61. fejezet

61. fejezet

A kis csapat nagyon élvezte, hogy végre kiszabadultak nagyvárosból és a szürke mindennapokból. Önfeledten elették az állatokat, rengeteg kép készült rólunk és egy nagyon kellemes délután után nagyiék nappalijában ültünk mindannyian és sütit ettünk, meg más finomságokat, amik a husiból készültek.  Mama igazán ki tett magáért, minden nagyon finom volt.

-          Ittatok már magyar tüzes vizet?? – lépett a nappaliba papa.

-          Papika, nem gondolod, hogy ezt nem kéne??- mosolygottam rá.

-          Jajj édes fiam, dehogy nem! A pálinka orvosság!-  töltött ki feles poharakba a nedűből.

-          Én nem kérek!- toltam vissza az elém rakott poharat.

-          Sajnálom, el felejtettem- adott egy puszit a fejem búbjára. Alkohol szaggal telt meg a helyiség, jó és rossz emlékek sokaságát idézte fel bennem az illat. Visszaidézte Illést, meg az együtt töltött pillanatokat. Néhány könnycsepp gyűlt a szemembe, de gyorsan letöröltem onnan. Nem volt itt az ideje és túl kell lépnem rajta.

-          Jól vagy??- húzott az ölébe Kimi.

-          Persze!- mosolyogtam rá és adtam egy puszit az arcára.  Aztán nevetve néztem, ahogy a barátaim arca eltorzul papa híres pálinkájától.

-          Te jó ég! Mi ez?! – hőbörgött Rob.

-          Na mi van, nem bírod az alkoholt?!- röhögte ki Vitali.

-          Azért te is megnézhetted volna a fejedet, mikor megittad!- veregette hátba Nico. Erre mindenki nevetésben tört ki. Megcsörrent a telefonom.

-          Bocsi srácok, ezt fel kell vennem!- mentem ki az előszobába.

-          Mondjad!- vettem fel.

-          Szia hugicám! Mikor tudnánk festeni a nappalit?

-          Holnap reggel jelenésem van egy TV műsorban, de utána beugrom hozzátok és megnézzük mennyi festék kell- beszélgetés közben fel-le járkáltam.

-          Ok. addig kipakolok mindent.

-          Rendben. Dorci, hogy van? – édes pici lány az unokahúgom.

-          Minden rendben van vele!- és elkezdte mesélni a történeteket. Még 10 percet beszéltünk aztán visszaindultam a többiekhez. Beültem Kimi ölébe és próbáltam felvenni a beszélgetés fonalát.

-          Afrika gyönyörű hely. Tele vízesésekkel és kedves emberekkel!- mesélte papa, a többiek csendben hallgatták. Misszionárius volt 10 éven keresztül a fekete kontinensen. Rengeteg élménnyel tértek haza és nagyon szeret róla mesélni.

-          Kicsim, anyád mondta, hogy holnap reggel benne leszel a TV-ben…- simogatta meg a vállamat nagyanyám.

-          Igen!- mosolyogtam rá. Nem sokkal később a kiscsapatunk haza indult. Bence fent volt az emeleten, mikor beléptünk a házba és nem volt egyedül, mert hallottuk, ahogy egy női cipő sarka kopog a padlón.

-          Táncol?? – nézett rám Seb.

-          Persze! Ha ügyes vagy meg tudod lesni- mosolyogtam rá és vele együtt a kis csapatunk útnak indult az emelet felé, hogy megnézzék.

-          Úgy látszik kettesben maradtunk- csókolt meg a Finnem.

-          Igen- bújtam hozzá.

-          Tetszik a hajad! Szőke, de jó!- puszilta meg a fejemet.

-          Nekem is tetszik!- ültem le a kanapéra és kezdtem masszírozni a térdemet.

-          Fáj??- ölelt át hátulról.

-          Kicsit, de már alig várom, hogy ismét autóba üljek!- dőltem a mellkasának.

-          Sziasztok! – rontott be anyám az ajtón ezzel megzavarva a romantikus pillanatunkat.

-          Szia!- mosolyogtam rá.

-          Jó estét!- állt fel Kimi.

-          Elhoztad a húst??

-          Persze, a hűtőben megtalálod!- mosolyogtam rá.

-          Köszi! Elhoztam a ruhát, amit holnap fel kell venned a TV műsorba. Apád üzeni, hogy ne vegyél fel mást!- Kimi elvette tőle a ruhazsákot és oda adta nekem. Kicipzáraztam és megláttam benne egy kockás inget és egy cica nadrágot, ami eltakarja a csúnya sebhelyet a lábamon.

-          Köszönöm! Holnap visszaviszem a boltba neked.

-          Köszi, de nem kell vele sietned!- Anyám nem maradt sokáig. A többieket már az nap nem láttuk 9 körül együtt bújtunk ágyba a Finnemmel. Nem igazán beszélgettünk, de egyszer csendesen megszólalt.

-          Eljössz velem a jövő héten a családomhoz??

Sophi ruhája a riporthoz: