35. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a  legújabb fejezetet! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért légyszi írjatok komit. Nekem bőven elég egy szó is csak legyen valami... 

Jó olvasást Puszi Dóri

Endjoy it!!

35. fejezet

Az értekezlet után kisebb kitérőt tettünk a Danival a gyárba, hogy meglátogassuk a kedvenc főmérnökömet Tomast.

-           Annyira hiányoztál!- vettem magam a nyakába. Pontosan 2 hónapja nem találkoztunk.

-          Te is nekem Kislány!- ölet meg a 35 körüli férfi.

-          Engedd meg , hogy bemutassam neked Daniel Sándort, aki a személyi edzőm.

-          Mi lett Rebivel ?- érdeklődött az előző tréneremről.

-          Más utakon jár- vontam meg a vállamat. Nagyon jól elbeszélgettünk, de a melót nem úszhattam meg.  Rögtön egy nagy adag papírmunkát zúdított a nyakamba. Hát nem ez volt a napom csúcspontja az biztos. Nem tölthettük sok időt mert sajnos rengeteg edzés várt. Így hát a könyörtelen edzőmnek hála 3 óra izzadás várt a gyár edzőtermében. A végére azt hittem meghalok és mivel nem ettem semmit ebédre igen csak éhes voltam.

-          Mondtam, hogy edd meg az ebédedet!- rázta a fejét Danika. Ha idegesít mindig így hívom. Szegény egy idő után már kész van tőlem.

-          Akkor nem voltam éhes, de most nagyon! Had egyek valamit, kérlek!- hisztiztem.

-          Miért is kéne megengednem ezt?!- sóhajtott fel színpadiasan.

-          Mondjuk azért mert te vagy a legjófejebb edző?- bókoltam hátha megtörik.

-          Na jó, de ebből nem csinálsz rendszert!!- dorgált meg.

-          Ígérem!- aztán elindultunk a konyhára, hogy végre tehessek valamit a gyomromba. Nem bizonyult túl jó ötletnek, mert kedvenc csapat társam éppen az udvaron futott.

-          Csak nem éhes lett a nagyságos Kisasszony?!- kiabált.

-          És ahhoz neked mennyi közöd van??- néztem rá.

-          Hát csak annyi, hogy majd edzés helyett eszel és elhízol ezért én leszek a gyorsabb a pályán. Nem szeretnék az érzéseidbe gázolni, de ez nem nőnek való sport ideje belátnod! Mennyi haza kisanyám a versenyzést meg hagyd a nagyokra- komolyan kedvem lett volna beverni a képét, de sajnos nem lehet. Enrike megmondta, hogy rendesen kell viselkednünk egymással. De hát a rendes relatív fogalom.

-          Nem hiszem, hogy engem fenyeget az elhízás veszélye. Alig vagyok 50 kiló míg te ha jól saccolom olyan 65 körül lehetsz. Az a 15 kg még mindig a te oldaladon van. Mellesleg… Képzeld el én ma már 3 órát töltöttem edzéssel, míg te fenekedet meresztetted valahol. És kérlek szépen sajnos csak most jutott időm arra, hogy egyek valamit ebédre- azzal ott hagytam, de már nem is volt kedvem enni semmit. Inkább csak egy pohár narancslevet ittam meg egy szelet müzlit ettem. Visszaérve a szobámba újult erővel vetettem bele magam a számolásokba. Már alig láttam, mikor apa jött be hozzám.

-          Szia Kincsem! – adott egy puszit az arcomra.

-          Helló!- fel sem néztem a papírjaimból.

-          Min ügyködsz ennyire?? – nézett át a vállam fölött.

-          Az új autónknak a terveit nézem át és pár beállítást nézegetek.

-          Hoztam neked teát!- tette le az asztalra.

-          Köszönöm szépen!- öleltem meg. Nem sokáig maradt inkább hagyott dolgozni. 10 körül beszéltem Kimivel és a segítségét kértem pár dologban. Annyira örülök neki, hogy ennyire jó fej és kedves, mert volt olyan dolog amit kétszer vagy háromszor kellett elmagyaráznia mire normálisan megérettem. Tök rendes volt és minden kérdésemre válaszolt. 1 órával később újult erővel vetettem magam a munkába. Átnéztem minden adatott és rajzot, vázlatot és tervezetet. Átszámoltam és javaslatokat írtam mellé. Aztán próbáltam én is rajzolni. Hajnali 1-kor feküdtem le aludni. Kimerülten és rettentő álmosan dőltem végig az ágyon fürdés után. Nagyon hamar már álomországban jártam. De sajnos az éjszaka nagyon hamar eltelt és Dani már 7 előtt 5 perccel az ajtómat verte, hogy ideje felkeni és indulni az edzőterembe. Nem volt más választásom, mint egy hulla indultam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. Negyed nyolckor indultunk el. Biciklire pattantunk és körözgetni kezdtünk a gyár körül. Kilencre egy megbeszélésen kellet lennem szóval elég hamar abbahagytuk.

-          Jó reggelt Mindenkinek!- ültem le a székemre.

-          Szia Sophi! Hogy vagy ma reggel??

-           Kicsit álmosan, de ma már edzettem- vigyorogtam kedvenc csapattársamra akin látszott, hogy most kelt ki az ágyból.

-          Ez nagyszerű!- mosolygott rám Darek, majd össze pacsiztunk.

-          Mit hoztál nekem Kislány??- fordult felém Tomas.

-          Itt van minden- nyomtam a kezébe a nagy kupac papírt- nézd át őket aztán kérem vissza mert kíváncsi vagyok a véleményedre!- néztem rá szúrósan.

-          Rendben!- vigyorgott.

-          Akkor kezdjük is el az értekezletet!- csapta össze a kezét Enrike.

-          Muszáj ilyen hangosan szét szakad a fejem!- nyávogott Jules.

-          Aki éjjel legény legyen nappali is!- kiabáltam a fülébe.

-          Ezt még megbánod te boszorkány!- nézett rám szúrósan. Én meg jól kiröhögtem.