30. fejezet

Sziasztok!

Hát hoztam nektek friss részt, remélem tetszeni fog. Extra hosszú lett ez is, mert egy hatalmas fordultat köszönt be a történetben. Köszönök nektek mindent és nagyin jó érzés tudni, hogy ennyien olvastok minden nap:D E történet legjava még csak most jön. Szóval jó olvasást!

Millió Puszi Mindenkinek Dóri

30. fejezet

2 perc múlva már a hallban volta, de nem láttam sehol Nico-t. Elég kínosan kezdtem érezni magam egyedül kis estélyiben. Már majdnem 5 perce álltam mikor végre megérkezett a németek üdvöskéje.

-          Hol voltál itt várok egy csomó ideje! – kezdtem hisztis lenni. Régen nem voltam bulizni és ez csak most esett le.

-          Bocs, csak  Anna-val beszéltem telefonon és elnéztem az időt, de már itt vagyok indulhatunk. Nagyon aggódott és nem tudtam neki elégszer mondani mennyire jól vagyok, csak Ő hiányzik nagyon - indult ki az ajtón én meg lassan követtem. Pont akkor értem ki mikor beszállt a kocsiba.

-          Lehet jobb lett volna itthon maradni- morfondíroztam magamban.

-          Olyan szótlan vagy mi a baj?? – fordult felém egy piros lámpánál.

-          Semmi csak elgondolkodtam egy kicsit- néztem ki megint az ablakon.

-          És miről??-  kérdőn pillantott rám, láttam a tükörből.

-          Most megyek igazán bulizni Illés nélkül… Olyan fura érzés, soha nem voltam nélküle, de azt hiszem itt az ideje annak, hogy megpróbáljak olyan dolgokat csinálni,  ami hozzáköt.

-          Vissza szeretnél menni?? – fordította a fejemet maga felé.

-          Nem!- ráztam meg hevesen a fejemet és nagy levegőt vettem.

-          Amúgy mondtam már mennyire csinos vagy?!

-          Nem, de köszönöm. Csak olyan otromba ez a kötés az ujjamon- nyafogtam.

-          Megy a színe a masnidhoz –röhögött fel.

-          Még nem is néztem…- vigyorogtam én is. Nem sokkal később megérkeztünk a buli helyszínére. A tenger nem volt messze így jól hallottam a hullámok hangját. Gyönyörű épület előtt parkolt le Nico.  

-          Gyere szépen!- karolt belém és elindultunk együtt befelé. Mielőtt beléptünk hatalmas levegőt vette. Ahogy beléptünk rögtön magával ragadott a hely szelleme. A halvány színek domináltak minden felé, de mély bordó mindenhol megtalálható volt. Szinte körbeszőtt mindent, ezek mellett nagyon ízléses és mesebeli volt. A tömeg nem volt nagy így gyorsan megtaláltuk a többieket az egyik asztalnál.

-          Sziasztok!- ültünk le hozzájuk. Az asztal körül ült már Kubi, Fernando és a felesége, Seb, Petrov, Rosberg , Mark és Kimi. Mosolyogva fogadtak minket.

-          Mit kértek, most indultam innivalóért? – fordult oda Robert.

-          Én egy pohár sört, egy tequilát és barack levet kísérőnek- adta le a rendelést Nico.

-          Én csak egy pohár narancslevet jég nélkül!- mosolyogtam rá.

-          Semmi alkohol??- kacagott fel Raquel. Kicsit azt éreztem nem vagyok neki szimpi.

-          Nem iszom alkoholt- jelentettem ki olyan hévvel, hogy még én is meglepődtem. Kimi is rám kapta a tekintetét és megeresztett egy bíztató mosolyt. Óvatosan viszonoztam.

-          Gyönyörű vagy ebben a ruhában!- suttogta, úgy hogy nem hallottam csak a szájáról olvastam le mit is szeretne.

-          Még! Végül is valakinek hazafelé vezetni-e is kell - nevetett Mark is. Inkább nem folytattam a társalgást. Nem figyeltem oda miről ment a sztorizgatás, csak arra eszméltem, hogy megérkezett a narancslevem. Bele ittam és nézegettem a táncoló tömeget.  Egyszer én is ott táncoltam álmaim férfijával  és mivoltunk a parkett ördögei.

-          Soph!- rántott vissza Vitalij a valóságba az álmodozásból.

-          Igen? Bocs el kalandoztam…- pirultam el.

-          Jössz táncolni??- vigyorgott. Egy percig gondolkodtam.

-          Menjünk- egyeztem bele.  Egy jó pörgős szám ment, az eredetijét nagyon szeretem. Kicsit fura volt ezért nem tudtam még teljesen elengedni magam.  A végére annyira belejöttem, hogy egymás után táncoltam a fiúkkal. Már fájt a lábam mikor megint Nico akart felkérni.

-          Bocs, most nm inkább kimegyek levegőzni- mutattam a terasz felé.

-          Oké!- bólintott egyet. Kiérve a szabad levegőre iszonyú jól esett, a hűs szél a meleg helység után. gyönyörű látvány tárult elém mikor elmentem a korláthoz. Ráláttam a tengerre és a tengerpart éjszakai életét kezdtem nézegetni. Hírtelen valaki egy zakót terített a vállamra. Megfordultam és Kimi-vel találtam magam szembe.

-          Köszönöm!- mosolyogtam rá.

-          Nincs mit!- könyökölt mellém aztán hallgatásba burkolóztunk.

-          Nem gondoltam, hogy eljössz- törte meg a hosszú ideje tartó csendet.

-          Én se, amíg be nem tettem ide a lábam- mosolyogtam rá.

-          Raquel-el meg ne is foglakozz, csak egy hülye picsa- vigyorgott. Felnéztem a csillagos égre és azt kezdtem vizslatni. Közelebb hajolt hozzám és átkarolt majd az óceán felé fordított.

-          Olyan szép ilyenkor.

-          Igen-fordítottam felé a fejemet.

-         De te milliószor szebb vagy ma este- bele nézett a szemembe és hírtelen nem is tudtam mi van.  Akkor hatással voltak rám akkor azok a szemek, mint előtte nagyon kevés dolog. Bentről lágyabb dallamok szálltak ki felénk. Kimi egyre csak közeledett felém. Én leblokkoltam. Az érzéseim kavarogtak és nagyon nagy háborút vívtak egymással. Legszívesebben elfutottam volna, de földbegyökerezett a lábam. Aztán már csak arra eszméltem, hogy az ajkai az enyémhez érnek és ketten együtt lassú táncot kezdenek járni.