11. fejezet

11. fejezet

A harmadik szabad edzés után Nico karjaiba ugrottam, olyan jól teljesített.

-          Hol voltál reggel?? Mindenhol kerestelek- vont kérdőre az érzelem kitörések után.

-          Apa nagyon korán felkeltett, de nem akartalak téged zavarni ezért inkább kijöttem a pályára- mosolyogtam a bukóját éppen levevő srácra. Az órák villám gyorsossággal teltek és már következett is az időmérő. Idegesen járkáltam fel alá, de aztán eszembe jutott valami. Odarohantam Andy-hez és kértem tőle egy mikrofont. Sokáig vonakodott a kérésem teljesítésével, de aztán csak sikerült megszereznem, amit akartam.

-          Szia Nico! Csak annyit szeretnék mondani, hogy να τους δείξουμε!!- majd visszaadtam a mérnöknek a mikrofont. Izgatottan tapasztottam a szemem a képernyőre és néztem, hogyan jut tovább, de sajnos a Q3-ba már nem sikerült bekerülnie.  Miután kiszállt az autóból nem tudtunk beszélni, mert interjúk és már is szponzori cuccok következtek, így 5 óra körül egyedül indultam vissza a szállodába.  A parkolóban sétáltam át mikor sietős lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és egy kicsit elkeseredett lengyel, lehajtott fejjel közeledett felém. Észre se vette mikor oda ért hozzám.

-          Szia!- mosolyogtam rá.

-          Helló!- nézett rám egy pillanatra aztán újra az aszfaltra szegezte a tekintetét- Visszavigyelek a hotelbe??

-          Azt megköszönném, de mi a baj lengyel barátom??- néztem a szemébe.

-          Csak ez a 9. hely idegesít…- vonta meg a vállát. Az út alatt nem sokat beszélgettünk inkább kifelé bámultunk az ablakon. Elég hamar vissza értünk így nyugodtan dőltem végig az ágyamon 6 előtt 10 perccel.  Azt hiszem kicsit elszundíthattam, mert mikor megint kinyitottam a szemem már megváltoztak a szoba fényei. Az órám 8–at mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam és elmentem vacsizni. A teraszra ültem le, mert a levegő kellemesre (vagyis inkább elviselhetőre) hűlt. Nagyon élveztem és még hangulatos is volt a félhomály.

-          Hali!- huppant le az egyik székre Sebastian.

-          Helló! Miben segíthetek??- néztem rá.

-          Van kedved eljönni velünk úszni egyet? Olyan jó idő van. Vétek lenne kihagyni- mosolygott.

-          Ö… Az a helyzet, hogy…

-          JAJ Sophi, ne csináld már!! Komolyan elrontanád az örömömet?! Olyan izé vagy…- mikor elővette a boci szemeket nem tudtam neki ellenállni. Olyan aranyos volt.

-          De ha a főnököm megnyuvaszt, az miattad lesz- nevettem fel.

-          Jó- de láttam rajta, hogy még szeretne valamit.

-          Mi nyomja még a lelkedet kicsi német??- simogattam meg a fejét mosolyogva.

-          Kaphatok a sütidből??- nézett az előttem lévő gyümölcsös, túrós csodára. Nagyot sóhajtottam és elé toltam az egészet. NE én hízzak tőle…

-          Sebastian Vettel!- kiáltott rá egyetlen Nico barátom, pont akkor mikor bekapta volna az első falat sütit.

-          Igen?- nézett rá szúrós tekintettel.

-          Ugye nem gondolod, hogy ezt most megeszed? Szerinted mennyit fogsz hízni? Aztán, majd mikor a formás kis hátsód nem fér bele a kocsiba akkor meg nekünk fogsz panaszkodni, meg mikor az asszony nem hagy békén…- adta elő a meglátását.

-          Hát lehet- nézegette a villáján lévő falatot.

-          Ezért eszem meg én- vette el tőlük a sütit Kimi- Az én seggem így is, úgy is befér az autómba- röhögött és vidáman falatozta az édességet. 9-kor indultunk el végül is és szerencsére nem csak én voltam az egyetlen nő nemű a csapatban, mert Fer elhozta a feleségét Raqu-t. Mikor beültünk a kocsiba nem értettem hova megyünk.

-          Fiúk, hova megyünk??- adtam hangot gondolataimnak.

-          A tengerpartra!- csillant fel Nico szeme. Imádja a vizet, egyszer mikor eljött velem Görögországba két egész napot töltöttünk a parton, de az tényleg egész nap volt, mert 6-kor már keltett és csak 10-kor mentünk vissza a nagymamámékhoz és végig csak a vízbe volt és rohangált, mint egy kis gyerek.

-          Mint Görögbe??- nevettem az emléken.

-          Az nem volt vicces…- neki gondolom az a rész ugrott be mikor leégett és alig bírt mozdulni.  Annyira jól szórakoztam a tengerparton. A fiúk nagyon idióták, meg se várták, míg bemegyek a vízbe, ruhástul dobtak bele és élvezték, hogy majdnem bele fulladtam a vízbe. Nagyon jól éreztem magam ennyi, hülye között, de ezt a legjobb értelemben kell venni róluk.11órakkor indultuk vissza. Arra ébredte, hogy valaki kivesz a kocsiból. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de csak nagy erőfeszítések árán sikerült.