Minden kezdete…
Azt hiszem kezdem az elejéről. Sophia Zampunisz vagyok és 8 éves azt hiszem a 2 bátyám miatt elég fiús lány. EZ a mai nap gyökeresen változtatta meg az életemet. Reggel nem kellhettem elég korán, ahhoz, hogy ne izguljak. Befaltam egy tál müzlit és már a kocsiban ültem.
- Hova sietsz kislány??- ült be mellém Jorgosz, a nagyobbik bátyám. Most 15 éves és eléggé fáradt volt azon a reggelen.
- Hagyj békén!- nyújtottam rá a nyelvemet. Nem sokára megérkezett a családunk többi tagja is. Bence a másik bátyám még rágcsálta a reggeliét mikor útnak indultunk. Háromnegyed hét volt mikor kigördült a kocsi a garázsból. Az út pillanatok alatt eltelt számomra, ezért valószínűleg elaludtam. Végre megérkeztünk az általam, olyan jól ismert budapesti gokart pályára. Rengeteget vezetettem már itt, annak ellenére, hogy igen messze lakunk Pesttől. Már várt ránk Miki, a nagybátyám, Apával együtt turbózták föl az én is kedvencemet. Futva tettem meg a köztünk lévő 5 métert és a nyakába ugrottam.
- Jó reggelt! Készen állsz??
- Azt hiszem igen, de hol van a gokartom??- pislogtam körbe.
- Ott!- mutatott az egyik tréleren lévő csodára(számomra).Akkor értek oda a többiek is.
- És mikor öltözhetek??
- Nem sokára!!- mondta apa.
- Mizu lányok??- guggolt le a nagy Maci.
- Nem vagyunk lányok!- durcáztak be egyszerre a bátyjáim.
Nem sokkal később már a zöld zászlóra várva álltam az előkelő 10. helyen. Apa még mellettem guggolt, a sisakom plexiét felhúzva beszélt hozzám.
- Vigyázz a fékekre!- vigyorgott rám- Az első kanyarba sokan ki fognak esni szóval próbálj meg nem köztük lenni- én csak komolyan néztem a szemébe.
- Oké!
- Büszke vagyok rád hercegnőm!- adott puszit a bukósisakomra és elment. Nem sokat kellet várnom a rajtra. A felvezető körön a torkomba dobogott a szívem, nagyon izgultam és valami más különös, de nagyon jó érzés fogott el. Azóta tudom, hogy az adrenalin szánkázott vadul az ereimben. Végre meglengették azt a bizonyos zászlót és én beletapostam a gázba, ahogy csak tudtam próbáltam kikerülni a nagyon közeledő, karambolt előttem és végül sikerült. Kizártam mindent, anya és a családom egy vonalként mosódott el mellettem. Sikerült megelőznöm egy csomó kisembert előttem és végül a 3. helyre küzdöttem fel magam. Nem sok volt már hátra és próbáltam megtartani a nehezen megszerzett helyemet. Mikor meglengették előttem a kockás zászlót hírtelen nagy büszkeség öntött el.
- Sikerült!!- sikítottam. Nagyon jó érzés volt elérni valamit. Mint az igazi nagy pilótáktól láttam én is integettem a közönségnek. Láttam anyukámat, ahogy kicsit könnyezve néz rám. Leparkolva a gokartomat rohantam apukámhoz, aki felkapott és egy puszit nyomott a bukómra.
- Szeretlek!- öleltem át.
- Megcsináltad!! –mondta. büszkeség öntötte el szívemet én, Sophia a 8 éves félig görög lány harmadik helyen végezetem egy gokart versenyen.
Nem sokkal az első futam győzelmem után elhatároztam, hogy ez az életem, és ha törik, ha szakad Forma 1-es pilóta leszek akármibe is kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése