Sziasztok!
Egy extra hosszú fejezetet hoztam nektek, meglepetés:D Bocsánat, hogy ilyen rendszertelenül hozom a fejezeteket, nem tudom kiszámítani a tanulni valóim mennyiségét nagyon változó. De azért köszi, hogy olvastok. Jó olvasást ehhez a fejezethez.
Puszi Dóri
Endjoy it!
28. fejezet
Vízcsobogás hangja ütötte meg a fülemet. Körülnéztem és rájöttem, hogy egy iszonyú rendetlen szobában vagyok. Tuti valamelyik nagyon kedves barátom, aki hím nemű „rabolt el”. Egy lány csak nem lehet ennyire rendetlen. Legalább is nagyon remélem. Félig csipásan ültem az ágyon és ezen a gondolatmenetemen jót vigyorogtam, mikor egy kedves ismerősöm a szívrohamot hozta rám.
- Felébredtél??- úgy megijedtem, hogy minimum egy métert ugrottam. Oda kaptam a fejemet és megpillantottam Petrov-ot- Bocs nem akartalak megijeszteni.
- Hogy kerültem ide??- vontam rögtön kérdőre és a kérdését elengedve a fülem mellett.
- Mikor jöttem fel a szobámba láttalak a földön aludni, aztán az ölembe vettelek és fel hoztalak mert itt még is csak kényelemesebb. Gondoltam úgy se bánnád- vonta meg a vállát és kiment a nappaliba. Felkeltem az ágyról és elindultam utána. Éppen narancslevet töltött magának és valami orosz kekszet rágcsált. Jellemző a pasik már akkor esznek mikor még ki se nyitották a szemüket.
- Köszönöm, de most már megyek!- adtam egy puszit az arcára.
- Nincs mit!- mosolygott. Elindultam kifelé a szobából- Egyszer elmesélhetnéd mi történt!
- El sem hinnéd! Majd a pályán, ha lesz 5 perced –röhögtem. Vigyorogva, pizsamában, kócos hajjal vonultam végig a folyosón. Két kiöltözött pasi jött velem szemben, de ügyet sem vetettem az igen csak mosolygós ábrázatukra. Nagyon ismerősek voltak, csak tudnám honnan. Mikor oda értem a szobám ajtajához egy ismerős állt előtte. Lassan a háta mögé lopakodtam és rá akartam vetni magam, de jobb ötletem támadt. Éppen kopogni akart mikor befogtam a szemét. Alig bírtam nevetés nélkül.
- Na jó akár ki is vagy ez nem jó játék!- morcoskodott. Annyira vicces volt. Tudom, hogy reggelente egy morgó medve, de ennyire azért nem gondoltam.
- Vége a gyereknapnak!- próbálta levenni a kezemet a szeméről. Elnéztem egy pillanatra, de sajnos észrevette a figyelem kihagyásomat és lecsapott. Elvette a kezecskémet a helyéről és maga elé rántott, de figyelt nehogy elessek.
- Te hogy kerülsz ide ilyenkor??- nézett végig rajtam. Felvonta a szemöldökét aztán elkezdett röhögni.
- Ezt én is kérdezhetném, de inkább segíts bejutni a szobámba! Kint ragadtam- vágtam magam királynői tartásba. Kopogtam, aztán vártam.
- Ezt minek, nem kizártad magad??
- Nem! Valakik nagyon jót alszanak bent!- Végre csoda történt és kidugta a fejét az egyik érintett Szőkeség. Bevonultam, Kimi meg csak röhögött mellettem.
- Jó reggelt az Uraknak!- kivettem pár ruhadarabot és elvonultam átöltözni. Hallottam, hogy közben a Finnek ásza kiszedi a két fiúból az éjszaka történteket. A lényege annyi volt, hogy Nico és Sebi nagyon berúgtak és közösen úgy döntöttek meglátogatnak, a szobába egy lefizetett takarítónő segítségével jutottak be, aztán elaludtak. Lezuhanyoztam felkapkodtam a ruháimat és kimentem.
- Nico 10 perc és indulunk a pályára!- szóltam oda az ágyamban kómásan pislogó srácnak. Közben nagyon jól mulattam a srácokon. Kimentem a nappaliba és rendeltem reggelit. Persze a legnagyobb titokban. Azt hiszem mindenki bevette a sértődött liba előadást. Azért kicsit élveztem. Pár perccel később megjött a kaja és a kiengesztelés is megtörtént egy nagy adag csoki ígéretével. Nem lehetett nekik ellenállni mikor több kiló svájci csokit ígérnek. Fél órával később röhögve szálltunk be Nicoval Kimi autójába. Nagyon gyorsan értünk a pályára és én majdnem elaludtam közben. A parkolóban különváltunk. Én Nicoval tartottam a boksz-ba, de mikor találkoztam Willi Webberrel rögtön hátat is fordítottam a dolognak. Adtam a szőke buksijára egy puszit és elindultam felderíteni a bokszutca rejtelmeit. Nagyon elbámészkodtam csak arra eszméltem, hogy egy kisfiú szegődött mellém. Olyan 5 éves forma lehetett. Az egyik padnál felém fordult és elkezdett magyarázni. Sajnos olyan nyelven beszélt, amit nem értettem ezért hát előszedtem az összes nyelvtudásomat és különböző nyelveken kezdtem hozzá beszélni.
- Szia! Beszélsz angolul?? Sajnos nem beszélem a nyelvedet és ezért nem értelek- ezt eljátszottam még a másik 5 nyelven, ami nagyjából vagy teljesen ment. De végül a kicsi spanyol tudásom célba talált. Csak nagyon keveset tudok, de végre megértette a kisfiú.
- Na végre, már azt hittem soha nem foglak megérteni!- háborodott fel.
- Sikerül! Sophi vagyok!- nyújtottam felé kezet.
- Fernando! Eltévedtem és már fáj a lábam üljünk le!- mutatott a padra. Kicsit megpihentem a kisfiúval aztán tovább indultunk, de már nagyon messze jártunk onnan ahonnan indultunk így az ölembe vittem vissza. Olyan aranyosan szundikált a karomba, nem volt szívem felébreszteni. Nem mondta ki is az apukája csak annyit sejtetett, hogy versenyző. Sajnos nem vagyok otthon a pilóták magánéletében ezért nehéznek bizonyult a család megtalálása.
- „Csak feltűnik valakinek az eltűnése.”- reménykedtem. Nagy sürgés-forgásra érünk vissza a bokszutcába. Nem tudom meddig lehettünk távol, de már nem sokan voltak ott. Arra az elhatározásra jutottam, hogy beviszem hozzánk aztán megkérdezek valakit, nem ismerik e. Mikor beértem minden szem rám szegeződött.
- Fernando! Annyira aggódtam érted!- kiáltott fel Rubens. A fiúcska a karjaimban ébredezni kezdett és laposakat pillantott az pilótára.
- Apa!- suttogta. Átadtam a családjának és elindultam megkeresni Kimi-t, hogy visszainduljuk a szállodába. Akkor jutott eszembe, hogy azt se tudom mi lett a vége a szabadedzésnek, mert egész nap a kiskölyökkel voltam. A kamionok között sétáltam már, de sehol nem találtam a keresett személyt. A mobilomat kerestem elő, mikor valaki megölet hátulról.
- Láttalak a kis Feranando-val. Nagyon aranyosak voltatok együtt- azzal egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
Fernando Barrichello ( aki a nőci kezében van Ő a kisebbik fia Rubens-nek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése