59. fejezet
A vacsora utána csendben telt. Még be sem fejeztem mikor csörgött a mobilom.
- Szia Hercegnőm!
- Szia Apa!
- Olyan csalódott a hangod. Mintha nem is engem vártál volna- milyen jól fején találta a szöget.
- Á, dehogy is!- próbáltam mosolyogni.
- Akkor jó! Két nap múlva meg kell jelenned egy TV-s műsorban. Másnap meg forgatnak veled egy riportot ja és a jövő héten valószínűleg lesz egy rádiós szereplésed.
- Ez most komoly?!- mentem be a konyhába.
- Igen! Hirtelen nagyon sokan érdeklődnek utánad…- sóhajtott, én pedig töltöttem egy pohár narancs levet magamnak.
- Ugye mondtad, hogy nem nyilatkozom a magánéletemről?!
- 1-2 kérdést mindenhol megengedtem…- súgta félve. Az állama padlón landolt, de sajnos nem csak az hanem a poharam is. A döbbenettől kiesett a kezemből és hatalmasat csattanva ért földet.
- Ezt nem hiszem el!! Ezt mégis mikor akartad közölni?? Vagy elég lett volna csak előtte??- duzzogtam.
- Mi volt ez??- lépett be a konyhába Nico, majd megpillantotta az összetört poharat a földön- Jól vagy??- csak bólintottam Ő pedig kiment. Egy darabig veszekedtem apával, majd miután sikerült lenyugodnom visszasántikáltam a barátaimhoz, akik már éppen a desszertet fogyasztották.
- Jól vagy??- nézett rám mindenki.
- Igen- mosolyogtam rájuk- csak nem szeretem mikor apa menedzsert játszik és kihagy mindenből- ültem le a helyemre. Nem sokáig beszélgettünk, mert mindenki fáradt volt és hamar nyugovóra tértünk. Lefekvés előtt még össze akartam takarítni a poharat a konyhában, de valaki megelőzött, mire oda értem már semmi nem volt. Visszamentem a szobámba és vártam, hogy hívjon Kimi, de nem hívott és mikor én tárcsáztam nem vette fel. Feküdtem az ágyon, kezdtem ideges lenni. Halkan kapcsoltam zenét aztán elővettem egy könyvet. Lehatároztam, hogy megvárom míg hallok róla valamit, de kudarcba fulladt a próbálkozásom. Arra ébredtem fel, hogy mozog a párnám. Fél szememet nyitottam csak ki és az állam a földön landolt mikor megláttam, hogy Kimi mellkasán fekszem. Édesen szuszogott alattam. Mosolyogva ültem fel. Őt nézve azon kezdtem gondolkodni, hogy miként került az ágyamba éjszaka. Szőke haja kócosan terült el a párnán, az arca kisimult, mosolygott álmában , a takaró félig lecsúszott róla a pólója pedig felgyűrődött. A kockás, fehér hasa kockáit látni lehetett. Sajnos nem találtam megfelelő választ az érkezésére. Nem tudtam levenni róla a szemetet és úgy éreztem meg kell érintem. Nagyon óvatosan megsimogattam az arcát, félre toltam a haját, puszit adtam az orrára, aztán elkezdtem körbe rajzolni a szájának vonalát. Már majdnem befejeztem mikor elkapta a kezemet és belecsókolt a tenyerembe. Nem gondoltam, hogy fent van így nagyon megijedtem.
- Jó reggelt, Napsugaram!- húzott maga mellé fekvő helyzetbe.
- Neked is!- csókoltam meg- Bocsáss meg, hogy felébresztettelek!- bújtam a mellkasához, mint egy kiscica.
- Semmi gond!- mosolygott- Kérsz kakaót??
- Igen!- már lépett volna ki az ágyból mikor visszahúztam- de nem most!- vigyorogtam rá.
- Miért??- nézett rám értetlenül.
- Mert olyan jó veled most itt.
- Ezt most nem mondod komolyan?!- háborodott fel.
- De igen!- húzódott hatalmas mosolyra a szám.
- Szemtelenkedünk??- bújt vissza mellém felvont szemöldökkel.
- Én soha nem tennék olya!- nevettem fel hangosan.
- Szóval szemtelenkedünk…- csóválta meg a fejét- ez büntetéssel jár!- nem tudtam mire gondol, de nagyon vészjóslóan hangozott. Ahogy közeledni kezdett felém hírtelen hasított belém a felismerés.
- Meg ne tedd!!! Ne!! Hallod Kimi NE!- mikor elkezdett csikizni hangosan felnevettem. Kapálóztam össze-vissza és sikerült az ágy másik végébe menekülnöm, de aztán nem várt fordulat következett be a mi kis csatánkba. Hírtelen abba hagyta a csikizést és óvatosan a csípőmre ült. Már megnyugodtam, hogy abba hagyta, de aztán újra kezdte én pedig felsikítottam. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és az ajtóban álló Vitali a szeme elé kapta a kezét.
- Én ehhez még kicsi vagyok!- és bevágta maga után az ajtót. Kimivel egymás szemébe néztünk és kitört belőlünk a felhőtlen nevetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése