56. fejezet

Sziasztok!!
Itt az új rész. Sajnos nem tudom mikor jön a következő, de remélem hamar tudom  hozni! És azt is sajnálom, hogy ez csak most ért ide.  Írnátok nekem pár komit?!

Endjoy it!

Puszi Dóri♥

56. fejezet

A nap szélsebesen szárnyalt el, mellettünk. Kimi nagyon elemében volt és ebédig nevetett. A tesóm nem sokkal reggeli után elmentek a dolgukra. Miénk volt a délelőtt. Filmet néztünk és ebédet csináltunk. Na ez volt a nap legjobb része. Ugyanis én ültem a nappaliban a kanapén és navigáltam a konyhában dolgozó finnt. Annyit nevettem szegényen, nagyon aranyos volt, ahogy szerencsétlenkedett a magyar kajával.

-          Miért nem főzöl valami finn ételt??- kérdeztem tőle mielőtt elkezdtük volna a dolgot.

-          Mert nem és kész! Nagyon régen ettél normális magyar kaját és én ezt most meg fogom nekd főzni! Te maradj ott és pihenj- azzal bement a konyhába, 3 perc múlva ismét előttem termett- azért mondhatnád mit, hogy csináljak- vigyorgott. Kiválasztotta a paprikás csirke receptjét és et fordítottam neki angolra. Ügyesen  helyt állt és finom kaja került az asztalra. Ebéd közben hívott apa, hogy el kéne mennem Vácra a gokart táboros kisgyerekekhez. Minden évben van egy- két ilyen alkalom mikor beugrom hozzájuk és versenyzünk egy jót.

-          Mit terveztél mára??- ültem vissza az étkező asztalhoz.

-          Semmi különöset. Miért??-  kapott be egy falat tésztát.

-          Lenne egy kis dolgom, de egyedül nem tudom megoldani, ezért kérném a segítségedet- ittam bele a narancslevembe.

-          Benne vagyok!

-          Még azt se tudod mit fogunk csinálni- nevettem fel.

-          Nem baj! Mikor indulunk?? –tette le az evőeszközeit.

-          2 óra körül, mert egy óra mire odaérünk.

-          Mit vegyek fel??- pakolt be a mosogatógépbe.

-          Szerintem egy farmer és egy póló bőven megteszi!- csóváltam a fejemet és elindultam én is öltözni. Pontban 2 órakor gördültünk ki a garázsból.  Az egész utat végi beszélgettünk.  

Mit mond Batman Robinnak mielőtt beszállnak a batmobilba? - Robin gyere szálljunk be a batmobilba- mondta a hülye poénjait, de nagyon élveztem.  Olyan bolond volt. Az autópályán viszonylag hamar odaértünk. Pont eligazítás volt, mikor beléptünk a fedett helységbe.  Kb. 20 kisgyerek állta körül Lacit az oktatót. Aki az érkezésünkre elmosolyodott, de folytatta tovább.

-          Gokartozni akarsz??- fordult felém Kimi.

-          Nem! Csak a gyerekek miatt jöttünk. Minden évben meglátogatom őket!- válaszoltam.

-          Sziasztok!!- tódult hírtelen körénk az össze kis csöppség.

-          Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.

-          Hello!- guggolt le hozzájuk a finnek gyöngye.

-          Miért jöttetek ti ide??-  állt elém egy kb. 6 éves kisfiú. A névtábláján az állt, hogy Ágoston.

-          Azért jöttünk ide, hogy  megmutassuk nektek mit tudtok elérni, ha kitartóak vagyok! Szia Ágoston, Sophia vagyok!- nyújtottam felé a kezem. Kezdtek rájönni, hogy Kimi nem érti meg őket ezért hozzám jöttek. Rengeteg kérdésük volt, amire örömmel válaszoltam, sőt még Kims válaszait is fordítottam nekik. Osztogattunk autogramokat és csináltunk közös képet minden aprósággal. Időközben apa is befutott egy adag csokival, ami az egyik szponzorom ajándéka volt.

-          Szeretitek a csokit??- néztem rájuk.

-          IGEN!!- kiabálták kórusban.

-          Akkor vegyetek!- mikor mindenki kapott, remek ötletem támadt- Nem versenyeznél velük egy kicsit?- fordultam a finn barátom felé.

-          Nagyon szívesen!- mosolygott rám. Megbeszéltem Lacival, aki szerzett még egy gokartot. Volt egy időmérő majd egy nagyon izgalmas futam.  Kimi nagy harcokat vívott az utánpótlással, de én csak jókat derültem rajtuk. Az izgalmas futamot végül Mirabella egy 9 éves kislány nyerte. A győztes jutalma pedig az volt, hogy a következő nagyobb futamon megkaphatja az én egyik bukósisakomat.

-          Köszönöm!- mosolygott rám a szőkeség.

-          Nincs mit! Indulnunk kéne lassan! –fordultam Laci felé, 5 óra körül.

-          Menjetek nyugodtan, már így is egy életre szóló élmény nyújtottatok nekik!- Elbúcsúztunk és beszálltunk a kocsiba.

-          Mutatok neked valamit!- azzal beütöttem egy címet a GPS-be és már útnak is indultunk. Vác belvárosba vezetett az út. Aztán leparkoltunk.

-          Hol vagyunk??- fordult felém.

-          Ez egy csokizó. Olyan mint egy fagyizó, csak nem fagyik vannak hanem csokik- mosolyogtam rá és kiszálltam a kocsiból. Átsétáltunk az úttesten és már ott is voltunk.

-          Hangulatos kis hely!-  ültünk le egy asztalhoz.

-          Én is így gondolom!- mosolyogtam.  Egész estig maradtunk. 8-ra értünk haza. Mikor beléptünk az ajtón, egy igen zaklatott Bence jött velünk szembe.