38. fejezet

38. fejezet

Kimi öleléséből kibontakozva fordultam vissza Jules-hez, de amint megláttam elkapott a röhögő görcs. Olyan fejet vágott, hogy még a finn Jégember is mosolyra húzta a száját. Szegény azt hiszem nem erre számított. Lassan indultunk meg felé csak akkor szólaltam meg  mikor mellé értünk.

-          A szádat csukd be, mert a véggén még bele repül valami bogár!- aztán megdöbbenésével együtt ott hagytuk az előtérben. Még hallottam, ahogy mindenki suttogni kezd és sokan ki is röhögik a csapattársam. Elindultunk bejárni a gyárat. Mindent megmutattam a férfinek, aki elrabolta a szívem. Azt hiszem ezt már nyugodtan kijelenthetem, mert tagadni már kár lenne. Éppen a szobámban ücsörögtünk mikor ennek hangot is adtam.

-          Min gondolkozol??- söpört ki egy tincset az arcomból.

-          Azt hiszem be kell vallanom valamit!- ültem fel az ágyon.

-          Na mesélj!- tápászkodott fel Ő is.

-          Emlékszel az első csókunkra??- néztem mélyen a szemébe. Láttam, ahogy megcsillan valami a szemébe.

-          Persze - mosolygott.

-          Azt hiszem akkor elraboltad a szívemet!- mosolyogtam rá. Először nem tudta mit csináljon, de már nem is volt rá idő ugyan is az ajtó kivágódott.

-          Eszednél vagy?!- rontott be apa.

-          Mi a baj??- néztem rá értetlenül és fel álltam az ágyról.

-          Itt játszod magad ezzel az emberrel és azt se tudod, hogy ki Ő!- üvöltött.

-          De igen tudom! Ő a finnek híres autóversenyzője Kimi, aki mellesleg a párom- mondtam normális hangnemben.

-          Ezt jobban is kifejtetnéd nekem?!- üvöltött tovább. Hátra néztem a szőkeségre és láttam, hogy csak kapkodja a fejét és nem ért semmit. Hát igen akkor tűnt fel, hogy nem angolul beszélgetünk. Hát ez elég gyakran előfordul. Apának gyorsan vázoltam helyzetet és megnyugtattam, hogy nem lesz ebből baj.

-          De el ne feledkezz Illésről!- fordult vissza az ajtóból.

-          Hogy is felejthetném el!- motyogtam inkább csak magamnak. Gyakran előfordul velünk, hogy így veszekszünk. Görögök vagyunk ez a vérünkben van. Mikor elmeséltem Kiminek ő már nem tartotta annyira jó dolognak.

-          Nem szeretném, ha miattam lennétek rosszban- simított végig az arcomon.

-          Ezek a kis összekapások soha sem komolyak nálunk- meséltem neki a családomról. Aztán Ő kezdett mesélésbe.

-          Hát Finnországban nőttem fel. Van egy bátyám Rami. Kicsit olyanok vagyunk mint te és Bence csak mi sok száz kilométerre lakunk egymástól. Ő maradt otthon és alapított családot én meg Svájcba költöztem. Van két keresztfiam, Rami fiai Justuu és Titus. Két nagyon nagyon rossz gyerek, de olyanok mint én voltam- röhögött fel. Aztán mesélt a gyerekkoráról. 6 körül sajnos eljött a búcsú ideje. Segítettem neki összepakolni a szállodai szobában. Ő indult vissza Svájcba én pedig másnap Spanyolországba. Azt hiszem ez az egyetlen hátul ütője a kapcsoltunknak, hogy csak napokat esetleg órákat tölthetünk együtt mert egyikünknek mindig mennie kell. Míg itt volt közben is rengeteget telefonált és sms-ezett. Kivittem a repülőtérre és ott vettünk ismét búcsút egymástól. A következő találkozás időpontja sajnos nagyon bizonytalan. Mikor felszállt a gépre legördült néhány könnycsepp az arcomon, de még szerencse hogy Ő nem látta. Néztem utána, mintha ezzel jobb lenne és visszajönne. De sajnos nem így történt. A repülő felszállt és elvitte ŐT.  Szomorúan ballagtam vissza kocsihoz. Még be se szálltam mikor megszólat a telefonom. A szívem hatalmasat dobban, hogy a finnem írt, de nem. Nico üzent, hogy beszélnünk kell.  Beültem és fülhallgatóval visszahívtam.

-          Szia Kisfiú!- mosolyogtam.

-          Szia, Sophika!- rötyögött.

-          Na mi újság ott Angliába??

-          Semmi, most jöttem haza az első randimról Anna-val- hallottam hangján, hogy vigyorog és nagyon boldog.

-          Milyen volt mesélj!- kérleltem a barátomat.