Bocs a kicsit hosszabb szünetért , de sajnos így jött ki... Bocsi megint és Jó olvasást!
Enjoy it !
14. fejezet
Csak apukámra számítottam, hogy vár rám, de ezzel ellentétben nem vár meglepetés volt, hogy az egész csapatom, a szerelőgárdám, az új csapattársam és mindenki várt rám miután leszálltam a gépről.
- Meglepetés!- kiáltották egyszerre. Annyira jó érzés volt ismét köztük lenni. Mintha a második otthonomba érkeztem volna meg. Futva tettem meg az utat, ami köztünk volt. Mindenkit megölelgettem, puszikat adtam és érdeklődtem utánuk.
- Köszönöm!- mosolyogtam rájuk. Már egy ideje mindig ugyan abban a hotelben szállok meg, ha ide jövök így most is oda vezetett az első utam. A recepciós néni már ismert, mint a rosszpénzt és mosolyogva üdvözölt. A napok irtó gyorsan teltek és estére mindig csak annyi erőm maradt, hogy beesek az ágyba. Péntek reggel volt egy kis szabad időm így úgy döntöttem elmegyek körül nézni és jó szokásomhoz hűen veszek egy babaruhát a nemsokára megszületendő unokahúgomnak. Szebbnél szebb darabok között válogattam és végül egy rózsaszín virágos rugdalódzó mellet döntöttem. Aztán vettem még pár cuccot többek között rengeteg csokit. Szombat délután épp futásból tértem vissza mikor Clarisse néni mosolyogva állított meg a portánál.
- Hogy állsz a tesztekkel??- mosolygott rám.
- Jól köszönöm…- mosolyogtam vissza.
- Jól van, csak kezdtem aggódni, hogy nincs valami rendben. Mindig későn jössz és rohansz valahova- aggódó tekintettel mért végig.
- Minden rendben, csak tudja ez a munkám. Rohanok mindig, de szinte mindig elkésem…- nagyon jó érzés volt, hallani, hogy valaki aki alig ismer így aggódik értem. Gyorsan lezártam a beszélgetést és rohantam fürödni, mert este jelenésem van egy vacsorával egybekötött sajtótájékoztatón. 20 perc alatt végeztem a zuhany alatt és a hozott ruháim között kezdtem kotorászni, mikor megcsörrent a telefonom.
- Halló?- vettem fel a második csöngés után.
- Szia Soph, Kimi vagyok!- hallottam a hangján, hogy zavarban van.
- Szia, miben segíthetek??- két ruha közt hezitáltam. Egy fehér , vastag pántos , combközépi érő ruha és egy színes ujjatlan között vacilláltam. Persze a vastag boleró és a harisnya elengedhetetlen kelléke volt mind két összeállításnak.
- Az van, hogy lenne néhány tárgyalni valóm Magyarországon és arra, gondoltam…
- Te olyat is tudsz?!- röhögtem bele a telefonba.
- Ez nem vicces…- de hallottam a hangján, hogy vigyorog- na akkor segítesz??
- Persze,- nyugtattam meg háborgó lelkét- Mikor utazol Pestre??
- Hát, elvileg hétfőn délkörül, aztán 4 körül kell Peec-en- hogy hol?!- lennem, hogy megbeszéljem a részleteket az emberkékkel és szerdán már onnan utaznék az Ausztrál F1-es futamra- magyarázta a teendőit. Én meg közben az egyszerűbb, de nagyszerűbb megoldást választottam és elkezdtem felvenni a fehér ruhát.
- Figyelj, én hétfőn nem tudok eléd menni, mert akkor még a repülőn ülök hazafelé tartva, de megkérem a tesómat, hogy menjen ki érted. Egy vöröses hajú velem egy magas és nagyon hasonlítunk, csak Ő fiú. Elvisz a lakásunkra, ahova én olyan 1 körül megérkezem és ebéd után tovább indulunk, a találkozód helyszínére. Ami hol is lesz??
- Peéec vagy mi…
- Ja, hogy te Pécsre gondoltál- nevettem el magam.
- Igen, azaz- nevetett Ő is.
- ÁÁÁáááá – sikítottam fel mikor egy hírtelen mozdulatnál, amit persze ruhafelvevés és telefonálás közben követtem el, sikeresen hanyatt estem a telefonom pedig a padlón hangosan koppant.
- Sophi!- hallottam Kimi hangos kiáltását a telefonba. Oda kúsztam és beleröhögtem a telóba.
- Mi volt ez??- vont kérdőre a Jégember.
- Öltöztem és telefonáltam egyszerre, aminek az lett a végeredménye, hogy hanyatt estem- együtt röhögtünk egy darabig aztán én elmentem sminkelni, ő pedig ment a dolgára így abbahagytuk a beszélgetést. Egy bérelt autóval mentem a vacsi helyszínére. A riporterek nagy újságok újságírói voltak. Mindig is utáltam az ilyen rendezvényeket, de sok mindent köszönhetek nekik és persze ez a munkámmal jár.
Azok a bizonyos ruhák:D
Azok a bizonyos ruhák:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése