Kicsit megkésve de itt a novella folytatása! Szeretnék nektek Boldog új évet kívánni! Egy ígéretet hoztam most nektek még! Hét végén hozom a következő fejezetet:D Már elkezdtem, de csak a feléig jutottam:S
Puszi Nektek és várom a komikat!
- Szia!- vettem fel.
- Helló! Hol vagy?? Ha kell elmegyek érted.
- Remek itt vagyok a pályánál! Várlak! Szia!
- Szia!- azzal letettük. Vissza tettem a mobilom a táskámba és leültem a járda szélére. Nem sokkal később a barna srác is mellém ült. Nem tudtam ki ő és mit akar, de hamár így megismerkedtünk engem nem zavar.
- Na látod én megmondtam, hogy feltörte a cipő a lábad- vigyorgott.
- Nem, csak jönnek értem nem sokára!- vigyorogtam az arcába. Többet nem beszéltünk azon az estén csak ültünk egymás mellett. „ Így visszagondolva nem tudom mikor készült rólunk az a kép,de valaki nagyon szemfüles volt.”Nem sokat kellett várni apára. Félórán belül megérkezett és haza fuvarozott,ahol már izgatottan várták az élménybeszámolómat.
- Mesélj már!- ült le mellém Lili a két éves kicsi Rékával az ölébe.
- Had egyek már valamit!- könyörögve néztem rá mert írtóra éhes voltam.
- NEM!- ellenkezett rögtön és elvette a tányéromat.
- ANYA!!- kiabáltam teli torokból.
- Mi a baj kicsim??- jött le az emeletről.
- Nem adja vissza!- mutattam a nővéremre.
- Olyanok vagytok mint 6 évesen…- hagyott ott minket röhögve.
- Na jó elmesélem, de csak akkor ha közben ehetek!- alkudoztam vigyorogva.
- Oké!- tolta vissza elém a tányért.
- Na reggel apa elvitt aztán…- meséltem neki a napomat közben pedig elfogyasztottam a vacsorámat.
- Komolyan nem tudod ki az a srác??- nézett rám nagy szemekkel.
- Hazudtam én neked valaha?!
- Jól van na!- utána nem sokkal felöltöztette a kislányát és haza mentek én pedig aludni, mert a következő nap is hasonló strapára számítottam. Reggel kipihenten ébredtem 9- kor már egyedül indultam a pályára. A kocsiban remek hangulatot csináltam magamnak. Nagyon élveztem és közben be is énekeltem. Mosolyogva szálltam ki az autómból. Felmentem a kis öltözőmbe átöltözni és sminket igazítani majd újra a színpadra. Az első szám megint az volt, mint pénteken. Semmi érdekes nem történt. Minden ugyan olyan volt, mint előző nap, kivéve mikor öltözködés közben kopogtak az ajtómon.
- Egy pillanat!- kiabáltam ki.
- MI??- kiabált vissza angolul.
- Semmi!- nyitottam ki az ajtót, már felöltözve. Legnagyobb meglepetésemre a barna srác állt előttem.
- Ez neked hoztam!- nyújtott felém egy csoki virágot. Az édességet is nagyon szeretem, de a virágot sem vetem meg, így együtt viszont a kedvenceim lettek.
- Köszönöm! Miért kaptam??- támaszkodtam az ajtófélfának.
- Szerettem volna megédesíteni az estédet!- mosolygott.
- Hát sikerült.
- Látom ma már nem húztál magas sarkút. Ezek szerint igazam volt- vigyorgott mint egy idióta.
- Sajnálom, hogy el kell keserítsek, de nem. Ha akarod leveszem a cipőm és megnézheted, hogy a lábamnak semmi baja. Azért vettem ma lapos cipőt, mert vezetek- nevettem fel.
- Akkor miért vetted le tegnap a cipődet??- az arca nagy értetlenségről árulkodott.
- Mert szeretek mezit láb lenni főleg eső után.
- Már értem.
- Honnan szedted, hogy sebes lenne a lábam??
- Két lány tesóm van. Csak akkor veszik le a magas sarkú cipőjüket, ha sebes lett a sarkuk- vonta meg a vállát.
- Nem zavar, ha beszélgetés közben összepakolom a cuccaimat?- indultam vissza az öltözőbe.
- Nem!- jött utánam- Amúgy Bruno Senna- nyújtott kezet.
- Tábita Herceg!- mosolyogtam rá pakolás közben.
- Szép neved van!
- Köszönöm!
- Ez mi??- vett fel pár fényképet a földről.
- Az unokahúgom, a nővérem és a sógorom-kivettem a kezéből és visszatettem a táskámba- Amúgy miért jöttél??
- Ja igen!- kapott észbe- Csak ezt akartam oda adni neked!- vett elő a zsebéből egy kártyácskát.
- Mi ez??- kérdeztem. Már elindultunk a parkolóba.
- Belépő a holnapi After Party-ra.
- Köszi, de nincs szükségem rá!- nyomtam a kezébe.
- Ezt vegyem visszautasításnak?! Mit tettem??- tökre felkapta vizet.
- Semmi ilyet nem mondtam!- nyugtattam.
- DE…
- Csak azt mondtam nincs rá szükségem. Mert én is ott leszek holnap, énekelek- mosolyogtam rá.
- Megígéred, hogy ott leszel??- álltam meg az autóm mellett.
- Igen!
- Akkor jó!
- Ha most nem gáz mennék, mert nagyon álmos vagyok!- nyitottam ki az ajtót.
- Rendben! Szia!
- Hellóka!- gyorsan haza értem, mert nem anyáékhoz utaztam, hanem a lakásomba Pestre. Megmelegíttettem a vacsimat a mikróba és egy pohár bor kíséretében elfogyasztottam. Remek sonkás tészta volt. Zuhanyzás után bebújtam a meleg ágyikómba és úgy aludtam mint aki gyógyszert vett be. Reggel az óra csörgésére keltem. A hangulatom remek volt, bár az eső lába lógott. Fel vettem egy farmert és egy nyári felsőt, persze a pulcsi sem maradhatott otthon, reggeliztem csak ez után indultam a pályára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése