31. fejezet

31. fejezet

-          Sophi!!- kiáltotta Nico a hátam mögül, én pedig úgy ugrottam hátra, mint egy kisgyerek akit csínytevésen értek. Olyan vörös lettem mint egy paradicsom mikor beérik. Nem tudtam mit érzek mit csinálok és egyáltalán mit mondjak a barátomnak. Lehajtott fejjel fordultam meg. Nem volt köszönet abban a látványban amit akkor láttam. A szőke német már alig állt a lában annyira be volt rúgva, ha nem fogta volna a falat már rég a padlón feküdt volna.

-          Mit csináltál Nico??- indultam el felé. Hallottam, hogy Kimi is elindul utánam.

-          Ittam egy tök jó üdítőt gyere próbáld ki! – ragadott karon.

-          Inkább mennyünk haza, jó?! Fáradt vagyok és szeretnék aludni- próbáltam meg jobb belátásra bírni.

-          Érezzük csak egyszer jól magunkat! Kérlek!- támolygott össze-vissza. 20 percig tartott míg meggyőztem ideje haza indulni. „Szerencsére” Kimi vitt minket haza, mert nem engedte, hogy taxit hívjak. Nico meg csak végig ordibált táncolt és ivott, de mielőtt kocsiba ültünk sikerült kivennem a kezéből az üveget. Annyiból jó volt, hogy segített be tuszkolni a hátsó ülésre majd kiszedni onnan. Ketten támogattuk fel a szobámig.  Az ajtóban búcsút intettünk a Jégembernek és én kormányoztam a felég eszméletlen szőkeséget az ágyamig, de utunkba került egy hülye asztal. Olyat térdeltem a sarkába, hogy azt elmondani nem lehet.

-          Áááuu…- lábadt könnybe a szemem.  Szerencsére csak egy üveg ásványvíz volt rajta így amikor nagyot koppant a földön akkor nem lett semmi baja. Pár perc múlva sántikálva takartam be az akkor már alvó Nico-t. Leültem egy székre az ágy közelében hát ha szüksége lesz valamire. Csak néztem és nem gondoltam semmire. Nem tudtam eldönteni mi lenne a jobb ha meg nem történtnek nyilvánítanám az egészet  vagy inkább Kimi után mennék és egész éjszaka csak öletem. Hosszú merengésemből a nem éppen nyugodtan alvó barátom rántott vissza. Felkelt és megpróbált felülni.

-          Feküdj vissza és aludj!!

-          Hányingerem van…- makogta. gyorsan hoztam neki egy lavort. Miután kiadta magából a felesleges alkoholt visszafeküdt.  

-          Aludj jól!- mentem ki a szobából. Miután kitakarítottam leültem a kanapéra miközben jegeltem a térdemet a kavargó érzéseimet próbáltam helyre tenni.  Ambivalens érzések tömkelege kavargott bennem és egy jó nagy adag bűntudattal megfűszerezve. Fél négy körül nem bírtam tovább és felhívtam Lilit.

-          Haló?- vette fel a harmadik csörgés után.

-          Szia! Zavarok??

-          Te soha! Na mesélj mi a baj?? – Ezt annyira szeretem benne, tudja hogy mikor van baj. Jobbnak láttam, ha nem kertelek.

-          Csókolóztam Kimivel…- hajtottam le a fejemet.

-          És mi itt a baj??- láttam magam előtt, hogy most felhúzta az egyik szemöldökét.

-          Kicsit élveztem és ezért rettenetes bűntudatom van.  Olyan, mint ha megcsaltam volna Illést érted és ez olyan rohadt szar érzés. Soha nem akartam még egyszer csókolózni valakivel vagy esetleg még arra sem gondolni, mert ez megsértené az emlékét érted?! - itt nem bírtam tovább és kigördült az első könnycsepp a szememből.

-          Édes drága Sophia-m, most miért nem vagy mellettem?! Úgy megölelgetnélek. Nem szeretném azt mondani mennyire hülye vagy, de nem hagytál más választást. Erre ne is gondolj! Én biztos vagyok benne Illés is ezt szeretné, ezt.

-          Te nem tudhatod! Már senki nem tudhatja!- kaptam fel a vizet.

-          De igen! Gondolj csak bele! Te kérted volna tőle, hogy maradjon egyedül?!- tudta, ezzel a mondatával telibe talált.

-          Soha!- suttogtam. Nem sokkal később letettük a telefont. Nem akartam lefeküdni aludni így inkább pakolni kezdtem. Egyre kevésbé éreztem magam fáradtnak.  Az agyam csak kattogott. Elmentem zuhanyozni és utána folytattam a bőröndöm rendbe rakását. Persze az amibe ma haza indulok már rajtam volt így ennyivel kevesebb. Még csak fél hét múlt pár perccel mikor végeztem így úgy döntöttem bepakolom a még alvó barátom ruháit is.  8-ra ott is végeztem, akkor visszamentem a szobámba felkelteni a szőkeséget, mert egy óra múlva a reptéren kell lennünk. 30 percig tartott míg életet leheltem a pilótába aztán belédiktáltam egy kis kaját, hogy adhassak neki gyógyszert. Míg evett én csak néztem egy falt nem ment le a torkomon… Sikerült kiérnünk időben a reptérre és a becsekkolás is elég gyorsan ment. Már egy kis reptéri kávézóban vártuk a felszállásra való szólítást, mikor Kimi küldött egy sms-t.

„ Szia! Úgy érzem beszélnünk kéne, de ha szerinted nem akkor se gond csak tudasd velem.  1 óra múlva felszállok és haza indulok addig beszélhetünk. Kimi” 

Gyorsan pötyögtem neki a választ: „ Szia! Szerintem is van mit megbeszélnünk. A reptéri kávézóban ülünk! Soph” 

Sophi ruhája amiben haza indult: