32. fejezet

32. fejezet

Nem telt bele sok idő és a mellettem lévő széken helyet foglalt Kimi, nem néztem Rá csak az előttem lévő érintetlen szendvicset fixíroztam.

-          Sziasztok!- törte meg a csendet.

-          Helló!- hunyorgott Nico, éppen valamit evett.

-          Szia!- fordultam felé.

-          Te nem vagy másnapos??- érdeklődött a kicsi német.

-          Nem ittam tegnap este csak narancslevet- büszkélkedett a finn bajnok.

-          Nekem is azt kellett volna… Nem emlékszem semmire, remélem nem maradtam le semmi fontosról- itt Kimi rám nézett én pedig nem tudtam mit mondjak.

-          Ki kell mennem a mosdóba! Bocsi Fiúk!- azzal ott hagytam őket. Míg elértem a slozira azon gondolkodtam mit csináljak, mit mondjak és melyik lesz a helyes út. Megmostam az arcom hideg vízzel, pisiltem és visszaindultam. Már ültem volna le mikor a térdem bele szúrt. Odakaptam a kezem a szemem könnybe lábadt és megálltam a mozdulat kellős közepén. A hülye asztal. A fiúk nem vettek észre ezért, mint egy szerencsétlen még le tudtam ülni. Kicsit megmasszíroztam és keresni kezdtem egy fájdalom csillapítót a tatyómba. Utolsó darabot kaptam be a maradék narancslevemmel. A srácok jól el beszélgettek ezért inkább nem szóltam bele. Megérkezett az első felszólítás arra, hogy szálljunk be s gépbe.

-          Elmegyek pisilni!- indult Nico azzal engem kettesben hagyva Kimivel.

-          Nem is tudom hol kezdjem… - vettem egy mély levegőt és folytattam- egész éjszak az estén rágódtam.

-          Én is hidd el! Figyelj én nem szeretnék erőszakos lenni, nem szeretnék semmi olyat amit te nem szeretnél. Nekem az a lényeg, hogy te boldog legyél. Azt viszont tudnod kell, hogy én mindne másnál jobban szeretlek és rettenetesen fontos vagy nekem!- simogatta meg az asztalon fekvő kézfejemet.

-          Nekem nem volt senkim Illés óta, sőt még nem is merült fel, hogy esetleg lenne valaki. Nekem ez egy kicsit hírtelen jött és sok volt egyszerre. Egy kicsi időre van szükségem. Ez nem jelent se igent se nemet, csak azt hogy alaposan át kell gondolnom.

-          Rendben. Tiszteletben tartom a döntésed!- határozta el magát. Nem sokkal később Nico is visszatért közénk. Elköszöntünk és lassan elindultunk a géphez. Fájt a lábacskám mikor rá léptem szóval kicsit sántikáltam.

-          Sophi! Mi történt?!- futott utánunk Kimi.

-          Tegnap beletérdeltem az asztal sarkába, ami a szobákban volt. Most nagyon fáj  a térdem- voltam meg a vállam- Gyakran előfordul. Holnapra elmúlik!- mosolyogtam halványan.

-          Velem jöttük haza!- jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Pár perccel később már a többi emberkét vártuk a magángépe kényelmes ülésein. Kaptam a térdemre jeget és még egy kis fájdalom csillapítót. Lassan befutott még a Sebi, Robert és Tommi a német személyi edzője. Én elültem egy sarokba, bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját és néztem kifelé az ablakon. Így jól elhatárolódtam a pókerező táraságtól.  Nem foglalkoztam a fiúkkal csak a saját érzelmei viharomat próbáltam rendezni egy kicsit. Mikor  a jegem már elolvadt útnak indultam, hogy kérjek még Kimitől. Felálltam és elindultam, de mikor a szőkeség meglátott azonnal ott termett mellettem.

-          Te miért keltél fel?? – nézett rám nagyon haragosan.

-          Szerettem volna még egy kis jeget- hajtottam le a fejemet.

-          Már is hozom!- viharzott el. Tényleg pár percen belül vissza is tért a megfagyott vízdarabokkal.

-          Köszönöm! –néztem rá hálásan, a fájó pontra helyeztem és vártam az enyhülést. Ő elment én meg elvettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Még Pécsen vettem a könyvet, mikor a Száguldó Finnel ott jártunk. Annyira belemerültem, hogy csak azt vettem észre mindenki horkol a fiúk közül. Elmosolyodtam és elővettem a telefonomat. Felhívtam Lilit és megkértem vegyen nekem még fájdalom csillapítót mire haza érek. Mikor letettem a  telefont Kimi ült le mellém.

-          Hogy vagy?? – nyújtott felém egy adag csokit.

-          Voltam már rosszabbul is- mosolyogtam rá, majd törtem az édességből.

-          Elárulsz nekem valamit?? – hajtotta le a fejét.

-          Persze!

-          Igazából miért kértél időt??

-          Azért, mert nem tudom mit szeretnék. Színpatikus vagy és remek fickó. Kedves és mind ezek mellett még főzni is tudsz. Tudok veled beszélgetni, ami nekem mindennél többet jelent.

-          Miért érzem azt, hogy most jön a de?!- emelte fel a fejét.

-          Azért mert pont az jön - húztam halvány mosolyra a számat- van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kapcsolattal Illés emlékét „szennyezném be”.  Azt viszont nagyon nem szeretném. Szerintem még kicsit jobba meg kéne ismernünk egymást. Csak ezek után dönteni…- a szemébe néztem, de Ő nem hagyott sok időt és megcsókolt.