Sziasztok!
Annyi minden kibúvót írhatnék nektek, de nem szeretnék...:S:S Nagyon szeretlek titeket és az írás a szenvedélyem, már nagyon régóta. Mikulás alkalmából hoztam nektek egy novellát. Hát elég hosszú ezért csak részeltekben fogom feltenni. :D
Örülnék neki ha kapnék néhány komit, de megértem ha kicsit haragszotok és is haragudnék magamra...
Puszi Nektek és jó olvasást!! ♥♥
Annyi minden kibúvót írhatnék nektek, de nem szeretnék...:S:S Nagyon szeretlek titeket és az írás a szenvedélyem, már nagyon régóta. Mikulás alkalmából hoztam nektek egy novellát. Hát elég hosszú ezért csak részeltekben fogom feltenni. :D
Örülnék neki ha kapnék néhány komit, de megértem ha kicsit haragszotok és is haragudnék magamra...
Puszi Nektek és jó olvasást!! ♥♥
Örökké visszavárlak!
- Írhatnál végre olyan könyvet is ami kicsit rólad szól! Ami te vagy!- járkált fel-alá Liza a szerkesztőm. Már egy órája az új kötetem volt a téma, de egyik ötlet sem ragadott magával.
- Tudod nagyon jól, hogy nem akarok kitálalni. Elcsesztem az életelemet! – álltam fel én is a székből, kicsit felkaptam a vizet, pedig nem kellett volna- Bocs, de mennem kell! Ma jön az unokahúgom!- sétáltam ki a kiadótól. Kocsiba ültem és vezetés közben az új könyvemen járt az eszem.
„ Mit írhatnék, hisz annyi mindnet írtam már. Mesés kötet, szakácskönyvet, novellás kötetet… A verseket nem szeretem annyira, hogy írjak. „ Ilyen gondolatokkal érkeztem meg Réka elé. Kicsit késésben voltam a városi dugó miatt. Azt hiszem ez az ami soha nem változik. Városok és benne rettenetesen nagy tömeg sok autóval.
- Meglepetés!- ugorott a nyakamba a 8 éves kislány.
- Szia Drágaság!- kaptam fel és Ő azonnal a derekam köré fonta a lábait- Jól viselkedett a repülőn??- fordultam a légi utaskísérő felé, aki vigyázott a csöppnyi magyar lányra a repülőn.
- Persze. Nagyon aranyos kislány volt!- simogatta meg a fejét- Én megyek is, mert már várnak! Viszont látásra!- búcsúzott kedvesen.
- Viszlát! –intettem felé- Na gyere keressük meg a csomagodat!- tettem le a földre.
- Oké!- szökdécselt mellettem- Van nálad valami kaja??- vigyorgott.
- Te most utaztál hozzám először egyedül és csak a kaján jár az eszed?! – ráztam meg a fejemet- Sajnos nincs kaja, szóval be kell vásárolnunk és főznünk valamit.
- Nem baj! Szeretek főzni és nagyon jól tudok!- húzta ki magát. Nagyon szeretem ez a kis kelekótya lánykát. A nővérem lánykája, de néha úgy érzem mintha az enyém is lenne. Autóba ültünk és elindultunk egy bevásárló központ felé.
- Szilva vagy túró??- álltunk a gyümölcs pult mögött.
- Mihez kell??- sokan megbámultak minket , hogy nem franciául csevegünk, hanem magyarul.
- Gombócot csinálunk belőle!- mosolyogtam rá.
- Miért nem veszünk fagyasztottat?? – mutatott a hűtőpultra.
- Mert itt nem lehet kapni. Itt nem ismerik ezt az emberek- simogattam meg a fejét. Nem sokkal később már a lakásomon főzőcskéztünk. Míg vártuk, hogy kihűljön a krumpli, ami a tésztába kell leültünk a nappaliba fényképeket nézegettünk.
- Anya is volt ilyen kicsi??- nézte a gyerekkori albumot.
- Igen és nagyon is hasonlítasz rá!- nevettem fel. A nővérem, Lili is ugyan ilyen szőke volt és kék szemű kicsinek.
- Tényleg??- kerekedtek el a szemei.
- Igen! –erre büszkén húzta ki magát- Megyek és összegyúrom a tésztát, addig megnézheted ezeket is- tettem mellé egy újabb adag albumot. 1 órán belül kész lettem és tálaltam. Az ebéd alatt szokatlanul csöndes volt a kisasszony.
- Valami baj van?? Nem ízlik a kaja??- valami nagyon nem tetszett. Túl csöndes volt.
- Nincs baj. Nagyon finom!- kapott be egy újabb falatot. Gondoltam, majd csak elmondja ha akarja. Nem vagyok az anyukája nem tartozik nekem magyarázattal.
- Arra gondoltam délután elmehetnénk egy kicsit vásárolgatni. Csupa csajos dolgot. Mit szólsz hozzá??- vettetem fel neki, hátha ez jobb kedvre deríti majd.
- Oké!- pattant fel azonnal.
- Egyél nyugodtan, a pláza megvár minket!- nevettem fel a reakcióján.
- Hát rendben- ült le egy hatalmas sóhaj kíséretében. 3 körül indultunk vissza a városba. Réka nagyon élvezte a vásárolgatást. Minden boltba be kellett mennünk és rengeteg ruhát felpróbált. Sokat meg is vettünk közülük.
- Anya kiakad majd, ha meglátja ezeket!- rötyögött hazafelé a kocsiban.
- Szerintem keresztbe fog engem lenyelni- nevettem én is vele. Az este hamar leszállt szinte észre sem vettük. Éppen a mese végére értem, mikor hírtelen felült az ágyban a kislány. Nagyot sóhajtott és nekem szegezte a kérdést.
- Neked volt esküvőd??- „Te jó ég, hát ez nyomta a kicsi szívét egész nap! Milyen régen is volt már. 6 éve, de az emléke olyan, mintha tegnap lett volna.”
- Igen volt!- szomorodtam el.
- És most hol van a férjed??- lett egyre kíváncsibb.
- Nem tudom-ráztam a fejemet.
- Anya mindig tudja hol van apa. Te miért nem tudod??- kerekedtek ki a szemei.
- Ideje lefeküdni! –álltam fel az ágy széléről – Jó éjszakát!- adtam neki egy puszit és kimentem a szobából. A fürdőbe mentem és engedtem egy jó adag forró vizet. Nem szerettem volna, ha Réku látja mennyire felzaklatott. Nem tehet róla, de egy fájó pontba tenyerelt bele. Sokáig fürödtem utána kimentem a nappaliba, hogy eltegyem a fotóalbumokat. Már majdnem végeztem mikor feltűnt, hogy az esküvői albumot is odaadtam neki. Könnyes szemmel simítottam végig a borítón. Hírtelen ötlettől vezérelve leültem a kanapéra és kinyitottam. Az első oldalon az a kép díszelgett ami még a megismerkedésünk napján készült.
„2011.07. 29-31.”- volt a cím aláírás. Egy más mellett sétáltunk, ha jól emlékszem még ne ismertük egymást. Potyogni kezdtek a könnyeim és ezzel együtt a történetünk filmkockái is peregni kezdtek az agyamban.
„Péntek reggel korán indultunk ki Mogyoródra apával.
- Bemutatlak mindenkinek, aztán megyek is mert műtenem kell délután, aztán este jövök visszaéreted!- magyarázta a Hungaroring főbejáratánál. Minden úgy is lett ahogy előtte elmondta. 11 órakor kezdtem énekelni a Padock clubb-ban. Az egyik kedvenc dalomat énekeltem. Rengeteg ember fordult meg a helységben. Egyiket sem ismertem. Nem foglalkoztam senkivel, már nem először csináltam, csak a daloknak léteztem mikor meghallottam a zenét. Az ebédidőt végig daloltam. Egyik kedvenc jött a másik után. Olyan előadók dalai szerepeltek a repertoáromban mint az AC/DC, Scorpions, Guns ’n Roses és a Queen. 5 perces szüneteket tartottam óránként, hogy inni tudjak és pisilni. 4 óra után mentem le az idéglenesen felállított színpadról. Az öltözőbe érve néztem, hogy apa többször is hívott, majd küldött egy sms-t, hogy nem tud jönni közbe jött még egy műtét.
- Annyira jó, hogy az ember apukája idegsebész…- sóhajtottam. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a kijárat felé hátha tudok még taxit fogni. Nem volt szerencsém. Így hát levettem a magas sarkúmat és mezit lábindultam a város felé. Meg sem tettem 100 méter már is egy autó állt meg mellettem.
- Elvigyelek??- szólt ki egy ismeretlen srác a letekert ablakon.
- Nem kösz!- válaszoltam neki angolul. Nagy meglepetésemre nem kezdett győzködi hanem gyorsított. Aztán még nagyobbat ámultam mikor megállt az út szélén és kiszállt belőle a srác. 25 évesnek tippeltem, magas és sportos testalkata , dús göndör haja, nagy barna szeme szinte mosolygott rám. Vissza vetem a cipőmet úgy haladtam felé. Nem néztem rá, látszólag nem is vettem tudomást róla, de belül úgy vert a szívem, hogy majdnem áttörte a bordáimat.
- Ha megöl legalább helyes volt…- rötyögtam magamba a saját hülye poénomon. De nem az lett amit vártam. Neki támaszkodott a kocsinak pötyögött valamit a telefonján, majd mikor elé értem elővarázsolt valahonnan egy sebtapaszt és felém nyújtotta.
- Mi ez?- előre elhatároztam, hogy nem foglakozom majd vele akármit csinál is, de ez annyira meglepett…
- Sebtapasz- vigyorgott, mint egy idióta.
- Azt én is tudom,de miért adod ezt nekem??- olyan pillantásokat lövelltem felé, mint egy elmebetegre szokás. Közben irtó jól szórakoztam rajta.
- Mert feltörte a cipellőd a lábadat?!- most Ő nézett engem idiótának.
- Semmi baja a lábamnak, köszi!- indultam tovább. Nem hagyott békén.
- Ne makacskodj, haza viszlek!- jött utánam.
- Nem kell!- ekkor megszólalt a telefonom. Ránéztem apa. Hála a jó égnek!
Bruno:D
Főszereplő
Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése