60. fejezet

60. fejezet

Miután jól kinevettük magunkat kimentünk a többiekhez. Már mindenki a konyhában volt. Az összes szem ránk szegeződött, mi pedig megint röhögni kezdtünk.
-    Látjátok én mondtam?!- ült le Petrov.
-    Mit mondtál meg kedves, orosz barátom?- ültem le én is.
-    Azt, hogy ilyen kielégült fejetek lesz mikor kijöttök a szobából…- röhögött Seb. Közben Kimi letett elém egy pirítóst és egy pohár narancslevet.
-    Köszönöm!- csókoltam meg.
-    NE most nyáladzatok ha kérhetem!- állt fel Robert az asztaltól.
-    Hagyjátok már őket, olyan aranyosak!!- csatlakozott a beszélgetéshez Nico is.
-    Apropó! Te- mutatott Kimire- mikor érkeztél?!- méregetett minket az orosz.
-    Na ezt én is szeretném tudni!- fordultam felé.
-    Éjszak jöttem, felültem a gépre mikor végeztem és idáig jöttem!- nézett a szemembe.
-    Kiengedett be?? Vagy van kulcsod??- kapkodta a tekintetét köztem és Kimi között  Seb.
-    Nem akartam csöngetni, mert tudtam, hogy alszotok Sophi nem vette fel így hívtam Bencét. Ő engedett be- adta meg a választ.
-    Azt hiszem ez volt a leghosszabb szöveg amit valaha hallottam tőled!- röhögött Robert. Leültünk reggelizni tovább már nem szívattak minket. Pont befejeztem mikor megcsörrent a telóm.
-    Igen?
-    Szia Sophikám!
-    Szia Nagyi!- kúszott még nagyobb mosoly az arcomra.
-    Kincsem, nem rég beszéltem anyáddal és mondta, hogy le tudsz most jönni a húsért. Már nem akarom be tenni a fagyasztóba. Lejössz érte??- Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Anya mondta egyik nap, hogy vágnak disznót, gondoltam arra húsra gondol. Rég voltam már otthon a kis falumba ahol születtem. Nincs messze Pesttől, de nincs mindig időm lemenni. A nagyiék is hiányoztak már nagyon és a tanya is ahol élnek mióta papa nem lelkész.
-    Délutánig kibírja vagy most kéne??
-    Hát jó lenne minél előbb, hogy anyád ne este 9-kor tegye be a fagyasztóba- megbeszéltünk mindent és elhatároztam, hogy haza viszem a többieket hozzánk és meg etetem őket jó kis disznóvágásos kajával. Nem hiszem, hogy voltak már ilyen helyen. 
-    Srácok van egy meglepetésem mára!- tértem vissza hozzájuk- Öltözzetek fel és utána indulhatunk is. A ruhátok lehetőleg ne Armani legyen, mert kicsit piszkos helyre megyünk.
-    Hova megyünk??- lépett közelebb Nico.
-    Majd meglátod!- mosolyogtam rá sejtelmesen. Negyed órával később már a garázsban volt mindenki. Mivel egy kocsiba nem fértünk be így azon veszekedtek ki vezeti  a másikat. Végül én döntöttem és Anna kezébe nyomtam a tesóm kocsijának kulcsait. Az én Audi S3-asomat Kimi vezette és ott volt még Rob és Vitali. Bence Passátját Anna vezette és vele ment még Nico, természetesen és Sebi.
-    Gyere mögöttünk és nem fogtok eltévedni, ha elhagyjuk egymást  hívjatok és megmondom a címet ahol találkozunk!- ültem be az anyósülésre. Háromnegyed óra múlva más Sződön is voltunk. Nagyon meglepődtem, hogy a fiúk nem nyafogtak, hanem szépen beszélgettek mindenféléről. Anna 10 perce utánunk érkezett meg, mert az egyik kereszteződésben rossz irányba kanyarodott.
-    Hova jöttünk??- szállt ki a kocsiból Seb.
-    Komolyan eljöttünk ide?!- adott egy puszit az arcomra Nico. Őt egyszer már elhoztam ide.
-    Na srácok, ez itt a nagyimék tanyája. Tegnap vágtak disznót és elméletileg husiért jöttünk, de nézetek körül rengetek minden van itt! – tessékeltem beljebb őket. Ekkor megjelent a nagymamám a kertkapuban.
-    Kicsikém!- sietett felénk.
-    Szia Nagyikám!- öleltem meg.
-    Milyen sokan vagytok!- nézett végig a társaságon.
-    Emberek ő a nagyim! Mama Ő itt Seb, Nico, Vitali, Robert, Anna és Kimi!- öleltem meg a finnemet.