26. fejezet

26. fejezet

A könnyeimet letöröltem az arcomról és újra a tengert kezdtem fürkészni. Tudtam mi lesz Kimi reakciója. Minden emberben szánalmat és sajnálatot vált ki, akarva akaratlanul. De nekem erre már nem volt szükségem. Kaptam belőle eleget, mikor mindez történt. 4 év alatt csak nagyon kevesen tudták meg a titkomat, azokat avattam be akiket nagyon muszáj volt és az igaz barátaimat. Elgondolkodásomból a mellettem ülő finn pilóta kérdése rángatott vissza.

-          Ezért nem iszol alkoholt?? – felé fordítottam a fejemet, a szemébe néztem és bólintottam.

-          Igazából nem tudom mit mondjak- aranyos volt, hogy próbálkozott- még nem veszítettem el családtagomat, barátot és barátnőt sem. A nagyszüleim kicsi koromban haltak meg, így nem is emlékszem rájuk. Nem tudom milyen érzés lehet, sőt elképzelni sem tudom. Éppen ezért csodállak, hogy így végig tudtad csinálni, olyan fiatalon. Ez mutatja mennyire erős lány vagy- még soha nem hallottam ennyit beszélni egyszerre. Ez kicsit meg is lepett.

-           Köszönöm- csordult ki egy könnycsepp a szememből. Kérdőn nézett rám.

-          Mit??- törölte le a kis nedvességet az arcomról. Kérdőn nézett rám az a kék szempár.

-          Azt, hogy nem sajnálsz és amit még jobban, nem szánsz meg- húztam halvány mosolyra a számat. Csöndben ültünk tovább, de amikor rá néztem láttam rajta a vágyat, mi szerint kérdezne.

-          Kérdezd meg nyugodtan!

-          Honnan tudtad??- nyíltak tágra szemei.

-          Megérzés- mosolyogtam halványan.

-          Soha nem vágytál másra?? Úgy értem nagyon hosszú időt töltöttetek együtt, soha nem jutott eszedbe más pasit keresni, egy kis kaland. Mert én például ennyi idősen 2 hónapnál tovább nem maradtam egy lány mellett. Mondhatjuk úgy is, Élveztem az életet –meredten bámulta a tengert maga előtt.

-          Ez most lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de nem. Akkor, ott, abban a helyzetben én úgy éreztem nekem Ő az igazi. A nap barnította bőre, hosszú sötét haja és barna szemei rabul ejtettek. Nem tudtam és nem is akartam szabadulni tőle- talán a legrosszabb kor megszólalt a mobilom – Bocs ezt fel kell vennem- néztem a kijelzőre.

-          Szia Apa! –szóltam bele.

-          Szia Drágaságom! Mi a baj?? – Ezt szeretem apában, mindig ráérez a dolgokra.

-          Semmi komoly- töröltem meg az arcomat. Kimi csak jókat mosolygott rajtam.

-          Nem szeretem, ha ilyen vagy- hallottam a hangján az aggódást.

-          Tényleg nincs semmi. Miért hívtál??- tereltem a témát.

-          Interjút kéne adnod Szujónak, egy órán belül- közölte holt nyugodtan.

-          Ne már! – ez volt az egyetlen dolog, amire igazán nem vágytam- Hol??- sóhajtottam egy nagyot. Tudtam semmi értelme nem lett volna ellenkezni ez van és kész.

-          Hát a legjobb lenne a pályán, de ha neked nem jó, akkor lehet a szállodában is. Mert meg kéne neki mutatnod pár dolgot. Például az úja autót, a teszt eredményeket. Szóval vigyed a laptopodat is – forgattam a szemimet és hálát adtam azért, hogy nem videó telefonálok apával. A „Repülő Finn” mellettem már vigyorgott elég erőteljesen.

-          Akkor legyen a szálloda, mert ennyi idő alatt nem érek ki a pályára úgy, ha még a gépemért is be kell ugranom- motyogtam.

-          Oké, felhívom és elmondom neki. Légy jó és hívj fel utána!- búcsúzott.

-          Γεια σας! Υπόσχομαι ότι θα είναι καλή, εγώ θα σας καλέσει. Φιλί* – búcsúztam én is. Eltettem a kis készüléket, de nem akaródzott még felállni. Aztán csak sikerült rá vennem magam az indulásra.

-          Gyere Nagyfiú! Indulás!- húztam fel a földről. Elindultunk a civilizáció felé. Csöndben sétáltunk, aztán egy hírtelen ötlettől vezérelve én törtem ezt meg.

-          Kimi!- megvártam míg rám néz, mert pár lépéssel előttem haladt- Köszönöm!- öleltem meg. Olyan volt, mint egy kisebb medve, ezért szinte eltudtam bújni a karjai között.

-          Én köszönöm, hogy elmondtad!- vont közelebb magához és adott egy puszit a fejem búbjára. Lassan váltunk szét, nem megszakítva a pillanat varázsát. Azt hiszem akkor lépett Ő az igaz barátaim sorába. Nagyon megértő volt és kedves ezt nagyon szerettem benne. A szőkeség autójával indultunk a szálloda felé.  Ajtómig kísért és csak ott fordultam vele szembe.

-          Mutatok valamit!- fogtam meg a csuklóját és kezdtem befelé húzni a szobába- Ülj le nyugodtan!- mutattam a kanapéra, míg én kimentem a konyhába innivalóért, de közben bekapcsoltam a laptopomat. Megkeresetem amit akartam és szembefordítottam a képernyőt vele.

-          Ő volt Illés Almás! –mutattam meg neki a képet.

Jelentés:

*Szia! Ígérem jó leszek, majd hívlak! Puszi!

Almás Illés: