Örökké visszavárlak! /Part4

Örökké visszavárlak!  

A takarót lassan lehúztam a szőke tincsek tulajdonosának fejéről. Kék szemei álmosak voltak még, de ennek ellenére a meglepettség egy csöppnyi jele sem volt bennük.

- Jól aludtál?- ült fel Nico.

- Azt hiszem igen…- másztam ki az ágyból.

- Akkor jó. Tegnap este nagyon ki voltál borul van. Jobban vagy már?- dörzsölte a szemeit.

- Nem tudom. Ahhoz még kell pár nap, hogy a tegnap estét kiheverjem…- indultam el a tegnap levett ruhám felé. 

- Bruno néha nagy hülye, de arany szíve van. Nyugodj meg kislány nem egy rossz fiúval kezdtél!- ment be a fürdőbe fogat mosni. Nagyon meglepett, hogy elmeséltem neki. Tényleg nagyon ki lehettem borulva, ha kiteregettem a magánéletemet.

- Köszi!- próbálta egy halvány mosolyt kipréselni magamból, de nem akart összejönni.

- Menj zuhanyozz le! Én addig leszólok az étterembe, hogy adjanak nekünk egy asztalt- adott a kezembe egy pólót és egy hosszú nadrágot.

- Aranyos vagy!- simogattam meg az arcát. Lezuhanyoztam. Iszonyú jól esett a meleg víz a bőrömnek. Kicsivel több, mint fél órát töltöttem bent. Sokkal vidámabban léptem ki a fürdőből.

- Készülj el gyorsan aztán induljunk!- álltam meg a németek újonca előtt.

- Éhes vagy??- nevetett fel.

- Nagyon!- lökdöstem a zuhanyzó felé. Nem telt bele sok idő és már mentünk is lefelé a lépcsőn.

- Mit kérsz reggelire?- nézett rám már az asztalnál ülve. Alig voltak az étterembe. Halk zene szólt és finom illatok terjengtek a levegőben.

- Pirítóst, rántottát, sonkát, meg valami gyümölcsöt, ja és teát- soroltam a kívánságaimat.

- Nem gondoltam volna, hogy normális kaján élsz…- méregetett.

- Nyúlnak nézek én ki?!- nevettem fel.

- Nem, csak …- elvörösödött.

- Jó értem én!- nem sokat kellett várnunk az ételre- Te komolyan csak ennyi fogsz enni?!- néztem kételkedve a táljára, ami egy kis adag müzlit, egy natúr joghurtot, egy kocka sajtot és egy barna kenyérből készült pirítóst tartalmazott.

- Versenyző vagyok…- sóhajtott.

- Na ilyenkor örülök, hogy nem lettem sportoló- nevettem- Am mennyi az idő??

- Fél 11 múlt 5 perccel- nézett az órájára.

- Te jó ég!!- ugrottam fel.

- Mi a baj??

- 25 perc múlva várnak a betegeim a város másik végében- vettem fel a táskámat- Már most késésben vagyok!- sóhajtottam és fejben végig pörgettem, hogy is érhetnék oda a leggyorsabban.

- Ülj le! Fejezd be a reggelidet, aztán elviszek kocsival!- nyomott vissza az asztalhoz mosolyogva.

- Köszönöm!- mosolyogtam rá hálásan.

- Nincs mit! Nem gondoltam, hogy orvos vagy, azt hittem énekesnő!- kanalazott bele a joghurtjába, amibe már előzetesen beleszórta a müzlit.

- Mert nem is vagyok!- kaptam be egy falat rántottát- Gyógytornász vagyok.

- Az nagyon jó! Ha megkérlek, munka után megnézed a vállamat??- mutatott az említett testrészére.

- Persze!- mosolyogtam- Sokkal jövök neked, szóval most kérhetsz bármit!- Gyorsan elfogyasztottuk a reggelinket és már úton is voltunk, hogy beérjek a munkahelyemre.

- Hogy jött az énekléshez a gyógyítás?- fordult felém Nico egy piros lámpánál.

- Az anyukám színésznő, tőle örököltem a hangomat és párszor énekeltem már közönség előtt. Az egyik ismerősöm lépett volna fel a hétvégén, de közbe jött neki valami így megkért, hogy helyettesítsem. Apukám agysebész. Nem szerettem volna orvos lenni, mert minden nap láttam, hogy ez mivel jár. De nagyon szerettem volna gyógyítani és segíteni az embereken, mikor 3 éve nem vettek fel az egyetemre úgy döntöttem ezt szeretném csinálni.

- Ez nagyon aranyos történet- nézett rám már a parkolóban ülve. Az órámra pillantottam, észrevettem, hogy már várnak rám bent.

- Köszi, hogy elhoztál!- mosolyogtam rá- Ha szeretnéd, hogy megnézzem a válladat, akkor 2 körül gyere vissza. A recepcióm csak annyit mondj, hogy engem keresel.

- Köszi!- adott két puszit, aztán már futottam is a kórház felé. Gyorsan átöltöztem, töltöttem egy pohár vizet, átnéztem a csoportom kórlapjait és már hívtam is őket a tornaterembe.

- Jó reggelt mindenkinek!- húztam egy széket a terem közepére és figyeltem, ahogy elhelyezkednek a betegeim. Nem voltak sokan, nyáron minden csoportban kevesen vannak. Észre sem vettem mennyire álmos vagyok, míg fél kettő körül egy csoport után majdnem elaludtam az egyik leterített szőnyegen.

- Úgy látom valakinek hosszú éjszakája volt!- lépett be Andi, az egyik kolléganőm.

- Ne is mond! Nagyon álmos vagyok és még van mára pár csoportom…- sóhajtottam, majd felkeltem és átnéztem egy újabb beteg listát. Éppen ebédelni indultam, mikor Andi jött utánam, hogy várnak a recepción. Vettem egy mély levegőt aztán lesétáltam. Nem várt meglepetés fogadott. Nico mellett Bruno is ott állt az ajtóban.

- Sziasztok!- üdvözöltem őket egy-egy puszival.

- Hali!

- Gyertek utánam! – indultam felfelé a lépcsőn. Mikor a masszázs szobához értünk feléjük fordultam- Elég nagyfiú vagy, hogy be gyere egyedül vagy kísérjen el Bruno? –erre összenéztek és mindketten elindultam befelé az ajtón.