16.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet:D

Enjoy it!

16. fejezet

Látszott rajta, hogy meglepte a válaszom. Egy darabig méregetett aztán, csak kinyögte.

-          Soha nem gondoltál rá, hogy az autósport másik ágában helyezkedj el??- megfogott a kérdése.

-          Őszintén szólva eszembe se jutott, mert mikor először intettek le elsőként, még a gokartban akkor is ez fogalmazódott meg bennem és más nem is igazán vonzott- adtam mega választ a kérdésére.

-          Nehéz lehetett nőként…- motyogta maga elé, de nem volt időm válaszolni, mert megcsörrent a mobilom. Kikaptam a kesztyűtartóból a headset-temet és felvettem.

-          Szia!- hallottam meg a kicsi német már-már túl vidám hangját.

-          Mi ez a vidámság??- nevettem fel rajta.

-          "Az élet szép, de élni tudni kell! Az élet harc,s benne győzni kell!”- nem tudtam mire vélni, de már megszoktam, hogy ilyen hülye…

-          Köszönöm az idézetet, de most éppen vezetek és még hosszú út áll előttem, szóval?

-          Csak most beszéltem le apukáddal, hogy a hévégén velem utazhatsz Ausztráliába- na jó ha most a közelbe lett volna akkor nem is tudom mit csinálok vele.

-          Ez most komoly??- emelkedett a hangom egy oktávval följebb. Kimi ijedten nézett rám.

-          Nyugodj meg! Én intézek mindent és az olyan szép hely, neked meg semmi dolgod sincsen…- kezdett volna hosszú magyarázatba, ha nem szakítom félbe.

-          Ember, van életem, van munkám és miért nem engem kérdeztél előbb??- nem voltam már ideges, csak mást tervezetem a hétvégére.

-          Nem tudom… Csak gyere el!- láttam magam előtt a kiskutya szemeit.

-          Na jó, de akkor most hagyjál vezetni.

-          Köszönöm!- nem hallgattam tovább, köszönés nélkül kinyomtam. Nagyot fújtam. Mellettem Kimi éppen a CD gyűjteményemet nézegette.

-          Berakhatom??- lengetett meg egy Tankcsapda válogatást az arcom előtt.

-          Persze- mosolyogtam rá. Kb. az összes számot végig énekeltem Lukács Lacival. Mire vége lett az albumnak már láttuk magunk előtt Pécs városát.

-          Nem gondoltam volna, hogy ilyen zenét hallgatsz- fordult felém.

-          Soha nem buktam a nyálas számokra- mosolyogtam. Nem sokat beszélgettünk, mert megérkeztünk a tárgyalás helyszínéül szolgáló szálloda épületéhez. Én nem mentem be, abban maradtunk, hogy felhív ha végzett és a szálloda előtt felveszem. Nem tudtam mikor végez így elmentem nézelődni. A külvárosban parkoltam le, mert a többi hely minden hol fizetős volt… mikor már harmadjára jártam végig a környéket kicsit ideges lettem. Sétálgattam a főtéren, ami lenyűgöző látvány nyújtott. Beültem egy kávézóba és ittam egy teát. Már kezdett besötétedni mikor újabb sétára indultam. Megkerestem az Egyetem épületét, és a vele szemben álló Lakatok Kapuját. Az utak sok helyen voltak felbontva, de még ez sem rontott az összképen. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy kabátot, mert igen csak hűvös lett az idő. Rengeteg sétáló utcát jártam végig és nézelődtem a kirakatokban. Az egyik helyen elcsábultam és vettem egy pár fülbevalót. Utoljára hagytam a hatalmas Pécs plázát. Sokat nézelődtem, de soha nem, voltam az a nő aki mindent meg vesz a egyszer megtetszik neki. Nem szerettem vásárolni, de szerettem az ilyen helyek hangulatát, mert volt bennük valami varázslatos.  Az egyik könyvesbolt kirakatának nem tudtam ellenállni és bementem. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de rengeteg könyvet vettem, ugyan időm nem tudom mikor lesz elolvasni Őket… A nagy válogatás közben megéheztem, de arra gondoltam megvárom Kimit. Mikor ezek a gondolatok végig cikáztak a fejemben megcsörrent a mobilom.

-          Hali Kislány!

-          Szia Nagyfiú!- röhögtem el magam…

-          Most léptem ki a tárgyalásról. Ide tudsz értem jönni??- hallottam, hogy a háttérben valaki szólongatja.

-          Persze. Mikorra legyek ott??

-          Amilyen hamar csak tudsz…- és kinyomta.

-          Neked is szia!- motyogtam a telefonnak, de sajnos annyira még nem intelligens, hogy válaszoljon  is. Sietős léptekkel indultam el a kocsi felé és már 15 percen belül parkoltam a szálloda előtt. A Jégember arca nagyon nyúzott és fáradt volt mikor beszállt a kocsiba. Becsukta a szemét és a jobb kezével nyugtatóan masszírozta az orr nyergét és közben telefonált. Számomra érthetetlen nyelven beszélt, ezért nem is kérdeztem semmit csak indítottam a kocsit és elindultunk hazafelé. Már kiértünk Pécsről, mikor felém fordult és csak ennyit mondott:

-          Van egy hotelszobám mennyünk vissza…- nem értettem mit akar ezzel, a furcsa arckifejezésemet látva elkezdte magyarázni- Elégé fáradtak vagyunk mind a ketten. Innen még 2 óra az út hozzád, sokkal egyszerűbb lenne itt maradni és holnap kipihenten visszautazni.