2011. április 20., szerda

39. fejezet


39. fejezet

Rengeteget beszélgettünk Nico-val. Ahogy leírta Anna-t rögtön megkedveltem. Aztán megtárgyaltuk, hogy a következő futam után elmegyünk hozzá és akkor megismerhetem a hölgyeményt. Sajnos a soron következő versenyén nem tudok ott lenni mert tesztelünk, de a török nagydíjon már ott ülök a pitwall-on én is. A telefon letétele után elkezdtem csomagolni. Haza már nem utazom, Spanyolország előtt.  Másnap délután már pakoltunk ki a pályán. 8 óra körül nagy trappolásra lettem figyelmes.
-          Sophia!- szólt rám Tomas.
-          Most mi a baj??- néztem rá ártatlanul.
-          Csak annyi, hogy te már itt vagy mióta megérkeztünk és rendezkedsz, pedig te holnap autóba ülsz! Menj már vissza a szállodába pihenni!- olyan szemekkel nézett rám, mint ha ember öltem volna.
-          Egyáltalán nem vagyok fáradt és különben is…- kezdtem volna, de akkor megérkezett Jules.
-          Menj már cicababa ez nem egy nőnek való feladat!- vigyorgott tenyérbe mászóan. Komolyan egyszer úgy megütöm...
-          NEM!- fordultam sarkon és kimentem még egy dobozért és elkezdtem kipakolni. 10 perccel később apa küldött a szállodába. Már nem volt mit tenni, mentem. Persze még véletlenül sem aludni. A szálloda konyháján csináltattam rengeteg kávét és beszéltem a többi szerelővel, akik eddig aludtak, hogy 1 óra múlva indulunk a pályára. Holnap szükségem van arra a csapatra, akik most kint voltak a pályán. Lezuhanyoztam, átöltöztem, ettem és  már indultunk is. Útközben jutott eszembe, hogy a büfé még nincs nyitva a pályán ezért vettem kaját is és már mentünk. Mikor megérkeztünk mindenki nagy szemekkel nézett ránk.
-          Téged nem rég küldtek haza!- jött oda Jose.
-          Csitt legyen már!- tettem az ujjam a szája elé- Hoztam nektek kaját és kávét azoknak akik maradnak. A csapat nagy része most vissza indul a szállodába!!- kiabáltam – Aki nagyon maradni akar, annak fel tudom ajánlani a kuckómat. Hálózsákot találtok bent, csak az ágyat hagyjátok szabadon nem sokára megyek én is aludni. Érezzétek otthon magatokat!- azzal lecserélődtek a szerelők. Én meg visszatértem a dobozokhoz. Éjfél előtt küldött el megint Tomas, de akkor már tényleg mentem aludni. Nem szerette volna első nap összetörni a kicsi kocsit. Reggel kicsit nyúzottan ébredtem. A fiúk már nem voltak ott. Az órám 8-at mutatott, ideje összeszednem magamat. Gyors zuhany és öltözés. Fél kilenckor már kint álltam a  büfénél. Ittam egy teát és benéztem a fiúkákhoz. Halkan szólt a zene bokszomban.
-          Jó reggelt!- mosolyogtak rám.
-          Sziasztok!- vigyorogtam én is.
-          Hogy aludtatok??
-          Remekül, köszi!- azzal kaptam egy nagy ölelést. Olyan aranyosak voltak. 10-kor nyitott a boksz utca én akkor már vagy 10 perce várakoztam a kijáratnál. A szívem a torkomban dobogott. Alig vártam, hogy elindulhassak végre. Darek folyamatosan beszélt a fülembe. Elmondta milyen az aszfalt hőmérséklete és ki van mögöttem, melyik gumi a leghidegebb, meg a többi szokásos infót. Mielőtt elindultam volna apa szólt bele  a fülemre:
-          Προσέχετε τον εαυτό σας πάρα πολύ. Σ 'αγαπώ πολύ! Να είστε προσεκτικοί, Jules-sel έξω ρολόι! *
-          Nagyon szeretlek!- suttogtam, majd bele ittam az izotóniás folyadékomba. Annyira nem rossz, mint amire az ember számítana.
Lassan kigördültem a pályára. A felvezető köröm irtó lassú volt és az autó segge igen csak csúszkált néhány kanyarban, de a bokszban állítottak valamit és már jó volt minden. A 10. körben megpróbáltam verseny kört menni. Egyedül voltam a pályán így kicsit nehéz volt, de legalább megállhattam a rajtrácson.
-          5…4…3…2…1… MOST- indított Darek. A mellkasomban megjelent az ismerős érzés, mikor az egész belsőm beleremeg az indulásba, az egekbe szökik az adrenalin szintem és a fejembe megy egy csomó vér. Annyira szeretem ezt az érzést, hogy leírni nem tudom. Aki még nem élte át az nem tudja mit hagy ki. Egész jó kört mentem, de nem voltam elégedett, mert voltak helyek ahol túlkormányzott volt az autó…
A nap végén az előkelő 2. helyen zártam a tesztet, míg drága csapat társam  megszerezte magának a 10. helyet…

2 megjegyzés:

  1. Szija:) Csak most láttam, hogy írtál egy új részt:) Kicsit elfoglalt voltam a diáknapok miatt...:P
    Ami a részt illeti: Nagyon nagyon nagyon jó:P De ezt már megszokhattuk tőled... Azt a retek csapattársat jól elkéne verni...
    Várom a folytit:D
    Puszi(KL)
    Eszterke:)

    VálaszTörlés
  2. HAli!
    Hát igen nekem is be volt táblázva szinte az egész szünetem... örülök, hogy tetszik:D Hát ne adj ötleteket Jules elintézésére, mert a végén még belekerül:D
    A folytatás éppen most érkezett:D Remélem Tetszik:D
    Puszi Dóri (K)(L)

    VálaszTörlés