62. fejezet

62. fejezet

Hírtelen nem tudtam mit felehetnék. Nagyon szerettem volna már megismerni a családját, de rettenetesen féltem.

-          Alszol?- simogatta meg a fejemet.

-          Nem…- bújtam még közelebb hozzá.

-          Akkor?? Eljössz??-  Játszott a hajammal.

-          Igen…- suttogtam az éjszakába.

-          De??- ült fel.

-          Nincs de. Igen és kész!

-          Hát nem pont, olyan volt a hangod! Mi a baj??- húzott maga mellé.

-          Semmi!- fordultam meg. Nem akartam elmondani neki, hisz ez olyan gyerekes.

-          Látom!- hirtelen ideges lett és bevágtatott a fürdőszobába. Csak feküdtem az ágyon és nem tudtam mit is kéne most csinálnom. Első veszekedésünk. Úgy vonult be a fürdőbe, mint aki nem is akar onnan kijönni egy darabig. Kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Az egész lakásban sötétség honolt, mindenki a szobájában aludt. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, kivettem egy csoki pudingot a hűtőből és felültem a konyha pultra. Milliónyi érzés kavargott bennem. Rettenetesen szeretem a száguldó Finnt, nagyon szeretném megismerni a családját, főleg a keresztfiait. De félek. Nagyon. Tudom gyerekes, de ha el mondanám neki tuti kinevetne. Nem úgy ismerem, de én is kinevetném saját magamat egy ilyen helyzetben. Megittam a vizet és leültem a kanapéra. Teljes kétségbe esés határán álltam. Kibuggyantak az első könnycseppjeim is. Közben kanalaztam a pudingomat. Hogy lehettem ekkora hülye?! Egy párnát magamhoz szorítottam és csendesen pityeregtem.

-          Hova bújtál?- hallottam meg a hangját a szobám irányából.

-          A nappaliban vagyok!- szipogtam. Minden lépését ki tudtam venni, ahogy közeledett felém.

-          Mi történt? Fáj valamid? - vette az ölébe a fejem és elkezdte simogatni a hajamat.

-          Hülye voltam, sajnálom!- másztam az ölébe.

-          Mit?

-          Hogy felidegesítettelek, nem akartam!- letörölte a könnyeimet az arcomról.

-          NE legyél buta! Nem kell bocsánatot kérned, csak szeretném tudni, hogy mi volt a mondat befejezése!- csókolt meg.

-          Nem akarom elmondani!- szerencsém volt, hogy sötét volt a nappaliban, mert belepirultam.

-          Most fogok megharagudni, ha nem mondod el- nagyot sóhajtottam.

-          Előbb ígérd meg, hogy nem nevetsz ki!- ültem fel.

-          Rendben legyen!- sóhajtott.

-          Tegyél esküt!! – megrökönyödött az arca.

-          Te hülye vagy?! – döbbent meg, de mikor látta, hogy nem engedek belőle elkezdte- Én, Kimi Matias Räikkönen ünnepélyesen esküszöm, hogy nem foglak kinevetni.

-          Féle, hogy mit szól majd a családod hozzám. Mit szólnak majd egy olyan lányoz, aki 200-250 km/h-val száguld hétvégén és balesete volt. Egy lányhoz,aki magyar és nem tud finn kajákat főzni. Egy lányhoz, akit az apukája menedzsel és több időt tölt Franciaországban, mint a saját hazájában- éreztem, hogy vigyorog. Nem mondott semmit, csak megpuszilta a fejemet.

-          Szeretlek!- ölelt meg és éreztem, ahogy rázkódni kezd a válla a nevetéstől.

-          Kimi Matias Räikkönen, meg ígértél valamit!-  álltam fel és indultam a szobámba.

-          Kicsim! Ne haragudj!- jött utánam.

-          Pontosan ezért nem akartam elmondani!-  nem érdekelt, hogy a többiek már alszanak kiabáltam- Megígérted!

-          Sajnálom! Ne haragudj!- próbált meg megölelni, de nem engedtem neki- Annyira aranyos voltál, hogy nem lehetett kibírni nevetés nélkül. Ne haragudj!

-          Nem haragszom, de ma nem alszol velem!!- csuktam be az ajtót az orra előtt.

-          Ne csináld ezt kérlek!- próbált meg bejönni utána, de bezártam az ajtót esélye sem volt. Összeszedtem az ágyneműjét és kiadtam neki.

-          A kanapé egész kényelmes!- zártam megint magamra az ajtót.

-          Ha  nem engedsz be énekelni fogok!- fenyegetőzött.

-          Tőlem! Én tudok aludni! –bújtam be az ágyamba.

-          Kicsi Sophi baba, ne haragudj Rám…- kezdett bele iszonyat hamisan a dalba. A folytatás már nem hallottam, mert egy álommanó egész álom földög repített.