29. fejezet
A hétvége villám gyorsan suhant el mellettünk csak arra eszméltem, hogy már a rajtot várom. A szabadedzések nem mutattak egyértelmű javulást vagy romlást. De a gumi beállítás nem akart sikerülni. Nagyon sokat szenvedett vele az időmérő előtt. Ez a végeredményen is meglátszott csak a 15. helyről várhatja a rajtot. Egy utolsó bíztatást suttogtam neki a rajtrácson, mielőtt beült az autójába. A pálya még igen csak vizes volt a tegnapi esőzés miatt ezért féltettem Nico-t. Élete második nagy megmérettetésére készült. Rettenetesen izgultam. Fel-alá járkáltam a boxban. Aztán kialudtak a lámpák és éreztem a dübörgést a mellkasomban. Mámorító érzés mikor azt hiszed beszakad a tüdőd és egész testedben beleremegsz a rajtba. Soha semmiért nem cserélném le. Mint egy félőrült úgy néztem a futamot, már éppen megnyugodtam mikor megtörtént az amitől féltem. Nico-ba oldalról beleszállt Kamui. Ez mindennél rosszabb volt, az ilyen helyzetekben tudom elképzelni mit érez a családom mikor én ülök be egy hasonló járgányba.
- Neeeee… Nem hiszem el. pedig már olyan szép volt!- motyogtam fél hangosan magamnak és lerogytam a földre. Iszonyúan aggódtam miatta, ezért gyorsan feltápászkodtam és elindultam a pályakórház felé. Útközben Kimi is csatlakozott hozzám és próbált nyugtatni.
- Nem lesz semmi baj! Erős gyerek nincs semmi baj!- ismételgette, miközben a hátamat simogatta.
- Látnom kell most! - néztem a szemébe elkeseredetten- Aggódom!- Pont ekkor értünk be a helységbe ahol már ott volt egy csomó ember. Közben felhívott Nico anyukája is.
- Hallo?
- Szia Hilda* vagyok! Hogy van?? ugye nm sérült meg komolyabban- hallottam hangján, hogy kétségbe van esve.
- Én sem tudok egyenlőre semmi konkrétat. Amint megtudok felhívlak- ígértem meg majd búcsúzkodás után lettem a telefont. Nem tudom, hogy mennyit kellett ott várnunk, de két dologban biztos vagyok: az első, Kimi végi velem volt; második, rengeteg ideig vártunk.
- Itt van Sophia Zampunisz?? –kiabálta egy férfi. Nem is figyeltem először.
- Soph ez neked szól!
- Mi?? Ja Én vagyok! – szóltam az emberkének. Elindultam fél de húztam magammal Kimi-t is.
- Dr. Jered Newman vagyok Nicola Hülkenberg orvosa. A sérült Önt szeretné látni.
- Hogy van??- kérdeztem kétségbe esetten.
- Nyugodjon meg semmi komoly, de ezért kapott fájdalom csillapítót mert a nyakát elégé fájlalta. Kicsi kába még tőle, ezért a futam végéig itt kell maradnia- szerencsére, amit az orvos elmondott minden úgy volt.
- Szia!- köszöntem a félkómás szőkeségnek.
- Hali!- húzódott mosolyra a szája.
- Ilyet soha többet ne csinálj!- fedtem meg egy kicsit. Az egész délutánunkat a pályakórházban töltöttük. 5órakkor visszaérve a szállodába a németek újoncának új ötlete támadt.
- Menjünk el az After Party-ra! – vigyorogott. Azt hittem ott helyben lehidalok.
- Nem!- jelentettem ki erélyesen.
- Miért?? Már nincsen semmi bajom és úgy buliznék csak azért, hogy megünnepeljem megúsztam szárazon- vigyorogott azzal a mosolyával, amivel levesz mindig a lábamról.
- Fáradt vagyok, ki szeretném pihenni a mai izgalmakat- ásítottam egyet. Sebastian lépett mellénk.
- Sziasztok! Jöttök este?? – érdeklődött, látszott rajta, hogy fel van dobva.
- Én szeretnék, de Sophi nagyon ellenkezik- nézett rám szúrós tekintettel.
- Gyertek már! Hatalmas buli lesz!- nézett rám hatalmas szemekkel a Red Bull pilótája. Addig nyaggattak míg a végén beadtam a derekam.
- Na jó legyen!- mosolyogtam rájuk. Erre mind ketten megöletek. –Viszont én el is indulok készülni!
- 8-kor találkozunk itt!- kiabált utánam Nico. Nem töltöttem sok időt a fürdőszobában. Megfürödtem és megmostam a hajamat. Hagytam had száradjon göndörre, amilyen eredetileg, feltettem egy alap sminket, mert mást úgy se tudok… A ruha kiválasztásánál azonban megakadtam. Egy hagyományos fekete és egy kék darab között nem tudtam választani. nagy nehezen kitalálta melyikhez van cipőm és elindultam nehogy megvárakoztassam német barátomat.
* sajnos nem találtam meg a neten, hogy hívják Nico anyukáját, de ha valaki tudja légyci jelezze és kijavítom
A ruhák:
Szia!
VálaszTörléshűűű..hát ez tetszett :)
nagyon nem tudom,hogy mit írjak amiért bocsi:$
azt hiszem megyek és olvasok tovább...nagyon szeretem a törid :)
Ha jól tudom Nico anyukáját pedig Susanne-nak hívják;)
Puszi