25. fejezet

Sziasztok!

Egyik fordulópontjához érkezett ez a kis történet. Nagyon sok minden kiderül Sophi múltjából...( és kicsit közelebb kerül valakihez...)  Várom a véleményeteket!

Endjoy it!

Puszi Dóri

25. fejezet

Már majdnem egy órája ücsörögtem a kihat tengerparton a lábamat a hullámok árjának átengedve. Rengetegszer ismétlődött meg, hogy elborította a víz aztán visszahúzódott. Mikor már kezdett fázni a lába felhúztam a térdeimet és rájuk hajtottam a fejemet. Egyszer csak léptek zaja ütötte meg a fülemet, de aztán elhalkultak. Iszonyatosan megijedtem mikor valaki leült mellém és megsimogatta a hajamat. Riadt szemekkel láttam, hogy a rejtélyes idegen Kimi.

-          Mi nyomja a kicsi szívedet??- mosolygott rám szelíden. Egy darabig gondolkodtam, aztán arra jutottam, hogy nincs több erőm titkolózni vagy a történtek elfedésére.

-          Szerintem sok mindenkinek van, olyan esemény vagy tett a múltjában, amire nem büszke és legszívesebben kitörölné onnan- oldalt fektettem a fejemet a térdemre, így láthattam az arcát.

-          Elmeséled??- zökkentett vissza.

-          Anyukám apukája református lelkipásztor. Tini voltam,14 éves melyik gyerek nem lázad ilyenkor?! – mosolyodtam el halványan- A leghátsó padban ültem a hittan órán, mikor belépett Ő. Tél volt, talán december. Arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt és én csak azért is rövid gatyában mentem, de senkinek nem vallottam volna be, hogy szétfagyok. Akkor költöztek a városunkba. Látszott rajta, hogy mennyire zavarban van és megszeppent. Hátra ült Ő is az utolsó padok egyikébe, persze ez nem kerülte el az én jó Papikám figyelmét. Óra után megkért vonjam be a közösségbe, mert biztos félénk gyerek. Aztán kiderült, hogy egy osztályba kerültünk általánosba így sokkal könnyebb volt, mint hittem. Én beszélgettem vele először az osztályból. Kiderült, hogy Illés Almásnak hívják és Pestről költöztek ki. Két tesója van meg egy gyönyörű kutyusa. Hamar jóban lettünk és rengeteget nevettünk együtt. Az addigi hármasunkból, amit Lili Bence és én alkottunk négyes lett, mert bővült Illéssel. Egy nagyon jó baráti kör lett belőlünk. Az elején nagyon furcsa volt, hogy a barátom a tesóm egyik nagyon jó haverja. Sétáltattunk kutyát és voltunk korcsolyázni. Kiderül róla, hogy nem is annyira félénk fiú. Annyi hülyeséget csináltunk együtt, hogy abba még belegondolni is fáj. Bevallom, elcsavarta a fejemet- itt azt hiszem kicsit elpirultam- és én is az övét. Mikor megtudta, hogy az autósportban tevékenykedem akkor sem esett kétségbe inkább elismerően nézett rám. Ő pedig az iskola foci csapatát erősítette. Az anyukája lett a helyi tánciskola tanára. Bencének Ő volt az első edzője és még ma is rengetegszer kér tőle tanácsot. Illés is meg tanult táncolni, már kicsi korában. A szerelmünk hosszú, érzelem dús és fergeteges volt. Anyukám az elején nem örült neki, de aztán mindenki meg kedvelte Illést. Nem szakadtunk el általános iskola után, inkább együtt mentünk gimibe. Művészeti szakos suliba jártunk. Én rajzolni tanultam, ő pedig zenélt és fotózott. Együtt mentünk a bulikba nem volt olyan, hogy Ő és én csak Mi voltunk.  A gimi álompárja ként lettünk elismerve. Kijártam a meccseire és ő is eljött a futamokra. Nagyon jó éveket töltöttünk a suliban. 15 évesen egy hetet töltöttünk a nagyszülei nyaralójában a Balatonon. Előtt tanultam meg főzni, csak az Ő kedvéért.   16 éves voltam mikor egy egész nyarat kellett Angliában töltenem a versenyeim miatt. Tartottunk a kapcsolatot a neten, de így nem volt ugyan az. Augusztus elején már haza akartam menni, de apa nem engedte. Az egyik hétvégén egy győztes verseny után fáradtan ültem a kocsiba, apa mellé. Mikor haza értünk nem várt meglepetés fogatott a szobámba. Ott ült az ágyamon és várt rám. Csak rám és tudta, hogy nyertem. Hihetetlenül örültem neki. 17 voltam mikor megműtötték a térdemet nyáron. Végig mellettem volt ápolt és szeretett. Annyira jól esett, hogy ott van velem és nem mozdul az ágyam mellől. A 18. születésnapomon nem várt meglepetés fogadott, megkérte a kezemet- egy könnycsepp gördült le az arcomon, de már nem akartam takarni és erőm se volt hozzá- Életem egyik legnagyobb álma vált akkor valóra. Nem mondom, hogy gyerekeket akartam és rögtön egy nagycsaládot alapítani, csak egy kicsit feleségként élni és bekerülni az F1-be utána jöhetnek a gyerekek. Gondoltam nagy naivan.  A családom nagy része meglepődött, hogy ilyen fiatalon férjhez megyek, de senki nem ellenezte. Augusztus 14-ére tűztük ki az időpontot. Akkor volt pont úgy szünet a versenyeim között, hogy belefért egy 5 napos nászút is. 2 nappal a Nagy nap előtt ültünk a szobámba és beszélgettünk. Már az egész családom itt volt, Görögországból is mindenki épségben megérkezett. Mesélte, hogy párnapja már nincsen jól sokszor hányt meg szédeleg. Egyszer csak hírtelen benyitottak a barátai és elvitték. Nem akarunk leány- és legénybúcsút, de a barátaink megszervezték. Lehet nem kellett volna- már megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim- Elmentünk bulizni és én nagyon aggódtam érte, nem volt jó előérzetem. Jót buliztunk a csajokkal, de már 2-re haza mentem. Szakadt az eső. Addig és azóta se láttam akkora vihart, mint akkor volt. 4 óra körül felébresztett a telefonom. Bence hívott, hogy baj van. illés kórházba került. Mint az őrült siettem be a kórházba. Pont időben érkeztem. Még el tudtam Tőle búcsúzni, de az utolsó szavait már nem hallottam- zokogtam- Kiderült cukorbeteg volt, ezért nem volt jól előtte. A sok alkohol, ami nem tudott időben távozni a szervezetéből és felszívódott. Alkoholmérgezésben meghalt. Én itt maradtam egyedül vőlegény nélkül 2 nappal az esküvőnk előtt.  Azóta félek az esőbe és a vihartól. Ahelyett, hogy nászútra mentem volna intézhettem a temetését. A családom nagyon aggódott, mert előttük nem sírtam, de ha tudnák hányszor hívtam fel az üzenetrögzítőjét, hogy halljam a hangját vagy hányszor nézegettem a közös képeinket, hogy ne felejtsem el az arcát biztos nem gondolták volt, hogy erős vagyok. Teljesen depressziós lettem és nem aludtam semmit. 2 és fél évembe került, hogy talpra álljak- fejeztem be a történetemet.