8.fejezet

8. fejezet

-          Ki jön hozzám…??- nézett körbe Fer.

-          Ha le is térdeltél volna esetleg, de így bocs haver nem vagy az estem- röhögött fel az én legjobb barátom és erre mindenkiből kiszakadt nevetés.

-          Ezt megkaptad!- veregette hátba a mellette ülő Rob.

-          Na, ki jön játszani??- kezdett izgatni, hogy miről lehet szó.

-          Én szerintem nem…- rázta a fejét a lengyel pilóta.

-          Jaj, fejtesd már el azt a lányt!- veregette hátba Sebi- Várj, Sophi te ugye lány vagy?

-          Nem látszik??- nevettem fel.

-          Akkor adj valami tanácsot ennek a szerencsétlennek!

-          Mi történt?- néztem az említettre.

-          Lizza-val, a barátnőmmel nagyon összevesztünk, mert azt hisz megcsaltam- látszott rajta, hogy tökre nem érti miért hiszik ezt hiszen nem csinált semmit.

-          Az a legviccesebb, hogy a csaj azt hiszi, hogy a legjobb barátnőjével csinálta- vágott közbe mosolyogva spanyol.

-          Az ciki. Figyelj! Szerintem, adj neki időt, hogy lehiggadjon és átgondolja a történteket.  Küldj neki virágot és leveleket, hogy nem történt semmi és csak Őt szereted. Ha nem megy vissza hozzád, akkor nem is szeretett téged.

-          Hát jó, de akkor se akarok most menni- lógatta tovább az orrát.

-          Én megyek!- kezdték egyszerre a többiek.

-          Sophi??- nézett rám a spanyol.

-          Mit is játszotok??

-          Póker- csillant fel a szeme.

-          Nem játszom.

-          Nem baj, csak gyere el!- néztek rám a fiúk.

-          Még van egy kis munkám, de utána beugrom- mosolyogtam rájuk. Nem sokáig folytattuk a beszélgetést, mert a fiúk indultak játszani én pedig befejezni a tegnap félbehagyott elemzést. Felérve a szobámba elő szedtem mindent és újult erővel vetettem magam a dolgokba. Átnyálaztam az összes adatot, megnéztem a statisztikákat, elintéztem pár telefont, sms-t és megnéztem a támogatóknak készült új bemutatót és elküldtem az ötleteimet a csapatfőnökömnek.  Elégedetten csuktam össze laptopom. Ittam egy pohár narancslevet, rendbe szedtem magam és indultam a fiúkhoz. Nem igazán tudtam mire számítsak így inkább semmire, mert így nem éret csalódás. Mély levegőt vettem és kopogtam az ajtón. Vártam, de semmi, úgy döntöttem megpróbálkozom még egyszer, de mielőtt a kezem hozzáért volna az ajtóhoz kinyílt. Elképesztő látvány tárult a szemem elé. A Szőke Finn ott állt előttem fél meztelenül egy törölközővel takarta az alfelét és a hajából csurgó a víz az izmos mellkasán cseppenként folyt lefelé.

-          Szia!- mosolygott Rám halványa.

-          Öööö…- habogtam - Azt hiszem eltévedtem…

-          Ha csak nem engem keresel, akkor igen- vigyorgott, mint a tejbe tök.

-          Nem tudod véletlenül melyik szobában pókereznek Fernando-ék?? – sütöttem le a szemem.

-          Én is oda indulok szóval, ha gondolod, mehetnénk együtt- vigyorgott. Mit mondhattam volna, hogy Nem, csak azt mond meg hova menjek…

-          Jó, csak siess!

-          Gyere be addig, amíg elkészülök- lépett el az ajtóból és indult el a fürdő felé- Érezd magad otthon.

-          Oké!- Nagyon meglepett, hogy nem az a tipikus fiú szoba fogad, mikor a tesóm szobájába bemerészkedek, akkor ott minden van, csak éppen az nincs, amit keresek. Itt viszont, csak pár ruhadarab hever szanaszét a földön és egy üres vodkás üveg van a nappaliban lévő dohányzó asztalon. Közelebb sétáltam és nézegetni kezdtem. Finnlandia állt rajta nagy kék betűkkel. Nem kellet sokat várnom és kellemetlen szag is megcsapott, ami az üvegből jött. Mindig is utáltam az alkoholt.

-          Szereted??- hallottam meg egy kellemes hangot a hátam mögül. Hírtelen megfordultam. Nem számítottam rá, hogy ilyen közel van ezért majdnem a földön landoltam, de aztán sikerült megtartanom az egyensúlyomat.

-          Nem iszom alkoholt- mosolyogtam rá- Indulhatunk?

-          Azt hiszem, kész vagyok- nézett végig magán. Egy farmar nadrág és egy piros ing volt rajta, persze az utolsó két gombot nem gombolta be. A haja mesterien beállítva.

-          Mennyi ideig szenvedsz a hajaddal??- nevettem.

-          Az elején sok volt, de mára 10 percre fejlesztettem-húzta ki magát büszkén. Nevetve indultam utána. Egy újabb nevetés közepette értünk fel a pókerező társasághoz. Kopogás nélkül mentünk be.  

Sziasztok!

Itt egy új fejezet, de ezzel együtt egy rossz hírt is el kell áruljak. Ma megkezdődött a suli... Idén megfogadtam, hogy rágyúrok a fontos tantárgyakra ezért nem tudom mennyi időm lesz írni. Nagyon igyekszem, hogy minél előbb legyen új rész. Inkább hétvégére ígérem őket, mert akkor több időm van:P Remélem tetszik ez a fejezet is és majd a többi is:P

Puszi Dóri