27. fejezet

27. fejezet

Az interjú nagyon, nagyon hosszúra sikerült. Pont akkor ért vissza Nico, mikor indultam fel a szobámba.

-          Szia Kislány!!- lépett mellém nagy vidáman és puszit nyomott az arcomra.

-          Szia!- húzódott egy fájdalmas mosolyra a szám. Éppen akkor érkezett meg a lift így belépve folytattuk a csevegést. Még nem csukódott, mikor Fernando egy vetődéssel ott állt mellettem.

-          Hola!- vigyorgott, mint egy 5 éves, aki most kapott új játékautót.

-          Szép Napot!- ráztuk a fejünket Nico-val.

-          Jöttök pókerezni?- kérdezte, mikor elindultunk felfelé.

-          Mikor??

-          Úgy egy óra múlva- nézte meg az óráját. Szöszke rám nézett, én bátorítóan küldtem felé egy féleszeg vigyort, csak aztán válaszolt

-           Én megyek- jelentette ki a hátas kedvérét még dobbantott is egyet.

-          Ezt most kihagyom. Bocs srácok!- hajtottam le a fejemet.

-          Gyere már- kezdték egyszerre, de én csak a fejemet ráztam. Mire elértük az emeletemet sikerült meggyőznöm Őket, hogy iszonyú fáradt vagyok és csak az ágyamra vágyom semmi másra. Beérve a szobámba vettem egy nyugtató fürdőt aztán álomra hajtottam a fejemet. Nem telt bele 2 perc és már Álomországban jártam. Ám ez a pihentető kikapcsolódás nem tartott sokáig, ugyan is pár óra múlva telefoncsörgésre ébredtem. Félig nyitott szemekkel indultam a kis készülék keresésére. Olyat rúgtam a mellettem lévő éjjeli szekrénybe, hogy egy darabig egy lábon ugrándoztam. Aztán hírtelen abbahagyta. Nem csörgött már tovább. Csak egy sms.

-          Á majd megnézem reggel…- motyogtam és visszafeküdtem az ágyamba. 5 perccel később még mindig ezen agyaltam. Nem tudtam aludni, mert a kíváncsiságom nem engedte. Így hát ismét a kis készülék keresésére indultam.

„ Szia Hugicám! Most indulok Olaszországba elvittem a kocsit és pár cuccodat se keresd, mert nálam van. Légy Jó! Puszi Bence”- olvastam a kijelzőn. Ezért érdemes volt felkelteni. Azt hittem falnak megyek tőle. Ilyenkor tudom nagyon szeretni, mikor a férfi eszével nem fogja fel, hogy itt 12 órával több van, mint ott. Visszafeküdtem az ágyba, de már nem ment olyan gyorsan az elalvás, mint előtte. Egy órán keresztül csak forgolódtam, aztán hírtelen ötlettől vezérelve fürdőruhát vettem és elindultam az uszoda felé. Egy-két ember lézengett még a folyosón senki ismerős. Senki nem volt a vízben. Mielőtt a vízbe másztam volna óvatosan lecsúsztattam a sérült ujjacskámról a sínt. Iszonyúan fájt így, de már semmi nem tarthatott vissza. Felszabadultan róttam a hosszokat. Mindig is szerettem a vizet. Nyaranta, mikor a versenyek engedték Görögországban lógtam a tengerparton.  1 órával később  most már fáradtan visszaindultam aludni. Alig tudtam nyitva tartani a szememet a folyosón, de mikor beléptem a szobámba elég érdekes látvány fogadott. Két szőke feküdt az ágyamon és már egyenletesen szuszogtak. Pár testrész lelógott a fekvőhelyről, a fiúk nagy méreteik miatt. Olyan édesen szuszogott Nico félig átölelve Sebi-t, hogy nem volt szívem felkelteni Őket.

-          És én hol fogok aludni?!- tettem fel magamnak félhangosan a kérdést. Kerestem egy takarót és rájuk terítettem. Szükségük van a pihentető alvásra, hiszen holnap szabad edzés vagy lehet, hogy még ma. Felvettem a piszimet és elindultam a recepció felé, mert támadt egy remek ötletem.

-          Jó Éjszakát! – mosolyogtam a fáradt pultos lányra.

-          Szép, jó éjszakát! Miben segíthetek??-  próbált mosolyogni.

-          Csak azt szeretném megtudni, melyik szoba Nicolas  Hülkenberg-é??

-          4. emelet 365-ös szoba.

-          Köszönöm szépen! –indultam vissza a lifthez. Nem tartott sokáig mire megtaláltam. Mikor lenyomtam a kilincset rájöttem, hogy nincs nálam kulcs hozzá.

-          Most mit csináljak?!- suttogtam bele az éjszakába.  Lassan és már tényleg hullaként indultam a sajátomhoz. Az út már sokkal fárasztóbb volt, mint idefele jövet.  De félúton rájöttem, hogy a kulcsomat meg bezártam a saját szobámba, mikor kijöttem. A recepción nem nyitnák ki a pótkulccsal nekem mivel nem tudom mivel igazolni, hogy az enyém…

-          A fancba!- motyogtam. Elértem a kijelölt célomat és tök jó ötletem támadt. Leültem az ajtóm elé és a térdimre hajtottam a fejemet.  Aludtam már így egy átbulizott szilveszteri éjszakán, nem olyan kényelmes, de most megteszi. Lassan bóbiskoltam el és nyomott el az álom a földön.  Furákat álmodtam, lehet a hely miatt. Reggel egy nagyon kényelmes helyen ébredtem, kinyitottam a szemetet és valami nem volt oké. Én nem itt aludtam el. Egy ágyban feküdtem, ami mellesleg nagyon kényelmes volt, de HOL VAGYOK?!