Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni. Elmondanék pár dolgott, ami igen csak megnehezítette mostanában a napjaimat és nem tudtam írni. 1. A suliban rengeteg dolgom van:S:S 11-es lévén már faktosodtam és áááá... na mindegy. 2. múlt héten Erdélyben voltam tanulmányi kiránduláson, amiből következik a 3. mert összeszedtem egy kisebb ételmérgezést... Ami nagyon igénybe vesz... Kicsit durva volt, de már szerencsére jobban vagyok így tudtam hozni a fejezetet. NEm tudom mikor jön a kövi, de sietek ahogy csak tudok, ezt megígérem.
Puszi Dóri
Endjoy it!55.fejezet
Elképedve néztem végig a házamon. Az egész családom a nappaliban állt, még a pici Dorci is ott volt. Persze az apukája ölében. Megható volt látni, hogy mindenki csak miattam jött el. A nagyiék vidékről utaztak fel.
- Sziasztok!- suttogtam könnyes szemekkel. Ekkor ért mögém Kimi a csomagokkal.
- Jó napot!- lepődött meg. Mindenki kérdőn nézett ránk.
- Ülj már le!- szólt rám anya.
- Jól van na!!- sántikáltam a kanapé felé- Betennéd a csomagokat a szobámba??- néztem a Jégemberre, aki csak bólintott. Elültem és csendben figyeltem a többieket.
- Mondj már valami!- szólított meg a nagyi 3 perccel később.
- Mit szeretnél tudni??
- Először is ki ez a csinos fiatalember??- mutatott Kimi-re, aki nem érett semmit, mert a beszélgetés magyarul folyt.
- Az egyik barátom, aki haza hozott a kórházból.
- Spanyolországból??- hüledezett.
- Igen, mert mikor a baleset történt ott volt dolga és bejött velem a kórházba, aztán maradt végig.
- Milyen kis lovagod van!- nevetett fel.
- Igen, az!- mondta lehangolóan és kissé ironikusan Bence.
- Ne legyél bunkó!- kapott egy kisebb tarkón verést Jorgosztól.
- Ide adod nekem a törpét??- néztem boci szemekkel a nagyobbik bátyámra.
- Persze!- lépett közelebb és belefektette a karomba. Nagyon picike volt, törékeny mégis gyönyörű és elbűvölő.
- Gratulálok!- néztem a szüleire.
- Köszönjük!- nem sokkal később már a megterített asztal körül ültünk és fogyasztottuk az anya által elkészített ételeket. Mindenféle görög különlegességet készített köztük a kedvenceimet.
- Nagyon finom volt az ebéd!- bókolt Kimi anyának.
- Köszönöm szépen, örülök, hogy ízlett!- mosolygott rá. A beszélgetés a teraszon folytatódott. Mielőtt én kimentem volna előszedtem a bőröndömből a Spanyolországban vásárolt babaruhát. Még az indulás előtt vettem. Igazából Kimi választotta, mert nem tudtam dönteni két darab között. Nagyon örültek neki a szülők. Az egész délutánt átbeszélgettük, egész késő estig maradtunk a teraszon. Anna, Jorgosz és a pici Dorottya már 4 óra körül elbúcsúztak. Én este 9 körül tértem nyugovóra. A Finnekgyöngye kísért a szobámba és segített kipakolni a kelő dolgaimat, majd visszaküldtem, hogy ne maradjon ki semmiből. Fürdés után bebújtam a jó meleg ágyacskámba. Amint a fejem leért a párnámra, már aludtam is. Másnap reggel, mikor felkeltem nem találtam senkit sehol. Bementem a konyhába, de nem volt semmi üzenet a hűtőn, így hát leültem és megreggeliztem. Nem sokkal később hangokat hallottam a terasz felől. Lassan keltem fel, majd a hang irányába indultam. Ahogy közeledtem az ajtó felé beszélgetés foszlányait hallottam ki.
- Ne játssz a szívével, mert nem állunk jót magunkért!- magyarázott Bence. Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy komolyan magyaráz Kiminek.
- Nem fogok. Szeretem és vigyázni fogok rá!- itt elmosolyodtam és büszke voltam rá, hogy nem ijedt meg a hülye tesóm, hülye fenyegetésétől.
- Ajánlom is!!- legnagyobb meglepetésemre nem Bence szólt vissza neki, hanem Jorgo mély hangja dübörgött szkeptikusan. Neki dőltem az ajtó félfának és mosolyogva néztem magam elé miközben hallgattam a díszes társaságot.
- Mit tervezel vele míg itt vagy??- na ez már engem is érdekelt. Asszem most cáfoltuk meg azt a tényt, hogy az ikrek között nincsen telepátia. Amire gondoltam azt Bence mondta ki.
- Hát még nem tudom pontosan, de mindenképpen szeretném levinni a Duna, ha jól mondom…
- Igen!- vágott közbe Bence.
- Annak a partjára, aztán moziba és elmehetünk hozzátok babázni is!- nézett Jorgora.
- Remek ötlet, de akkor valósítsd is meg!!- ivott bele a poharába a kisebbik Zampunisz fiú. Ezt a pillanatot választottam, hogy közbe lépjek.
- Sziasztok!- léptem ki az ajtón.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rám a fiúk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése