medvének?- mutogattam a szemeimmel az alvó Kimi felé.

-          Aha! – forgatta a szemeit.  Nem sokkal később vissza is tért egy hatalmas pohár narancs lével és egy vastag takaróval.

-          Köszönöm!

A repülő út további része hamar eltelt. Mikor végre felébredd mély álmából a Szőkeség mindenki körénk gyűlt és beszélgettünk.  Nagyon hamar megérkeztünk Magyarországra. Csak én szálltam le, szóval a gépen búcsút vettem mindenkitől. Kimit hagytam utoljára. Vagy egy óráig öleltük egymást és csókolóztunk. Megbeszéltük, hogy miután én haza jövök Francia honból átugrik. Már alig várom. A térdecskémbe megint bele nyilat a fájdalom amint felálltam.  Sikerült Azt mutatnom a fiúk előtt, hogy semmi gáz így leengedtek egyedül. Iszonyú hosszúnak tűnt a géptől az út a váróig, ahol Lili és Bence vártak rám. Mikor megláttak egyszerre indultak felém.  A tekintetükből láttam, hogy mennyire aggódnak miattam.

-          Jól vagyok! –emeltem fel a kezemet, mikor Bencus a karjaiban akart haza vinni.

-          Nem, nem vagy!- vitatkozott.

-          Ezt had döntsem el én jó?! – duzzogtam.

Nem sokkal később végre sikerült előkeríteni a cuccomat és végre haza indulni. A kivilágított város gyönyörű volt.  Nem engedtem, hogy dokihoz cipeljenek vagy valami hasonló.  Otthon elmeséltem nekik mindent. Kicsi korom óta nem volt titkom se a bátyám se a barátnőm előtt. Hát a reakciók kicsit megoszlottak. Bence bedurcizott, Lili viszont nagyon örült. Drága tesókámat sikerült kiengesztelni az Ausztráliából hozott ajándékkal így nyugodtan hajthattam álomra a fejemet. Még nem aludtam  mikor a telefonom csörögni kezdett. Apa írta, hogy reggel jön és hozza az új edzőmet is, hogy fel tudjak készülni az következő szezonra, meg hogy anya látni akar szóval délután ugorjak be hozzá.  Éppen letettem a kicsi készüléket mikor megint akcióba lendült és csörögni kezdett. Azt hiszem néha jó lenne kikapcsolni. De sokkal boldogabb lettem mikor megláttam , hogy Kimi írt.

„ Szia! Most értem haza. Már most hiányzol!  A könyved a gépen maradt, most azzal alszom. Olyan illata van mint neked. Egyeszűen imádom.  Aludj jól! KR”  Széles mosolyra húzódott a szám. Gyorsan bepötyögtem a választ és most már tényleg álomra hajtottam a fejem.